Fogyókúra-történelem

Százötven éve folyik a harc - Még nincs biztos stratégia a pluszkilók legyőzésére... Nem csupán a modern kori emberiség életében szerepel kiemelt napirendi pontként a pluszkilók elleni hadjárat. Egy angol üzletember még jóval a forradalmian új étrendjéről ismertté vált Robert Atkins előtt felismerte a szénhidrátmentes diéta jótékony hatásait. William Banting 1863-ban dolgozta ki módszerét, amely hazájában és a tengerentúlon is nagy népszerűségnek örvendett: az elszánt fogyni vágyók húst hússal ettek reggel, délben, este, és kíméletlenül száműzték asztalukról a disznóból készült ételeket és a burgonyát is...

A brit üzletember színre lépésének időpontja arról árulkodik, hogy az emberek diétás hóbortok és fogyókúrák iránti megszállottságának története már legalább százötven éves múltra tekint vissza - ám annak ellenére, hogy ma már "túlsúlyost" mondunk "testes" helyett, az elhízás pedig járványszerűen terjed, továbbra sem szűnt meg az igény egy biztos, jól működő és lehetőleg gyors fogyási stratégia iránt.

"Rendkívüli módon alábecsüljük az elhízáshoz vezető viselkedési szokások megváltoztatásának nehézségét" - magyarázza Ellen Granberg, a dél-karolinai Clemson Egyetem munkatársa, aki a washingtoni Kongresszusi Könyvtár archívumában végzett kutatásokat. Az AP hírügynökségnek nyilatkozó szociológus véleménye szerint fontos tisztázni, hogy "egyáltalán nem valami újszerű és ez idáig ismeretlen jelenséggel van dolgunk, amikor a fogyókúrával foglalkozunk".

Granberg kutatásai során a mai fül számára hátborzongatóan ismerős témájú dokumentumokra bukkant.

Az egykor temetkezési vállalkozóként dolgozó és maga is jelentős súlyfelesleggel küzdő William Banting (1797-1878) saját beszámolója szerint majdnem tizenkilenc kilogrammtól szabadult meg egyetlen év leforgása alatt az általa kifejlesztett módszernek köszönhetően. A férfi száműzte életéből - pontosabban gyomrából - a "kenyeret, a vajat, a tejet, a cukrot, a sört és a krumplit" is, hogy helyet adjon a különböző húsfélék garmadájának (kivéve a sertésből készült ételeket). Tapasztalatait az 1863-ban megjelent, Nyilvános levél a testességről című röpiratában foglalta össze, amely olyan népszerű olvasmánnyá nőtte ki magát a tengerentúl is, hogy az üzletember nevét rövidesen a fogyókúra szinonimájaként kezdték emlegetni.

A szociológus szerint azonban érdekes megfigyelni, hogy míg az 1800-as évek közepén felbukkanó fogyókúrás szeszélyek hatására véget ért a gömbölyded formák kultusza, és a XIX. század második fele a fogyásba újra és újra belevágó diétázóktól volt hangos, addig az utóbbi évtizedekben az elhízás problémája ismét egyre nagyobb méreteket ölt az Egyesült Államokban.

Egyszerűen "leugrálnak a kilók"?

Korábban az emberek úgy vélték, hogy egy kis súlyfölösleg még ellenállóbbá is teszi őket az olyan fertőző betegségekkel szemben, amelyek kivédését ma már vakcinákkal és antibiotikumokkal lehet biztosítani. Az egészségesen domborodó pocak egyben a jólét jele is volt. A késő XIX. századba begördülő trolik, autók és egyéb közlekedési eszközök elterjedésének nyomán azonban az emberek egyre kevesebb kalóriát égettek el napközben. Ahogy az élet mind könnyebbé és kényelmesebbé vált - a jólét pedig egyet jelentett az élelmiszerekhez való zökkenőmentes és folyamatos hozzáféréssel -, úgy vált az amerikai társadalom egyre elkényeztetettebbé és súlyosabbá.

"A súlyfeleslegre úgy kell tekinteni, mint az egyik legkellemetlenebb betegségre" - szögezte le a Philadelphia Szakácskönyv 1900-ban, bár akkor még sem az alacsony szénhidráttartalmú fogásokat kínáló receptgyűjtemények, sem pedig a kalóriaszámlálás nem volt igazán divatban.

