HAJHULLÁS (TELOGÉN EFFLUVIUM, TE) (L65.0 ICD-11: ED70.3)
Hajhullás (telogén effluvium) oka, tünetei és kezelési lehetőségei
A telogén effluvium a hajhullás egyik típusa, melyre a telogén szakaszban lévő hajhagymák túlsúlyba kerülése a jellemző. Idővel az egész fejbőrön ritkássá válhat a haj. Kialakulása gyakran súlyos betegségre, traumára, stresszre vagy tápanyaghiányra vezethető vissza.
Telogén effluvium oka és kialakulása
A telogén effluvium általában valamilyen, az egész szervezetet nagy mértékben érintő, fizikai vagy lelki megterhelésre, stresszre vezethető vissza. Ezek közé tartoznak a súlyos lázas betegségek, a krónikus betegségek, a felfokozott érzelmek, a tápanyaghiány, illetve a terhesség is. Bár a telogén effluvium csak a hajhullással, kopaszodással járó rendellenességek (alopéciák) egyik típusa, a köznyelvben ezt a betegséget írják le a leggyakrabban a hajhullás kifejezéssel.
Ahhoz, hogy egy kicsit jobban megértsük a hajhullást és a kopaszodást, nem árt ha tisztában vagyunk a hajszálak növekedésével, cserélődésével. A fejbőrön található hajszálak életük során három, jól elkülöníthető szakaszon mennek keresztül. Az egyes hajszálak élettartama nagyjából 2-5 év. A hajszálak, bár szorosan egymás mellett találhatóak a fejbőrön, más-más életszakaszban vannak, vagyis míg az egyik csak nemrég „született”, a másik már befejezte a növekedést, vagyis kész arra, hogy kihulljon. Az ún. anagén fázisban a haj folyamatosan növekszik, havonta nagyjából 1 cm-t, átlagosan három éven keresztül. Ezt a katagén fázis követi, melynek során a haj növekedése megáll, majd a telogén fázis következik, melyben a hajszál „felkészül” arra, hogy leváljon a fejbőrről. Egy adott pillanatban a hajszálak mintegy 90 százaléka van anagén fázisban, 1-2% a katagén szakaszban, és 8-9 százalék telogén fázisban. Ezek az arányok egészséges embereknél állandóak, nem változnak. Ha úgy vesszük, hogy átlagosan 100 000 hajszálunk van, nagyjából 8000 olyan hajszál lehet minden nap kihullásközeli állapotban. Ez természetesen rengetegnek tűnhet, de általában csak 50-100 hajszálat veszítünk el naponta, ami egyáltalán nem aggodalomra okot adó mennyiség. A hajhullás a legtöbb esetben (és bizonyos mértékig) tehát teljesen normális folyamat, de előfordulhat, hogy kórossá válik. Ilyenkor a megszokottnál jóval több hajszálat veszítünk el egyszerre.
Telogén effluvium esetén a hajhagymák működésében következik be zavar: az anagén (növekedési) fázis lerövidül, a telogén fázisban lévő hajszálak száma pedig túlsúlyba kerül, egyszerre a megszokottnál jóval több hajszál kerül a telogén fázisba. Ennek eredménye az egyébként normálisnak tekinthető hajhullás fokozódása.
Meglepő módon, a telogén effluvium egy különleges, „fiziológiás”, nem kóros típusa jellemző a csecsemőkre. A születés utáni negyedik-hatodik hónapban tulajdonképpen teljesen kicserélődik az az első „babahaj”, mellyel a csecsemő a világra jött. Ilyenkor a telogén szakaszban lévő hajszálak aránya akár 60-80 százalék is lehet. A csecsemőkori telogén effluvium nem befolyásolja, hogy később mennyire lesz dús valakinek a haja, és azt sem jelzi előre, hogy kell-e tartania a kopaszodástól.
