Robbanhat a doppingbomba...

Nem kétséges, hogy a korábbi "előolimpiákhoz", vagyis az ötkarikás játékokat megelőző hónapokhoz viszonyítva a jelen helyzet - kevesebb, mint 300 nappal a londoni nyári csúcs kezdete előtt - az eddigi legígéretesebb a tiszta, értsd: doppingmentes versenyek elérésére irányuló törekvések sikerét illetően. Ez akkor is igaz, ha korábban akadtak olimpiák, ahol nem volt egyetlen doppingbukfenc sem, ám nem azért, mert minden élsportoló illegális megsegítés nélkül indult, hanem a félrelépők leleplezésére alkalmatlan, ezért vagy azért elégtelen technikának köszönhetően - na meg a valódi leleplezési szándék gyanítható hiánya miatt is.

Mondhatni, a doppingolók jóval előrébb tartottak - akkor még különösképpen -, mint a doppingrendőrség, vagy kevésbé drasztikusan: az ellenőrök ha nem is bottal üthették a nyomukat, de a rossz útra tévedtek lebuktatására alkalmatlan eszközökkel (a laboratóriumok pedig nem eléggé hatékony tudományos módszerekkel) próbálták utolérni a vétkeseket, akiket bizony a kezdetektől támogatnak a doppingolásra szakosodott, egy, de inkább több lépéssel mindig is az üldözők előtt járó szakemberek. Akik - ne legyenek kétségeink - az edzők, a gyúrók, a szakvezetők segítő közre- és együttműködésével állnak az adott esetben nekik is elismerést (dicsőséget, és persze pénzt is) hozó csúcseredmények szállítói mögé.

Míg meg nem buknak - biggyeszthetnénk ide az erkölcsi tanulságot a tisztán, becsületesen készülők védelmében is, csakhogy a helyzet az, hogy a rossz útra tévedőknek - jóllehet a doppingellenes világszervezet, a WADA évente több százezer vizsgálatot végeztet el a több mint 200 NOB-tagországban - csupán töredéke veszít rajta az illegális támaszok igénybe vételén. Olyannyira, hogy míg néhány esztendeje világszerte - és ezt az adatot Tiszeker Ágnes, a nemzeti doppingellenes szervezet, a Magyar Antidopping Csoport (MACS) vezetője osztotta meg velem - 3 százalék körüli volt a tesztelt versenyzők közül pozitív mintát produkálók aránya, addig ez a szám mára még tovább romlott, alig egy-másfél százalékosra.

Részben a teljesítményt növelő-fokozó vagy éppen a doppingot elfedő szerek és módszerek egyre kifinomultabbá válása miatt, részben pedig mert a kontrollnak voltak és vannak hiányosságai, a leleplezhetőség technológiai akadályokba is ütközik. A klasszikus közhely aktualizálásával élve: mivel nem lehet minden doppingoló mellé doppingellenőrt állítani...

Bizonyos szerek kimutathatósága örök probléma

Ettől azonban még nem fújnak visszavonulót a tévelygők nyakon csípésére felesküdtek, és éppen a jövő nyári londoni olimpia előtt - meg majd a játékokon is persze - szándékoznak több "nagy fogással" előrukkolni, miközben ésszerűsítik is tevékenységüket.

Hogy hogyan?

- A doppingellenes fellépés részeként - magyarázta a doktornő - a WADA, a felerészben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, felerészben a tagországok befizetéseiből működő ügynökség új tiltólistát fogadott el, amely január elsejei hatállyal lép életbe. Jól látható, hogy a WADA egyre inkább távolodik a gyógyszerektől, a mindennapi, akár a háziorvosi gyakorlatban is használt gyógyszerek tilalmától, mint amilyenek például a vérnyomáscsökkentő bétablokkolók. Nem volt életszerű, hogy ezek fenn voltak a tiltólistán, igazán teljesítményfokozó hatásuk nincsen, miközben a vérnyomáscsökkentők közt alapszernek számítanak, a gyógyítást szolgálják.

Magyarországon is akadt pozitív eset, egy motorkerékpáros versenyzőé, aki pedig egyértelműen vérnyomáscsökkentésre kapta a szert, ám mivel az rajta volt a nem szedhetők listáján, sajnos meg kellett büntetni... De leveszik a lajstromról azokat az asztma elleni, légzésjavító szereket is, amelyek inhalációban használatosak. A WADA tehát a valóban egyértelműen tiltott teljesítményfokozókra összpontosít, így marad például az izomtömeget növelő, a zsírszövet mennyiségét csökkentő klenbuterol, aztán az EPO, maradnak a növekedési hormonok, az IGF, az anabolikus szteroidok, a stimulánsok, a kábítószerek és a kannabisz származékok mind.

- Egyfelől rögtön adódik a kérdés: melyek a "legkelendőbbek" ezek közül, másfelől: mennyire könnyen, avagy éppenséggel nehezen lehet tetten érni a delikvenseket, hiszen ha nincs tökéletesen megbízható módszer a leleplezésre, a leginkább tiltott szereket is kvázi nyugodtan fogyaszthatják a "csúcsdoppingolók"...

- Bizonyos szerek kimutathatósága mondhatni örök probléma - magyarázta a MACS vezetője. - Idesorolandó mindenekelőtt az IGF és az EPO. Az előbbi nagyon hasonlít a növekedési hormonhoz, közvetlenül tud a vázizomzatra hatni, kiválóan alkalmas izomerő-fejlesztésre. Mintegy két éve ott van a piacon, hozzáférhető, az interneten keresztül is megrendelhető, és ne legyenek illúzióink, Magyarországon is hozzá lehet jutni, és magyar sportoló is hozzájut.