A huszadik század kezdetétől aztán már egymás után bukkantak fel a különböző fogyást segítő módszerek, amelyek egyszerre árulkodtak az emberi elme találékonyságáról és hiszékenységéről. Három évvel a századforduló után kezdték el árulni egy dollárért a La Parle fogyókúrás szappant, amely "sosem hagy cserben, ha a súlyfölösleg eltüntetéséről van szó". A Louisenbad karcsúsító fürdősó pedig - legalábbis gyártóinak ígérete szerint - egyenesen "lemossa a pluszkilókat". Nem sokkal később piacra dobták a Graybar Stimulator nevű tornagépet, amelytől egyszerűen "leugrálnak a kilók az emberről".

A Bile Beans gyógyszercég jóvoltából rövidesen a fogyókúrás hashajtók is forgalomba kerültek.

Fontosabb állomások

Az amerikai kormány múlt héten foglalkozott az ország 2005 óta érvényben lévő étrendútmutató felülvizsgálatával. Ebből az alkalomból a Kongresszusi Könyvtár úgy döntött, hogy megnyitja archívumát a kutatók előtt, és a diétás termékeket, illetve szolgáltatásokat kínáló Súlyfigyelők (Weight Watchers) nevű nemzetközi szervezettel együttműködve szakértői gárdát hívott össze az Egyesült Államok "fogyókúra történetének" megvitatására.

A találkozón Granberg számba vette a táplálkozástudomány megszületésének fontosabb állomásait, kezdve attól, hogy a fehérjék, szénhidrátok és zsírok kiegyensúlyozott fogyasztására ösztönző első hivatalos amerikai kormányzati ajánlás már 1894-ben napvilágot

látott.

Néhány évvel később az életbiztosító társaságok bejelentették, hogy a túlsúly megnöveli az idő előtti halál kockázatát. A szövetségi mezőgazdasági minisztérium 1916-ban tette közzé az általa legfontosabbnak ítélt ételcsoportok ötös listáját, amelyen a tejtermékek, húsok, kenyér és más keményítőben gazdag ételek, gyümölcsök és zöldségek, valamint minden egyéb - cukrot, illetve zsírt is - tartalmazó ételek szerepeltek.

A második világháború idején megszaporodtak az ideális testsúly/magasság arányokat ismertető táblázatok, amelyek meglepő módon igencsak egybecsengenek a manapság egészségesnek minősülő testtömegindexekkel. Ezt követően megjelentek a diétás ételek, sőt a fogyókúrázókat segítő egyesületek - köztük pl. a Névtelen Túlevők (Overeaters Anonymous) és a Súlyfigyelők - sem várattak sokáig magukra. Granberg összegzése szerint az 1970-es évekre gyakorlatilag teljesen kiépült az egészséges táplálkozás "szerkezeti kerete".

Az igazi kihívás

Mindennek ellenére a mai amerikai társadalom kétharmada küzd túlsúllyal vagy kövérséggel, és a gyermekkori elhízás háromszorosára növekedett az utóbbi harminc évben. A súlyvesztést elősegítő műtéti beavatkozások száma az egeket súrolja. A halálos mellékhatásokat okozó fogyókúrás tablettákat kivonták a piacról, és csupán néhány új pirula engedélyezése van folyamatban. És ami a lényeg, egyre több szakember teszi fel a kérdést: mivel készteti az amerikai társadalom és kultúra az embereket a mértéktelen túlevésre?

"Valóban társadalmilag elvárt lenne, hogy egy közel egyliteres, cukrozott 7-Eleven üdítőitallal a kezünkben sétáljunk végig az utcán?" - veti fel Patrick O'Neill, a túlsúlyosság problémájával foglalkozó The Obesity Society nevű tudományos társaság elnöke, és egyben a dél-karolinai Orvostudományi Egyetem súlycsökkentéssel foglalkozó részlegének igazgatója.

"Egységes diétás étrendet kialakítani egy család számára, ahol mindenki mást szeret enni, olyan, mintha aknamezőn lépkednénk, hiszen ilyenkor kiderülhet, hogy a családtagok miként vélekednek saját magukról és a szeretteikkel való kapcsolataikról - figyelmeztet Granberg, aki azután kezdte tanulmányozni az elhízás hátterében álló társadalmi okokat, miután maga is megszabadult 52 kilogrammnyi súlyfölöslegtől.

Ha valaki a táplálkozás és fogyókúrázás szempontjából is egészségesnek tűnő stratégiát keres, akkor nem kell aggódnia, mert abból több száz is akad, méghozzá olyanok, amelyeket az elmúlt száz esztendőben találtak ki. Az igazi kihívást véleményem szerint az, hogy miként birkózzunk meg az idő közben fellépő összes többi tényezővel."