A telogén effluvium három kategóriába tartozhat:
- akut TE: a kiváltó okot követően 2-4 hónappal jelentkezik, és 3-6 hónap alatt el is múlik
- krónikus diffúz telogén hajhullás: krónikus betegséget, tápanyaghiányt kísérő, esetleg gyógyszer-mellékhatásként jelentkező hajhullás, mely legalább 6 hónapon keresztül tart
- krónikus TE: idiopátiás hajhullás, mely minimum 6 hónapig, de gyakran több évig tart és hullámokban jelentkezik (vagyis, a fokozott hajhullással járó időszakokat „nyugalmi szakaszok” követik, melyekben a hajhullás ideiglenesen normális mértékűvé csökken)
Epidemiológia
A telogén effluvium a diffúz (vagyis a hajas fejbőr egészét érintő) hajhullás-típusok közül a leggyakoribb. Azonban csak megbecsülni lehet az érintettek számát, mert sokan nem fordulnak orvoshoz a problémával, vagy a hajhullás nem akkora mértékű, hogy a hivatalos diagnózist megkapják (telogén effluviumnak a fejbőrön lévő hajszálak legalább 25 százalékának az elvesztése számít).
Valószínűsíthető, hogy a telogén effluvium gyakrabban érinti a nőket, mint a férfiakat. Bármely életkorban előfordulhat, ám a gyermekek körében ritka.
Hullik a haja? Vashiány és pajzsmirigybetegség is okozhatja – kattintson!
A krónikus telogén effluvium a diffúz hajhullás idiopátiás típusa, mely a 30-60 év közötti nőknél jellemző. Az érintett hölgyek haja gyakran az átlagosnál dúsabb, vastagabb szálú, és nagyon hosszúra is meg tudták azt növeszteni.
Mi okozhat telogén effluviumot?
A telogén effuvium hátterében állhat többek között:
- terhesség
- lázas betegség
- krónikus betegség
- fertőzések
- műtét
- szigorú fogyókúra vagy megszorító étrend
- alultápláltság és tápanyaghiány
- gyógyszerek
- tudatmódosító szerek
- pszichés igénybevétel és stressz
Betegségek a telogén effluvium (hajhullás) hátterében
A telogén hajhullás, illetve a kopaszodás gyakran utal valamilyen szisztémás (az egész szervezetet érintő) betegségre. Ezek közé tartoznak többek között:
- magas lázzal járó, fertőző betegségek (tüdőgyulladás, influenza, malária, Covid-19)
- pajzsmirigy-alulműködés
- májbetegségek, vesebetegségek
- gyulladásos bélbetegségek
- felszívódási zavarok
- étkezési zavarok
- vashiány
- cinkhiány
- HIV/AIDS
- szifilisz
Milyen gyógyszerek mellékhatása lehet a hajhullás?
Számos gyógyszer mellékhatásaként jelentkezhet telogén effluvium. Biztosan csak akkor lehet megállapítani, hogy valóban a gyógyszer okozta a hajhullást, ha az a gyógyszer abbahagyása után megszűnik, illetve, ha a gyógyszer szedését folytatva a hajhullás is visszatér. A telogén hajhullással összefüggő gyógyszerek közé tartoznak például:
- nem-szteroid gyulladáscsökkentők és fájdalomcsillapítók
- a hormonális rendszerre ható gyógyszerek (ideértve a fogamzásgátlókat is)
- a véralvadásra ható gyógyszerek (pl. heparin, warfarin)
- az antihisztaminok
- a fertőző betegségek kezelésére alkalmazott szerek (elsősorban a gombaellenes és a parazitaellenes gyógyszerek)
- szív- és érrendszeri panaszok esetén alkalmazott gyógyszerek
- vérnyomáscsökkentők
- reuma elleni szerek
- köszvény elleni szerek
- vesekő megelőzésére javasolt gyógyszerek
- antidepresszánsok, hangulatjavítók
Kit érinthet a telogén effluvium?
A telogén effluvium fokozott rizikója jellemző:
- a nem, vagy nem megfelelően kezelt krónikus betegségekkel küzdőkre
- azokra, akik tartósan gyógyszert kell, hogy szedjenek
- azokra, akik nem táplálkoznak kiegyensúlyozottan
- a kevés növényi fehérjét fogyasztó vegetáriánusokra és vegánokra
- a nagy érzelmi stressznek, pszichés megterhelésnek kitettekre
Terhesség és hajhullás
A telogén effluvium egyik leggyakoribb, legjobban ismert típusa a gyermekszülést követő hajhullás (posztpartum alopécia vagy telogén gravidarum), melyet szinte minden friss édesanya megtapasztal a szülést követő 2-3 hónappal. A várandósság második és harmadik trimesztere alatt az anagén szakaszban lévő hajszálak aránya megnövekszik (90%-ról 95%-ra) – ennek is köszönhető a kismamák gyöngyörű, dús hajkoronája. A szülés után hat héttel azonban a telogén szakaszban lévő hajszálak aránya nő meg jelentős mértékben, ami fokozott hajhullással jár együtt. A hajhullás azért is lehet annyira zavaró, sőt ijesztő az újdonsült anyukák számára, mert a terhességük alatt az elveszített hajszálak száma a minimumra csökkent. Szerencsére, a szülés utáni hajhullás általában semmilyen más problémára nem utal, és néhány hónapon belül el is múlik.