Ha lehetne közvetlenül az izomszövetből biopsziát, tehát mintát venni, akkor ki lehetne mutatni, de ez nem eszköze a doppingellenőrzésnek. Viszont vizelet-mintavétellel vagy vérmintákon keresztül nem lehet kimutatni, jelenleg nincs még rá akkreditált, a WADA által is jóváhagyott módszer. Ám óriási előrelépés történt az utóbbi időben a technikában: a Bécs melletti seibersdorfi laboratórium vezetőjétől tudom, hogy nagyon közel jutottak a kimutathatósághoz! Lehet, hogy közvetlenül a jövő nyári olimpia előtt fog lecsapni a WADA az IGF-használókra, és bizony akadhatnak nagy meglepetések, akár át is rendeződhet az élmezőny, ha úgy tetszik: robbanhat a bomba London előtt!

- És mi a helyzet az EPO-val, amely szinte mindenütt népszerű, állítólag még a sakkozók is igénybe veszik?

- Az EPO (eritropoetin) a vese által termelt hormon, amely elsősorban állóképességi sportágakban használatos, hiszen az oxigénellátottságért felel azzal, hogy a vörösvérsejtek képzését fokozza, számukat emeli, ezzel pedig több oxigént tud a szervezet megkötni, ily módon növelni az állóképességet. Az alacsony dózisú, pici adagolású EPO-nak valóban sok sportágban szerepe van, például a kerékpározóknál, közép- és hosszútávfutóknál, de idetartozik az úszás vagy a kajak-kenu is.

Azt mondhatom, hogy egyre jobbak a tesztek az EPO kimutatására is, noha sokféle típusú, több generációjú van belőle a piacon. Azt az EPO-t, amely krónikus vesebetegeknek életmentő csodaszer, ma már nem habzsolják a sportolók, hanem sokkal újabb, elhúzódó hatású szereket szereznek be, amelyek rendkívül gyorsan ürülnek a szervezetből. Ez utóbbiak esetében - a tetten érésre rendelkezésre álló idő rövidsége miatt - akkor lehet hatásos a fellépés, ha jól időzítik a mintavételeket, és sok mintát vesznek. Itt is azt mondhatom, hogy egyre több a pozitív eset, mind több lebukás lesz, nálunk Magyarországon is. EPO-ügyben tehát szintén meglepetések születhetnek az olimpián, vagy akár már a Londont megelőző időszakban is.

Az anabolikumokkal könnyen meg lehet bukni

- Ami az anabolikus szteroidokat illeti, tévhit, hogy már túlhaladottak és annyira öreg szerek, hogy senki nem használja őket - húzta alá Tiszeker Ágnes. - Az egyik első teljesítményfokozóról van szó, valóban nem fiatal szerekről, de tessék tudomásul venni: a pozitív esetek 60 százaléka ma is anabolikus szteroiddal történik, és ma sincs jobb izomerő-fejlesztő bizonyos sportágakban - legfőképpen az erősportokban -, mint a jó öreg anabolikumok. Ma inkább az a trend, hogy az anabolikus szteroidokat és az IGF-et vagy az egyelőre roppant nehezen leleplezhető növekedési hormont kombinálják. Ugyanakkor az anabolikumokkal bizony könnyen meg lehet bukni, mivel nagyon könnyű kimutatni.

- Nem úgy, mint a géndoppingot...

- A géndopping is fenn van a tilalmi listán, jóllehet még egyetlen pozitív eset sem volt ezzel kapcsolatosan, mivel a szakemberek egyelőre csak keresik a megoldást. Nem hiszem, hogy Londonig megtalálják, a kimutatás és ezzel a leleplezés sajnos még odébb van. Ugyanakkor a kannabisz származékokkal, az úgynevezett könnyű drogokkal ugyanúgy meg lehet bukni, mint ahogyan eddig is.

Arra a felvetésre, hogy mennyire "simul bele" a nemzetközi doppingképbe Magyarország, a doktornő ekképpen válaszolt:

- Azt mondhatom, hogy hozzuk a nemzetközi arányt, semmivel sem vagyunk jobbak vagy rosszabbak, hanem ott vagyunk a nemzetközi élmezőnyben minden szempontból. Nálunk idén összesen 1100 vizsgálatot végzünk, jövőre - olimpiai évről lévén szó - a mintavételek száma vélhetően 1300-ra nő. A teljes olimpiai bő keretet vizsgáljuk, nemcsak közvetlenül azt teszteljük, aki majd ténylegesen indul, hanem mindenkit, aki potenciális ötkarikás résztvevő lehet.

A MOB 120-150 közé teszi a várható indulók számát. A "londoniak" közül mindenkit legalább egyszer, de inkább többször ellenőrzünk a Magyar Olimpiai Bizottsággal szoros együttműködésben. Amikor a mieink közül valaki megszerzi a kvalifikációt, ahhoz, hogy hitelesítsék is a kvótaszerzést, eleve doppingvizsgálat kell, ez mindenképpen szigorítást jelent. Hadd tegyem hozzá, nem olcsó mulatság a dopping elleni küzdelem: egyetlen vizsgálat - az analízissel és a járulékos költségekkel együtt - durván 100 ezer forintba kerül.