Szponzorált tartalom
Esti rutinnal könnyebb az altatás – Egy édesanya története az első pár év nehézségeiről és megoldásairól
A pszichológus szakértők szerint a kiegyensúlyozott élet egyik titka, hogy olyan szokásokat alakítunk ki, amelyek segítenek megszabadulni a feszültségtől. Különösen igaz ez a babákra – meg persze a szülőkre!
Amikor a kislányomat, Fruzsit vártam, szerettem volna minél jobban felkészülni az előttem álló sorsfordító feladatra. Egymás után olvastam a könyveket, bújtam az internetes fórumokat, és igyekeztem minél több tapasztalt anyuka tanácsát kikérni. Egy idő után persze zsongott a fejem a sok információtól, és egyáltalán nem könnyítette meg a dolgomat, hogy rengeteg volt az ellentmondás. Ugyanis, ahogy a régi mondás tartja, a babák nem olvasnak szakkönyveket…
Rájöttem végül, hogy egyáltalán nincs egyedüli üdvözítő módszer: ami az egyik családnál beválik, az a másiknál nem működik. Bármilyen aprócska is egy újszülött, az első pillanattól kezdve önálló egyéniség.
A rutinszerű nem unalmas!
Egy dolog azonban hamar kiemelkedett a sok jó (és kevésbé jó) tanács közül. Eszerint ugyanis az esti altatásra már napközben érdemes felkészülni egy jól összerakott napirenddel, hiszen könnyebben megy majd a lefekvés is, ha rutin kíséri az ébren töltött utolsó órákat is.
A szakemberek szerint ugyanis a rutinok, vagyis a mindig ugyanúgy ismétlődő cselekvéssorozatok segítik a stressz elleni küzdelmet, jót tesznek az agynak, növelik a kreativitást és összességében hozzájárulnak a kiegyensúlyozottabb és boldogabb élethez. Egy idő után, amikor a tevékenységek automatikussá válnak, az agyunknak nem kell annyit gondolkoznia a következő lépésen, nem bénít le minket a döntéskényszer (vagyis nem pazarlunk időt és energiát arra, hogy kitaláljuk, mit is csináljunk), az pedig, hogy tudjuk, mi fog történni, nagyon megnyugtató lehet. A kisbabáknál, kisgyerekeknél ez különösen fontos, hiszen nekik még nincs annyi ismeretük a világról, a Nagy Ismeretlenről, így a megszokott apróságot hatalmas biztonságot adnak nekik.
Talán felnőttfejjel nehéz is lehet elfogadni, hogy a kicsik számára szinte nem is létezik az unalom fogalma. Egy baba vagy tipegő megszámlálhatatlanul sokszor ismétel el egy-egy tevékenységet, szereti, ha állandóan ugyanazt a dalt énekeljük, ugyanazt a mesét meséljük. Nem „vágyik” arra, hogy mindig más plüssjátékkal aludjon. A biztonsággal ugyanis csökken a stressz és a frusztráció, a kicsi nyugodtabb lesz, és a szervezete egyszerűen jobban tud koncentrálni a legfontosabb feladatára, a fejlődésre. Természetesen vannak olyan gyerekek, akikről már korán kiderül, hogy élvezik az újdonságokat, az új élményekbe is lelkesen vetik bele magukat, de a megszokott, rutinszerű tevékenységek akkor is fontosak a számukra.
De miért is olyan fontos a gyerekek számára az esti rutin? A megszokott tevékenységekkel ráhangolódnak az alvásra, és nemcsak könnyebben alszanak el, de sokkal pihentetőbb is lesz az alvásuk. Azt sajnos semmi sem garantálja, hogy nem fognak éjjel felébredni – ez valójában teljesen természetes, a normális fejlődés fontos eleme –, de valószínűleg a visszaaltatás is egyszerűbben megy majd. Az esti rutinnal jobban elkerülhetőek az alváshiány tünetei, annak negatív hatásai az immunrendszerre, a viselkedésre, a tanulási folyamatokra, sőt még jó néhány krónikus betegség rizikóját is csökkenthetjük.
Ez a napirend már nem az a napirend
Sok anyuka számára a napirend valami ósdi és elavult fogalom, amikor mereven kell ragaszkodni az órához, függetlenül attól, éppen hogyan érzi magát a baba vagy a szülők. Etetni szigorúan három óránként, előtte-utáni mérlegelés, délben ebéd, utána pedig két óra csendes pihenő. A modern nevelési elvek szerint azonban sokkal fontosabb a válaszkészség, vagyis a baba igényeire való ráhangolódás.