A telogén effluvium tünetei és jelei
A telogén effluvium az érintett számára jól észrevehető állapot, melyben a megszokottnál jóval több hajszál hullik ki. Ezt gyakran fésülködés vagy hajmosás során veszik észre. Természetesen, az, hogy milyen mértékű hajhullás számít a megszokottnál többnek, egyénenként nagyon eltérő lehet. A hosszú vagy sötét hajúaknál gyakran nem is tekinthető kórosnak a hajhullás, de a hosszabb és sötétebb hajszálak egyszerűen feltűnőbbek, könnyebben észrevesszük azokat a fésűben vagy a fürdőkádban. A telogén hajhullás nem követ meghatározott mintázatot, az egész hajas fejbőrt azonos mértékben érinti.
A fokozott hajhullás mértéke egyénenként igen eltérő lehet és számos tényezőtől függ. A telogén effluvium esetén 110-650 hajszálat veszíthet el az érintett naponta.
A telogén effluvium a hajas fejbőrön kívül más, szőrzettel borított testrészeket is érinthet, így például a hónalj szőrzete és a nemi szőrzet is megritkulhat.
A telogén hajhullás diagnosztizálása
A telogén effluvium „hivatalos” diagnózisához a fejbőrön lévő hajszálak legalább 25 százalékának elvesztése szükséges, de ez a mennyiség egyénenként nagyon eltérő lehet, függ az életkortól, a nemtől, sőt a vizsgálati módszertől is.
Mivel a telogén hajhullást és kopaszodást sok dolog okozhatja, az okok kiderítése időnként hosszadalmas folyamat, máskor viszont szinte azonnal visszavezethető egy-egy eseményre (pl. szülésre vagy fertőző betegségre). A diagnózishoz szükség lehet a fejbőr, illetve a hajszálak, hajhagymák vizsgálatára is, például, hogy megállapítsák, okozhatja-e a hajhullást valamilyen fertőzés (pl. gombásodás), gyulladás vagy allergiás reakció. Emellett laboratóriumi vizsgálatokat, vérvizsgálatot is javasolhat az orvos.
A hajhullás mértékének megállapításához „hajhúzásos tesztet” (ún. Saboraud-manővert) is elvégezhetnek. A vizsgálatot megelőzően legalább 24 órával nem szabad hajat mosni. A vizsgálatot végző a hajba „fúrja” az ujjait (tehát nem a haj végénél, hanem a fejbőrnél húzza meg a hajszálakat), és 50-60 hajszálat fog a hüvelyk-, a mutató- és a gyűrűs ujja közé. A hajszálakat határozottan, de nem fokozott erővel meghúzza. Egészséges fejbőr és hajszálak esetén csak a telogén szakaszban lévő, vagyis már egyébként is kihullásközeli állapotban lévő hajszálak maradnak az ujjai között, ez nagyjából a hajszálak 10 százalékát jelenti. Ha ennél többet tud kihúzni, a teszt pozitívnak tekinthető és megállapítható a fokozott hajhullás. A hajhúzásos tesztet a hajas fejbőr legalább három részén (a homlokhoz közel, a halántéknál és a nyakszirthez közel) kell elvégezni. Telogén effluvium esetén a teszt az egész hajas fejbőrön pozitív eredményt ad. Azt is érdemes azonban tudni, hogy a negatív eredménnyel járó vizsgálat (vagyis, ha nem húzható ki hajszál az adott területekről) nem zárja ki egyértelműen a telogén effluviumot.
Kopaszodás férfiaknál: ezek a tápanyagok állíthatják meg - olvasson tovább!
