A sporttáplálkozás 6 szabálya
A táplálékunk az üzemanyagunk, éppen ezért még a nem sportolóknak is kiemelt figyelmet kell rá fordítani. Az állóképességi sportot űzőknek még ennél is fontosabb, hogy kialakítsák a teljesítményt optimalizáló táplálkozási szokásokat.
Más sportág – más táplálkozás: el kell különíteni az állóképességi sportágakat
- A sporttáplálkozás az egyik legnagyobb, az utóbbi időben egyre jobban előtérbe kerülő lehetősége a teljesítményoptimalizálásnak, úgy, hogy közben az egészségmegőrzés is fontos szempont marad – hangsúlyozza Angyal Viktória, a Sportorvosi Központ sport dietetikusa. -
A sporttáplálkozásban el kell különíteni az erő- és az állóképességi sportágakat, hiszen egészen más a tápanyagszükséglete egy hosszútávfutónak és egy súlyemelőnek az eltérő sporttevékenység miatt, és az egyes sportágakon belül is minden esetben az egyénre szabott étrend-összeállítás eredményezi a legjobb teljesítmény elérését. Mindazonáltal van néhány általános szabály, amelyet az állóképességi sportolóknak ismernie kell.
1. Ne csak a túlzott fehérje bevitelre építsük az étrendet!
Sok sportoló a túlsúlytól való félelem miatt fordul elsősorban a fehérje forrásokhoz, és a plusz kilók miatti félelemből fakadóan szinte alig fogyaszt szénhidrátot, pedig ez főként az állóképességi sportolóknak a legfontosabb energiaforrását jelenti. Ugyanakkor egy jól felépített étrenddel úgy csillapíthatjuk az éhségünket, hogy nem kell tartanunk a plusz kilóktól. Érdemes tehát zöldségekkel, gyümölcsökkel, sovány fehérjével, komplex szénhidrátokkal megpakolni a tányért és kerülni a "junk food" jellegű ételeket.
2. Reggelizzünk és együnk eleget!
Sok állóképességi sportoló azt hiszi, csak a kemény edzések teszik kimerültté. Sokan feltankolnak ugyan a tréningre, mégis kalóriadeficittel fejezik be a napot. Ennek egyik oka a már említett plusz kilóktól való rettegés. Holott megfelelő energia nélkül az edzésteljesítmény is romolhat, lassulhat a felépülés, a sportoló akár a teljes kimerülésig is eljuthat.
Sokszor a sportolók által emlegetett cukor-sóvárgás mögött is egyszerűen az éhség és a kimerített szénhidrát raktárak állnak. Természetesen a napi energiaszükségletet és az étkezések tartalmát egyénileg kell felépíteni, a súlytól, a sportágtól, a kortól, a nemtől és a céloktól függően, de az általánosságban elmondható, hogy mind a reggelire, mind a nap további étkezéseire nagy hangsúlyt kell fektetni, és fontos a tudatos tervezése az étkezési ritmusnak, amely egy nap akár 6-7 étkezés is lehet, ha valaki rendszeresen sportol.
3. Időzítsük az étkezést!
Általánosságban igaz, hogy az edzéseket megelőzően gyorsabban felszívódó szénhidrátot ajánlott fogyasztani, hosszan tartó edzések alatt, szénhidráttartalmú sportitalok fogyasztása javasolt. Így az edzések alatt energikusabbnak, könnyebbnek érezhetjük magunkat. Ugyanígy edzések után is fontos, hogy 30-60 percen belül együnk szénhidrátot, fehérjét is tartalmazó élelmiszert.
4. Figyeljünk az arányokra!
A tápanyagoknak – szénhidrátoknak, zsíroknak, fehérjéknek – megvan a maguk fontos funkciója a test optimális működése szempontjából, de a bevitelük aránya sok tényezőtől függően változhat. Általános szabályként elmondható, hogy az állóképességi sportolók napi étrendjét 55-65 százalék szénhidrátból, 15-20 százalék fehérjéből és 20-30 százalék zsírból kell összeállítani.
5. Fókuszáljunk a hidratálásra!
A hidratáltság szintje nem csak a teljesítményre, de a tápanyagok felszívódására, az agyi funkciók működésére és még a bőr állapotára is hatással van. A sokat emlegetett napi 8 pohár víz nem feltétlenül igaz mindenkire, hiszen a szükséges mennyiséget befolyásolja a testsúly, a fizikai aktivitás, az izzadás mértéke, az időjárás is.
Mindenképpen fontos, hogy figyeljünk a testünk jelzéseire – a kiszáradó szájra, a fejfájásra, a csökkent koncentrációs képességre, a sötét színű vizeletre – és a vízen kívül az edzések alatt bátran fogyasszunk elektrolitos italokat, amelyek egyszerű-komplex szénhidrátot/cukrot tartalmaznak, hogy energiát tudjanak szolgáltatni a hosszabb edzések alatt és a sót, az ásványi anyagokat is pótolják. A teljesítménydiagnosztika a táplálkozáshoz is útmutató. Olvasson tovább!
6. Tartsunk fenn egészséges viszonyt az ételekkel!
A sportolók jellemzően szenvedélyes emberek, akik eltökélten tartanak kitűzött céljaik felé és aprólékosan figyelik a testük változásait. Éppen ezért az étkezéssel is különleges viszonyt alakíthatnak ki, előfordul, hogy megtagadják maguktól az ételt, illetve a nekik szükséges tápanyagokat, energiát nem fogyasztják el az étrendjükkel, rengeteg ételtől, élelmiszertől félnek, folyadékbevitelük a szükségeshez képest jócskán elmarad.
- Fontos lenne, hogy tisztázzuk: az étkezés nem csak tápanyagbevitelt jelent, de örömforrás is. Ha kiiktatjuk a negatív érzelmeket és rossz szokásokat (mint például a figyelmetlenül, monitor előtt történő roham-étkezések) és okosan felépítve, nem mindent megtagadva magunktól étkezünk, nem csak az edzésmunkát, de az életminőséget is jelentősen javíthatjuk – hangsúlyozza Angyal Viktória, a Sportorvosi Központ sport dietetikusa. Sportorvosi Központ