Esetünkben még akkor sem tudtam volna nagyon szigorú napirendet bevezetni, ha akarok. Fruzsi ugyanis nem nagyon aludt nap közben. Igaz, éjszaka alig ébredt, de a nap közbeni pihenés kínlódás volt. Hiába tudtam, hogy a tankönyvi csecsemőnek mikor és mennyit kellene aludnia, ha a kislányom inkább nézelődött, játszott, később pedig hosszas felfedezőutakra indult a lakásban. Ezért a napirendünket úgy alakítottam, hogy délelőtt elég érdekes élmény érje és az ebéd utáni alváskor kellően fáradt legyen. A délelőtt mindig a sétáé volt, később pedig parkba, játszótérre mentünk, függetlenül attól, milyen volt az idő. A külön programokat (vásárlást, orvosi vizsgálatokat, babakoncertet) is délutánra időzítettem. Ebéd után csendes pihenő következett. Nem volt „kötelező” aludni, de összebújva meséltünk, énekelgettünk, persze általában elszundítottunk. Délután pedig újra útnak indultunk, vagy otthon játszottunk, kézműveskedtünk, takarítottunk.
Jó éjt, kisbabám!
A napirendnél is fontosabbnak tartottam az esti, elalvás előtti rutint. Már a szülés előtt megbeszéltem a férjemmel, mit tartanánk ideálisnak, mi lehet a rendszer, amelyet a lehető legkorábbi pillanattól igyekszünk betartani. Ezzel ugyanis a babát is felkészítjük a pihenésre, ráhangoljuk az alvásra. Az ismétlődő tevékenységek megtanítják a kicsit is arra, hogy eljött az alvás ideje, már nincs játék, mindenki számára vége a napnak.
Az első otthon töltött naptól kezdve nagyjából ugyanúgy nézett ki az esti rutinunk. A vacsora után – amelyet érdemes kiegészíteni egy, a kicsi korának megfelelő, tej alapú folyadékkal, 1 éves kortól gyerekitallal, újabb biztos pontot adva az esti rutinnak –, a közös játékot követően együtt elpakoltunk (vagyis, én próbáltam pakolni, Fruzsi pedig lelkesen kirámolt), majd kiválasztottuk és előkészítettük a másnapi ruhákat. Ezalatt apa elkészítette a fürdővizet, a fürdés utáni pelenkázás előtt pedig egy rövid, simogató babamasszázs következett. Miután pizsamába öltöztünk, kinéztünk az ablakon, és elbúcsúztunk a ház előtt parkoló autóktól, a sétáló kutyusoktól. Leengedtük a redőnyöket, behúztuk a függönyöket, és a lámpák fényét is levettük. Az utolsó esti étkezés először szoptatás, majd később speciális tápszer volt, ez utóbbit apa adta oda a cumisüvegből. Apa volt az, aki mesélt és énekelt is – igaz, én is ott voltam mellettük a szobában, és bevallom, férjem kellemes hangja időnként engem is álomba ringatott.
Ahogy Fruzsi nőtt, az esti rutin is változott itt-ott, de az alapok ugyanazok maradtak. A lassan iskolás lányom már többnyire egyedül pakol, fürdés után fogat mos, babamasszázs helyett bekenem finom illatú testápolóval, ha kéri, és az autók helyett a babáktól, plüssállatoktól búcsúzunk el. Az éjszakai étkezést is elhagytuk pár éve, helyette egy pohár vizet készítünk oda neki. Még mindig apa mesél, de a mese már komolyabb, és a nap eseményeit is megbeszélik ilyenkor.
Az esti rutin még fontosabb lehet azoknál a családoknál, akiknél több gyerek van. Háromgyerekes nővérem szerint a jól ismert rendszer, a megszokott tevékenységek segíthetnek megelőzni, vagy legalábbis csökkenteni a családi káoszt, éppen azokban az órákban, amikor mindenki a legfeszültebb, legfáradtabb. Nincs annyi veszekedés, hiszen mindenki tudja, mi a feladata. Persze, nagyon fontos a szervezés és a munkamegosztás, és még ez sem garantálja, hogy valaki nem fog pár percet visítani…
Másutt is könnyebb
A jól megszokott rutin akkor is nagy segítség lehet, ha olyan helyzetbe kerülünk, amikor a kisgyerekünket a szokásosnál több új élmény éri. A szokásos tevékenységeinket általában a nyaraláson, esetleg a kórházban is el tudjuk végezni, ez pedig megnyugtatja a kicsit, és még az új környezetben is segíthet neki elaludni.
És mi van azokkal a különleges alkalmakkal, amikor valamiért nem tudjuk pont akkor és pont úgy végigcsinálni az esti rutint, ahogy szoktuk? Szerencsére, a gyerekek meglepően rugalmasak és gyorsan alkalmazkodnak. Attól sem kell tartanunk, hogy egy-egy laza este után újra kell „tanítanunk” nekik az esti rutint, általában villámgyorsan visszaállnak a jól bevált rendszerre.
Az utolsó baba nélküli karácsonyomra (amikor már nagy pocakkal ültem a feldíszített fa mellett), egy jópofa könyvet kaptam a nővéremtől, aki néhány kedves szót is beleírt. Ezzel fejezte be: „ne feledd, csak lazán!” Bár néha nagyon nehéz, igyekeztem megfogadni ezt a tanácsot, de az esti rutinnal kapcsolatos szigorúságomból nem engedek! Már csak azért sem, mert én is könnyebben alszom el, ha a jól bevált esti szokásokat követem.
A cikket szponzorálta a Milumil termékeket forgalmazó Numil Kft.