Bizonyos esetekben, pl. a nőknél fontosak lehetnek az endokrinológiai, nőgyógyászati vizsgálatok is, mert a hajhullás és a kopaszodás a hormonális egyensúly zavaraira is utalhat.
Orvosnál a telogén hajhullással
Segítheti a pontos diagnózist és a megfelelő terápia megválasztását, ha megosztjuk az orvosunkkal:
- Mennyire jellemző a kopaszodás, hajhullás a családunkban, elsősorban a közeli férfi családtagok között?
- Megfigyelhető-e a hajhullásban „hullámzás”, vagyis vannak-e olyan időszakok, amikor felgyorsul ennek mértéke, vagy folyamatos, lassú a probléma progressziója?
- A hajhulláson kívül vannak-e más bőrgyógyászati, a bőrt vagy a körmöket érintő tüneteink?
- A hajhullás csak a hajas fejbőrt érinti, vagy másutt is észrevettük a szőrzet ritkulását (ideértve a szemöldököt, szempillát is)?
- Van-e valamilyen ismert, krónikus bőrbetegségünk?
- Van-e ismert pajzsmirigybetegségünk?
- Diagnosztizáltak-e nálunk a tünetek jelentkezése előtti 3 hónapban valamilyen fertőző betegséget?
- Volt-e a tünetek jelentkezése előtti 6 hónapban műtétünk, orvosi beavatkozásunk (beleértve a kemoterápiás, ill. a sugárterápiás kezelést is)?
- Milyen gyógyszereket szedünk rendszeresen?
- Kezdtünk-e új gyógyszert szedni a tünetek jelentkezése előtti 3 hónapban?
- Követtünk-e valamilyen speciális étrendet a tünetek jelentkezése előtti 3 hónapban? Szabadultunk-e meg nagyobb túlsúlytól ebben az időszakban?
- Hölgyek esetében van-e valamilyen ismert hormonális problémánk, menstruációs zavarunk, nőgyógyászati betegségünk, esetleg felmerült-e korábban ennek a gyanúja?
- Szedünk-e fogamzásgátló tablettát, esetleg nemrég szültünk?
- Ért-e minket komolyabb lelki, érzelmi megterhelés (haláleset, költözés, munkahelyváltás stb.) a tünetek jelentkezése előtti 3 hónapban? Mekkora stressznek voltunk kitéve ebben az időszakban?
- Volt-e valamilyen a hajat, hajas fejbőrt érintő kozmetikai vagy fodrászati kezelésünk a tünetek jelentkezése előtti 6 hónapban?
- Mennyire jellemző, hogy mindig ugyanolyan frizurát viselünk?
A telogén effluvium lefolyása és kimenetele
A telogén effluvium három altípusának lefolyása némileg eltérhet. Az akut telogén effluvium a kiváltó eseményt követően 2-4 hónappal jelentkezik, és nagyjából 4-8 hétig tart. A hajhullás fokozatosan egyre kisebb mértékű lesz, a hajhagymák, a hajszálak regenerációja általában 3-6 hónapon belül megtörténik. Az elveszített hajszálak a legtöbb esetben teljes mértékben visszanőnek.
A krónikus diffúz telogén hajhullás a legtöbbször valamilyen krónikus probléma (pl. pajzsmirigybetegség vagy alultápláltság) kísérő tünete. 6 hónapnál hosszabb ideig is tarthat. Amennyiben a kiváltó okot sikerül meghatározni és megfelelő terápiát alkalmazni annak kezelésére, általában a hajhullás is megszűnik. A hosszú ideig tartó hajhullásnak nincs maradandó negatív következménye, a haj sűrűségében még 8-10 év után sem következik be változás.
A krónikus telogén effluvium idiopátiás probléma, vagyis kiváltó oka nem ismert. Jellemzően a középkorú, egyébként dús hajú hölgyeknél jelentkezik, szinte egyik pillanatról a másikra. A hajhullás minimum hat hónapig, de gyakran több évig is tart, ez idő alatt a hajhullás mértéke hullámzó.
