Álmatlanság (inszomnia)

2010.08.03. Módosítva: 2015.11.04.

Egészségkalauz

Alvászavar

Az álmatlanság mint tünet, többféle betegséghez társulhat. Az alvással kapcsolatos panaszok általában klinikai tünetegyüttesek részei, az önálló alvászavarok ritkábbak.

Az alvászavarok között megkülönböztetjük az elalvás, az átalvás és az ébredés zavarait, azonban ezek a csoportok ritkán választhatóak el élesen egymástól.

Fentiek közül az elalvás zavara a leggyakoribb. Hátterében sokszor feszültség, stresszel teli időszak áll, és kezelésére gyakran elég valamilyen altató rövid ideig tartó alkalmazása, illetve a feszültség oldódásával párhuzamosan vagy spontán is oldódhat.

Átalvási zavar esetén a probléma hátterében bizonyos biológiai tényezők állhatnak, esetleg valamilyen testi betegség miatt az alvás ciklusa felborul.

A korai ébredést szintén több tényező okozhatja, közöttük a depresszió. Idős korban is gyakran előfordul. Elnyújtott hatású gyógyszerek segíthetnek a probléma megoldásában, melyek azonban gyakran nappali bágyadtságot okozhatnak.

Az inszomniát csoportosíthatjuk aszerint is, hogy milyen régóta áll fenn. Eszerint megkülönböztetünk átmeneti álmatlanságot, mely néhány alkalommal, stresszel teli időszakban jelentkezik, vagy időzónák átlépésekor (jet-lag), fokozott koffein-, teofillin-fogyasztás, rossz alváshigiénés szokások fennállásakor jelentkezik.

Rövid távú az inszomnia, ha néhány hétig tart, és krónikus álmatlanságról beszélünk, ha az alvászavar több mint 3 hónapja fennáll.

Az álmatlanság előfordulása

Az emberek körülbelül 8-30%-át érinti az álmatlanság, idősebb korban az inszomnia előfordulási gyakorisága ennek többszöröse. Álmatlanság nőknél gyakrabban lép fel. Felmérések szerint azonban az álmatlanságban szenvedők alacsony hányada fordul problémájával orvoshoz.

Az álmatlanság okai

Az álmatlanság hátterében megváltozott bioritmus (jet-lag, éjszaki műszak), stressz, rossz étkezési szokások, túlzott koffein-, teofillin-, alkoholfogyasztás egyaránt állhatnak.

Az inszomnia megjelenése több pszichiátriai kórkép fellépésének – mint a depresszió, pszichózis, szorongásos kórképek – lehet bevezető tünete, illetve gyakran okozzák olyan szervi betegségek, melyek tünetei nehezítik vagy megakadályozzák az elalvást vagy hátrányosan befolyásolják az alvás folyamatát (hormonális problémák, idegrendszeri betegségek, asztma, allergia, vérkeringési problémák, mozgásszervi panaszok, vagy fájdalom-szindróma).

Az alvás folyamata központi idegrendszeri megbetegedésekben, mint a Parkinson-kór és a demencia (szellemi hanyatlás), illetve alvási apnoe és a nyugtalan láb szindróma esetén is károsodhat. Álmatlanságot okozhatnak bizonyos gyógyszerek (szteroidok, légzésjavítók).

Az álmatlanság tünetei

Az álmatlanság tünetei között szerepel az elalvási nehézség, gyakori vagy korai felébredés, illetve a következményes napközbeni fáradtság, koncentrálási nehézség, kimerültség, rossz hangulat, ingerlékenység.

Az álmatlanság diagnózisa

Az alvászavar diagnózisa speciálisan erre a célra létrehozott alváscentrumokban történhet. A diagnózis felállítása során fontos az alvási szokások alapos vizsgálata. Ebben segítenek az alvásnaplók, melyben a beteg rögzíti alvásának körülményeit, jellegét. Egyes esetekben szükséges lehet az alvás megfigyelésére, mely poliszomnográfia segítségével történhet. A háttérben álló esetleges pszichológiai tényezők feltárásában pszichológus, pszichiáter segítsége is szükséges lehet.

Az álmatlanság terápiája

Az álmatlanság kezelésében kiemelkedően fontos, hogy a rendelkezésre álló gyógyszeres terápiát (altatók) nem gyógyszeres kezelési módokkal kombináljuk. A lehetséges terápiás módok között az alváshigiénés- és életmód-tanácsadás mellett gyakran különböző pszichoterápiás módszerek (pszichodinamikus pszichoterápia, kognitív viselkedésterápia, relaxáció, autogén tréning, hipnózis) is szerepelnek. További lehetőségek a biofeedback, a kronoterápia, a fényterápia, az alvásmegvonással történő kezelés, egyéb stresszcsökkentő kezelések.

Fontos, hogy az altatók alkalmazása lehetőség szerint minél rövidebb ideig tartson, mivel az altatók krónikus használata maga is alvászavarhoz vezethet. A krónikus altatószedés hozzászokást és függőséget okozhat, így az alkalmazott gyógyszer adagjának növelése válik szükségessé. A napjainkban leggyakrabban alkalmazott altatók közé a benzodiazepin-receptor agonisták (zopiclon, zolpidem, zaleplon), illetve a benzodiazepinek tartoznak.

Újabb lehetőségként, speciális feltételek teljesülése esetén a melatonin alkalmazása is lehetséges. A barbiturátok, a meprobamát altatószerekként történő alkalmazása a tudomány mai állása szerint már kerülendő.