Megmarad a C-vitamin tartalma, ha ezzel a módszerrel készíti el a csipkebógyó teát!
Valójában így kellene helyesen elkészteni a csipkebogyó teaát ahhoz, hogy a hatóanagok megmaradjanak, és kioldódjanak belőle.
Magas C-vitamin-tartalma miatt a csipkebógyó az egyik legkeresettebb gyógynövény. Könnyen fel lehet ismerni.
A nálunk leginkább elterjedt vadrózsa és rokon fajai főként a hegyvidékek, kopár, cserjés domboldalain, erdőszélen, legelőkön nőnek, másutt sövénynek ültetik, kultúraként is. Szinte bárhol megtalálható!
Csipkerózsa, csipkebogyó, vadrózsa (Rosa canina)
Küllemi leírás: A cserje 2-3 m magasra megnő, ágaik ívesen hajló, tüskés ágak. A levelek összetettek, 5-7 levélkéből állnak, amik szárnyaltak. A virág 3-4 cm átémérőjű, ötös szimmetriájú, fehér vagy halványpiros színű, május-júniusban virágzik. Termése álbogyótermés, tojás, körte vagy gömb alakú, húsos falú, éréskor meggypirosra színeződik.
Milyen drog készül belőle: a fenti álbogyótermés képezi a drogot, részben egyszerűen megszárítva, részben pedig tisztított formában, (magokat, szőröket eltávolítják), mint csipkehús.
Mit tartalmaz: kb. 0,5-1% C-vitamint, 10-20% cukrot, 10% pektint, 3% alma- és citromsavat, vasat, magnéziumot, illóolajat, cseranyagot, nyomokban egyéb vitaminokat.
Olvasson tovább! Ennyi mindenre jó a szegfűbors és a szerecsendió!
Mire jó a csipkebogyó?
Felhasználásának igen tág tere van: gyakran teaként fogyasztják, de készül belőle íz, bor, pálinka, likőr, sőt készülhet mártás és leves is. Főként C-vitamin tartalma miatt kedvelt, bármely más vad- vagy kerti növénynél többet tartalmaz!. Tehát elsősorban a megfázásos, hűléses betegségek időszakában igen hasznos, ily módon immunerősítő is, de alkalmazható vese- és hólyagbántalmak, hurutos megbetegedések, bélhurut, hörghurut esetén, valamint epe- és májproblémákban is.
Az élelmiszeriparban szintén kedvelt: szörpök, borok stb. formájában is kapható.
Csipkebogyó gyűjtése, szárítása
A piros csipkebogyót szeptembertől októberig érdemes gyűjteni. A bogyón lévő szőrök irritációt okozhatnak, ezért célszerű kesztyűt húzni. Ha teának szeretnénk a csipkebogyót eltenni, akkor a termést ki kell szárítani. Ezt a legegyszerűbben egy aszalógépben tehetjük meg. Ha az nincsen otthon, akkor nyitott sütőajtónál alacsony hőfokon is kiszáríthatjuk a csipkebogyót.
Piroslik az erdő, a mező a csipkebogyótól, ami igazi kincs ilyenkor.
C-vitamin-tartalma tízszer nagyobb a citroménál, ezen kívül nagy mennyiségben tartalmaz antioxidáns polifenolokat (pl. tanninok, flavonoidok), karotinoidokat, cinket, rezet, vasat, magnéziumot, rostokat, valamint folsavat, A-, B1-, B2-, P-, és K-vitaminokat. Kiváló immunerősítő, meghűléses, influenzás időszakban különösen ajánlott fogyasztása.
Így a legjobb szedni, elkészíteni a csipkebogyó teát
Legjobb még kemény állapotában szedni, mert bár a sötét mélyvörös, puha húsú finom édes, viszont a C-vitamin tartalmának jó része már elveszett. Akkor a legmagasabb a tápértéke, ha az első őszi fagyok idején leszedjük, és gyűjtés után azonnal fel is használjuk, pl. teát készítünk belőle. De nem mindegy, hogyan - írták meg a Málnalevél Patika gyógyszeréeszei.
A C-vitamin hőérzékeny, ezért a főzés – de még a forrázás is – csökkenti a tea C-vitamin tartalmát. A hatóanyagok másik része azonban csak forrázás hatására oldódik ki.
A frissen szedett csipkebogyó végeit vágjuk le, majd vagdossuk is be a végein. Áztassuk langyos vízbe éjszakára (10-12 szem / 2,5 dl víz). Reggel szűrjük le, és ezt a levet tegyük félre. Majd a kiáztatott bogyókat forrázzuk 1 dl vízzel, s hagyjuk állni további 10 percig. Végül a két levet öntsük egybe. Az ízletes, piros színű tea így a lehető legtöbb hatóanyagot tartalmazza majd.
Olvasta már?
- Vesekő, vesegörcs: ezeket a gyógynövényeket javasolja Szabó Gyuri bácsi
- Gyógynövények érszűkület, magas vérnyomás ellen
- Torokgyulladás, influenza, köhögés: gyógynövények
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!
<KÖVETKEZŐ CIKK>
Gyógyteák őszre, télre Szabó Gyuri bácsi házipatikájából
forrás: Rápóti-Romváry: Gyógyító növények, Castleman: Gyógynövény-enciklopédia