Veszélyhelyzet telogén effluvium esetén
A telogén effluvium önmagában csak nagyon ritkán betegség, inkább más problémák kísérő tünetének tekinthető. Közvetlen egészségi panaszokat nem okoz, így olyan problémákat sem, melyek az életet veszélyeztetik és azonnali orvosi beavatkozást tesznek szükségessé. Ugyanakkor a telogén effluvium hátterében állhatnak olyan betegségek, melyek időnként sürgős ellátást igényelnek, ezeknek azonban számtalan más, „feltűnőbb” tünete is van a hajhulláson kívül.
A telogén hajhullás lehetséges szövődményei
A legtöbb esetben a telogén effluvium nem jár együtt semmilyen hosszú távú következménnyel, szövődménnyel. A kiváltó ok felderítése és megszüntetése, vagyis a „gyógyulás” után a haj ugyanolyan sűrű és erős lesz, mint korábban volt. Tartós kopaszságra, a haj ritkulására általában nem kell számítani (vagy ha igen, akkor más probléma is jelen van a telogén effluvium mellett).
Időnként előfordulhat, hogy a gyógyulás után a haj textúrája megváltozik, ez azonban nem tekinthető kórosnak, az egészségre nincs semmilyen hatása.
A telogén hajhullás és kopaszodás kezelési lehetőségei
A telogén effluvium kezelése a hajhullás hátterében meghúzódó, kiváltó októl függ. Gyakran semmilyen terápiára nincs szükség, a hajhullás néhány hónap alatt spontán elmúlik, és a haj is visszanő.
Ha gyógyszer-mellékhatás okozza a hajhullást, akkor a gyógyszerváltás jelenthet megoldást. Amennyiben krónikus betegség áll a telogén effluvium hátterében, akkor annak kezelése a legtöbbször a hajhullás megszűnésével is együtt jár.
Megelőzhető a telogén effluvium?
A telogén effuvium hátterében számos kiváltó ok húzódhat meg. A hajhullás kialakulásának a rizikója csak bizonyos esetekben csökkenthető, máskor (pl. a terhességet követően) szinte elkerülhetetlen a telogén effluvium. A közvetett megelőzés azon betegségek, problémák prevenciójára irányul, melyekkel összefüggésbe hozható a hajhullás. Például, ha a rendszeres kézmosással, a zsúfolt helyek kerülésével, a maszkviseléssel, a védőoltások beadatásával csökkentjük a magas lázzal járó betegségek kockázatát, akkor valószínűleg az ezek miatt kialakuló hajhullásra sem kell számítanunk.
Az egészséges életmód, a vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag, kiegyensúlyozott étrend, a rendszeres testmozgás, a stressz csökkentése közvetlenül és közvetetten is hat a fejbőr és a haj egészségére.
Mit tehetünk otthon telogén hajhullás és kopaszodás esetén?
Szerencsére, a telogén effluvium az esetek többségében múló állapot, a kiváltó ok kezelésével általában megszűnik a hajhullás, és néhány hónapon belül vissza is nő a haj. Támogathatjuk ezt a folyamatot néhány egyszerű, otthoni módszerrel is.
- Táplálkozzunk egészségesen, kiegyensúlyozottan, és fogyasszunk olyan ételeket, melyek jótékonyan hatnak az immunrendszerre, illetve a gyulladásos folyamatokra.
- Ügyeljünk arra (különösen, ha vegetáriánus vagy vegán étrendet követünk), hogy elegendő fehérje jusson a szervezetünkbe!
- Rendszeresen szerepeljen az étrendünkben például probiotikumokat tartalmazó joghurt vagy savanyú káposzta, zöld leveles zöldségek, bogyós gyümölcsök és olajos magvak.
- Segíthetnek a haj és a fejbőr egészségének megőrzésében a cinket, a vasat és a B-vitaminokat tartalmazó ételek.
- Javíthatja a fejbőr vérkeringését és fokozhatja a haj növekedését a rendszeres fejbőrmasszázs, illetve az illóolajos bedörzsölés. Az illóolajok közül a levendulát, a rozmaringot, a kakukkfüvet és a gerániumot ajánlják. Ügyeljünk arra, hogy illóolajokat mindig csak vivő- vagy alapolajba (pl. jojoba-, édesmandula-, kókusz- vagy szőlőmagolajba) keverve tegyük a bőrre, és az alkalmazásukat azonnal függesszük fel, ha irritációt tapasztalunk!
