Szponzorált tartalom
Alvási rendellenességek: para vagy nem para?
Minden valamirevaló thrillerben előfordulnak lidérces álomból kiabálva felriadó, esetleg éjszaka öntudatlanul járkáló szereplők, akik a frászt hozzák a nézőre. A paraszomniák azonban a való életben is igen ijesztőek tudnak lenni.
Bár a ’para’ szó a hétköznapi szóhasználatban – feltételezhetően ezeknek a filmeknek is köszönhetően – összekapcsolódott a félelmetes, ijesztő tartalmakkal, valójában mindössze annyit jelent: mellett. A paraszomniák tehát olyan, az alvás közben, illetve a mélyalvásból való részleges ébredés során előforduló jelenségek, amelyek rendellenes magatartási, mozgási vagy vegetatív eseményeket, cselekvéseket okoznak. Noha valóban okozhatnak ijedtséget, és akár veszélyes helyzeteket is előidézhetnek, a megfelelő intézkedésekkel a komolyabb baj megelőzhető, elkerülhető.
Gyermekeknél gyakoribb
A paraszomniák sokkal gyakrabban fordulnak elő gyermekeknél, mint felnőtteknél. Legtöbbjük a mélyalvás fázisában alakul ki, és jellemző rájuk, hogy az alvó egyáltalán nem tud ezekről. Szülőként nagyon ijesztőek tudnak lenni ezek az éjjeli, akaratlan tevékenységek, de felnőttként az sem kellemes, ha a párunknál vagy más, velünk egy helyiségben alvó embernél tapasztalunk ilyeneket. Ha azonban megtanuljuk kezelni a problémát, a nyugodt éjszakákat is sikerül majd visszaszerezni minden érintett számára.
Beszéd alvás közben
Messze a leggyakoribb és egyúttal a legártatlanabb alvási rendellenesség, a gyerekek 50 százalékát érinti, illetve a felnőttek 5 százalékánál fordul elő. Tartalmát tekintve legtöbbször zavaros, összefüggéstelen, és érdekes módon még nem sikerült semmilyen kapcsolatot kimutatni az álmok és az alvás közbeni beszéd között.
Mit tehetünk?
Ha más alvási rendellenesség nem társul hozzá, nem kell kezeltetni. Zavaróvá akkor válhat, ha esetleg túl hangos. Ilyenkor jó szolgálatot tehet egy füldugó – természetesen a hálótársak számára.
Zavart ébredés
A második leggyakoribb paraszomnia, amely a gyermekek 15, a felnőttek 3-4 százalékát érinti. Érdekes, hogy előbbiek esetében 5 éves kor előtt, utóbbiaknál pedig 35 évesnél fiatalabbaknál jellemzőbb. A zavart ébredés azt jelenti, hogy az érintettek felkelés után kábának vagy épp túl izgatottnak tűnnek (ritkább esetben akár agresszió is megjelenhet), zavarosan gondolkodnak, lassan beszélnek és a kérdésekre nem, vagy épp üresen, összefüggéstelenül válaszolnak. Legtöbbször 5-15 perc alatt véget érnek ezek az esetek, és átélőik később nem tudják felidézni az ilyenkor történteket.
Mit tehetünk?
Bár legtöbbször ez a jelenség is ártalmatlan, nagyon zavaró és kellemetlen lehet a szülő vagy az együtt élő felek számára. Okozhat rendszeres iskolai, munkahelyi késéseket, és kifejezetten veszélyes lehet azon felnőttek esetében, akik autót vezetnek. Éppen ezért – főleg felnőttkorban – érdemes utánajárni a kiváltó okoknak, és ha alváshiány, stressz, szorongás, esetleg életmódbeli tényezők állnak mögötte, akkor ezeket érdemes kezelni.
Alvajárás
A „leglátványosabb” és egyben a legtöbb tényleges veszélyt rejtő alvási rendellenesség, amely mögött örökletes tényezők állhatnak. Az ugyanis, hogy valaki alvás közben öntudatlanul járkál a házban, önmagában is balesetek forrása lehet, ám van, amikor mindez egyéb tevékenységekkel is kiegészül: házimunkával, evés-ivással, esetleg még autóvezetéssel is. A paraszomnia legfőbb kockázata, hogy az érintettek kárt tesznek önmagukban vagy másban. Minderre természetesen az alvajárók nem emlékeznek felébredés után.
Mit tehetünk?
Az alvajárás az úgynevezett non-REM fázisban jelentkezik, gyakran az alvásidő első harmadában. Ha kiszámíthatóan és jellemzően az éjszaka azonos szakaszában fordul elő, akkor röviddel előtte ébresszük fel az alvajárót, hogy megelőzzük a bajt. Az alvajárót higgadtan vissza kell kísérni az ágyához, vagy ha veszélyes helyzetben találjuk, akkor csendesen, nevén szólongatva kell ébresztgetni. Egyébként érdemes az ajtókat, ablakokat bezárni, a lépcsők elé zárható biztonsági rácsokat szerelni, esetleg csengőt függeszteni az alvajáró szobájának ajtajára, hogy észleljük a mozgást. A gyermekek nagy része „kinövi” ezt a rendellenességet, felnőttek esetében viszont érdemes utánajárni az alvászavar kiváltó okainak.
