Idősebb kor - fejlettebb érzelmi intelligencia
Az öregedés egyik jó oldala az, hogy az emberek valóban bölcsebbek lesznek a korosodással, állítják a kutatók. Az idősebbek inkább képesek meglátni a stresszes helyzetek pozitív vonásait és jobban együtt éreznek a szerencsétlenebb sorsúakkal, mint a fiatalok, ez derült ki a Kaliforniai Egyetem tanulmányából.
A tanulmány eredményei – melyek a Psychology and Aging című folyóiratban jelentek meg - alátámasztják azt az elképzelést, hogy az érzelmi intelligencia és a kognitív képességek valóban fejlődnek 60 éves kor felett, ami előnyökhöz juttatja őket a személyes kapcsolatokban és a munkahelyen.
"Egyre inkább úgy látszik, hogy az idősebbek inkább a társas kapcsolatokra, gondoskodásra összpontosítanak. Az evolúció oly módon hangolhatta be az idegrendszerünket, mely optimális ezekhez az interperszonális és érzelmi tevékenységekhez." – nyilatkozta a tanulmány vezetője, Robert Levenson pszichológus.
Munkatársaival több megfigyelést is végeztek azzal kapcsolatban, hogy miként változnak az életkor előre haladtával az érzelmi stratégiák és válaszok. Az egyik tanulmányban 144 ember vett részt, 20, 40 és 60 év körüliek, akik semleges, szomorú és undorító filmrészleteket néztek meg. Az idősek tudták leginkább pozitív színben feltüntetni a negatív jeleneteket a pozitív újraértékelés nevű módszerrel. Ez a mechanizmus az élettapasztalaton alapszik.
A szerkesztői hozzászól...
Mint gyakorló apa, (most már nagyapa is...) engedtessék meg néhány gondolattal kiegészíteni a cikket. Előre jelzem, hogy hasonlóan látom a helyzetet. Egy rossz mondás szerint "a fiatalság kegyetlen..." ebben benne van a cikkíró észrevétele, miszerint a fiatalok, fiatalabbak hajlamosak sok dolog, emberi probléma mellett közönyösen elmenni, vagy egy vállrándítással elintézni "ez az ő baja" felkiáltással.
Könnyen lehet, hogy nem is arról van szó, hogy közönyösek lennének (ámbár bizonyos mértékig igen), hanem egyszerűen egy-egy élethelyzettel, emberi problémával, nehézséggel még nem szembesültek, tehát nincsenek erre vonatkozó tapasztalataik.
Az élet során azonban pillanatról-pillanatra, napról-napra... érnek mindannyiunkat impulzusok, esetek, történések, amiben többé-kevésbé magunk is benne vagyunk, a család, a baráti, ismerősi kör, munkatársak, mások, akár idegenek is.
Születés, élet, betegség, halál, öröm, bánat. Nem lehet ezek mellett szó nélkül elmenni. Empátia nélkül képtelenség élni, hiszen egyik ember sem sziget. Ahogy múlik az élet, a sok lerakódással úgy halmozódnak a tapasztalatok, és úgy tanulunk meg empatikusan viselkedni, és átérezni mások baját, örömét.
Időskorban az ember (ha megéri) már olyan tapasztalt, hogy "valaki csak bejött az ajtón..." és már meg tudja mondani, hogy mi baja van. És még együtt is érez vele.
(a szerk.)
A húszas és negyvenes éveikben járó résztvevők jobban ki tudtak kapcsolni, és elvonni a saját figyelmüket a kellemetlen jelenetektől. Ezt hívják a közönyösség módszerének, jegyezték meg a kutatók. A következtetéseik szerint "az idősebbeknek valószínűleg jobbat tesz, ha érzelmileg érintettek maradnak, és a pozitív újraértékelés segítségével küzdenek meg a nehézségekkel, és nem elhatárolják magukat az olyan helyzetektől, melyek javíthatják az életminőséget."