- Egy 2002-es kutatás eredményei szerint a hagymalével történő, naponta kétszeri bedörzsölés szignifikánsan javította a hajhullás egy bizonyos típusával küzdő betegek állapotát, és már két hét után észrevehető volt a haj növekedésének megindulása. A vizsgálat során a nyers hagymát megtisztították, apróra vágták, majd turmixgépben pépesítették, és ezt kenték az érintett területekre.
A hajhullás különböző formái
Telogén efflúvium (átmeneti hajhullás): hirtelen, nagyobb tömegű hajhullás jellemzi, mely annak a következménye, hogy a hajszálak idő előtt lépnek be a nyugalmi (telogén) fázisba. A kiváltó okot követő 3. hónap körül következik be, melyek a következők lehetnek:
- Stressz - súlyos lázzal járó betegség, fokozott érzelmi állapot, súlyos baleset, műtét, munkahelyi nehézségek, erős vérzéssel járó betegségek, túlzott diéta, éhezés;
- Szülés utáni állapot - szülést követően a hormonok visszarendeződése (kifejezetten az ösztrogén szint csökkenése) kiválthatja, hogy a hajszálak nagy mennyiségben lépnek a telogén fázisba, mely miatt fokozott hajhullás alakul ki;
- Szezonális változások - a kutatások azt mutatják, hogy több hajszál van nyugalmi fázisban március-április és szeptember-október folyamán, tavaszi/őszi telogén efflúvium vagy hajhullásként is ismert állapot;
- Szennyezett levegő;
- Nem megfelelő táplálkozás - vashiány, szerzett cinkhiány, alultápláltság;
- Endokrin rendellenességek - pajzsmirigy túl- vagy alulműködés;
- Súlyos fejbőrt érintő bőrproblémák;
- Gyógyszeres kezelés okozta hajhullás - főként kemoterápia váltja ki, de ritka estekben egyéb típusú gyógyszerek is okozhatják például: antidepresszánsok, görcsoldók vagy bétablokkolók.
Azonban a telogén efflúviummal diagnosztizált esetek harmadában semmilyen okot nem találtak.
Az akut telogén efflúvium időtartama kevesebb mint 6 hónap, ha több mint 6 hónapig fennáll a probléma, krónikus állapotnak nevezzük.
Akut telogén efflúvium bármely életkorban bekövetkezhet, mindkét nemet egyaránt érinti, míg a krónikus állapotra jellemző, hogy egyértelmű kiváltó ok nélkül, egyébként egészséges 30-60 év körüli nőknél jelenik meg.
Alopécia (tartós hajhullás) - ide tartozik:
- Androgén alopécia (férfias típusú hajvesztés)
- Hirsutismus (fokozott szőrösödés)
- Alopécia areata (foltos hajhullás)
- Heges alopecia (heges hajvesztés)
- Trichotillománia (kényszeres hajtépkedés)
- Senescent alopecia (elöregedő, meggyengült haj)
GYAKORI KÉRDÉSEK A TELOGÉN HAJHULLÁSSAL, KOPASZODÁSSAL KAPCSOLATBAN
Mekkora mennyiségnél normális és mikor kóros a hajhullás?
Nehéz pontosan meghatározni, hogy mikor „normális” és mikor attól eltérő a hajhullás, hiszen ez egyrészt sok egyéni tényezőtől függ, másrészt a pontos számok meghatározása nehézkes lehet. Bár a legtöbbször fésülködés vagy hajmosás során találkozunk a kihullott hajszálakkal, azokat folyamatosan „veszítjük” el, nagyon gyakran úgy, hogy nem is vesszük ezeket észre. A hajhullással kapcsolatban még az 1960-as években végeztek egy vizsgálatot, abban a normálisnak tekinthető hajhullás naponta 11 és 113 hajszál volt (átlagosan 47); később ezeket a számokat némileg módosították, 40 és 180 hajszálra. Az általánosan elfogadott meghatározás szerint naponta 100 hajszál elvesztése tekinthető normálisnak, ennél több már kórosnak számít. Telogén effluvium esetén 110-650 hajszálat veszíthet el az egyén naponta. Ez a mennyiség igen ijesztő lehet, de a hajhullás csak időnként olyan mértékű, hogy az mások számára is feltűnő legyen.
