Mindenkinek jót tesz a rendszeres testmozgás
A naponta ismétlődő testmozgás szívet védő hatásai a kezdődő magasvérnyomás-betegségben szenvedőkben is érvényre jutnak. A fiatal embereken végzett vizsgálat eredményeit az Európai Szívgyógyász Társaság tudományos folyóirata közölte.
A nagy, hirtelen fizikai erőfeszítés alaposan megemelheti a vérnyomást. Ezért a terheléses orvosi vizsgálatnál a kerékpározást vagy a szalagon történő kocogást meg kell szakítani. A rendszeres mozgás viszont csökkenti a vérnyomást, mert a vérerek tágulékonysága fokozatosan növekszik, ez pedig igen kedvező a szervezet működése szempontjából.
Az állandósuló magas vérnyomás a szív bal kamrájának terhelése miatt a kamraizom megvastagodásához vezet, ami idővel kedvezőtlen szövődményekkel járhat. Nem volt eddig tudományos adat arról, hogy kezdődő magasvérnyomás-betegségben a testmozgás hogyan befolyásolja a szívizom alkalmazkodását a fizikai terheléshez.
Olasz kutatók csaknem félezer fiatal embert vizsgáltak nyolc éven keresztül. Ezek az önkéntes vizsgálati személyek emelkedő vérnyomás miatt kerültek orvoshoz, akik a fiatalok szívének állapotát többek között ultrahangos mérésekkel is követték. A csoport egyik része rendszeresen, de nem versenyszerűen sportolt, a másik csoport tagjai ülő munkát végeztek és semmiféle mozgást nem végeztek.
A rendszeresen mozgó vizsgálati alanyok vérnyomása a tanulmány évei alatt fokozatosan csökkent, anélkül, hogy ehhez jelentős gyógyszeres kezelést igényeltek volna. Azok a manapság megszokott életvitelű személyek, akik egész nap számítógép előtt, majd este pedig a televízió előtt ültek, közben pedig nem gyalogoltak, úsztak, kerékpároztak a hét legtöbb napján, az évek alatt magasvérnyomásossá váltak.
A vizsgálat igazi meglepetése az volt, hogy a rendszeres fizikai terhelés hatására a szív bal kamrájának megvastagodása nem alakult ki - még emelkedő vérnyomás esetén sem. A rendszeres mozgás kivédte a magas vérnyomás veszélyes szövődményét.
Az olasz tanulmánnyal csaknem egyidőben svéd kutatók is közölték adataikat korosodó emberek vizsgálatával kapcsolatban, akiknek egyik csoportja rendszeresen kertészkedett, gyalogolt vagy biciklizett, a másik csoport viszont gyakorlatilag üldögélő életet élt. Az ötvenéves korukban sokat mozgók az ülő életmódot folytatókhoz képest átlagosan két évvel tovább éltek.