Mikor múlik el a hajhullás?
Ezt több tényező határozza meg, többek között a telogén effluvium típusa és az egyéni jellegzetességek is befolyásolják, hogy mikor múlik el a hajhullás, és mikor „kaphatja vissza” valaki a korábbi dús hajkoronáját. A gyógyulásra általában 3-6 hónapot kell várni.
8 dolog, ami hajhullást okozhat – olvasson tovább!
Jobban hullik a haja annak, aki sokat idegeskedik?
Az valóban igaz, hogy a stressz, a fokozott érzelmi, pszichés igénybevétel hozzájárulhat a hajhullás kialakulásához, de ez elsősorban tartós és intenzív stresszhatásokhoz vagy extrém traumákhoz kötődhet (pl. hosszú ideig tartó súlyos betegség, haláleset, válás stb.), nem pedig a mindennapi, múló idegeskedéshez. Természetesen, aki a hétköznapokban is fokozott stresszt él meg, például a munkája miatt, azt a hajhullás is jobban veszélyezteti.
Okozhat hajhullást a túl gyakori hajmosás, a hajfestés vagy a dauer?
Sokan úgy gondolják, hogy a túlságosan gyakori hajmosás miatt kezd el hullani a hajuk, pedig tulajdonképpen csak arról van szó, hogy a hajmosás során egyszerűen csak könnyebben vesszük észre a kihullott hajszálakat. A hajápolási szokásoknak (néhány kivételtől eltekintve) minimális szerepe van a hajhullás kialakulásában. Bizonyos hajhullás-típusok ugyan szorosan összefügghetnek a nem megfelelő hajápolási szokásokkal vagy a rosszul megválasztott frizurával, de a telogén effluvium általában az egész testet érintő problémák, betegségek következményeként alakul ki. Ugyanakkor nem feledkezhetünk el arról sem, hogy a hajápolási szokásaik és az azokhoz használt termékek hatással lehetnek a hajszálak, a hajhagymák vagy a fejbőr egészségére (pl. töredezetté vagy túlságosan szárazzá tehetik a hajat, esetleg allergiás reakciókat válthatnak ki).
Gyorsabban nő vissza a haj, és egészségesebb lesz, ha rövidre vágjuk?
Sajnos ez tévhit. Az, hogy milyen gyakran vágatja valaki a haját, vagy mennyire rövid a haja, semmilyen hatással nincs sem a hajhullás mértékre, sem a gyógyulás gyorsaságára, sem pedig a hajszálak egészségére. Valóban az lehet a benyomásunk, hogy a rövid haj kevésbé hullik, de ennek pusztán az az oka, hogy a hosszabb hajszálakat egyszerűen könnyebb észrevenni.
Okozhatja daganatos betegség a hajhullást?
Bár sok ember a hajhullást, a kopaszodást (különösen a fiatalabb korosztályba tartozók esetén) a daganatos betegségekkel köti össze, a hajhullás általában nem magának a daganatnak, sokkal inkább a betegség kezelésének (sugár- vagy kemoterápiának) a következménye. Természetesen, előfordulhat, hogy a hajhullás kiváltó oka daganatos betegség, de ez általában más tünetekkel is együtt jár.
Források:
Medscape https://emedicine.medscape.com/article/1071566-overview
Healthline https://www.healthline.com/health/telogen-effluvium
Medical News Today https://www.medicalnewstoday.com/articles/321590
Dermatology (Elsevier, 2018.), szerk: Jean L. Bolognia, Julie V. Schaffer, Lorenzo Cerroni
Fitzpatrick's Dermatology (McGraw-Hill, 2019.), szerk.: Sewon Kang, Masayuki Amagai, Anna L. Bruckner, Alexander H. Enk, David J. Margolis, Amy J. McMichael, Jeffrey S. Orringer
Andrew's Diseases of the Skin (Elsevier, 2020.), szerk.: William D. James, Dirk M. Elston, James R. Treat, Misha A. Rosenbach, Isaac M. Neuhaus
Hair and Scalp Diseases (Informa, 2008.), szerk.: Amy J. McMichael, Maria K. Hordinsky
Jerry Shapiro: Hair Loss: Principles of Diagnosis and Management of Alopecia (Martin Dunitz, 2002.)
