A szívinfarktus korai jelei: ezekből a tünetekből sejtheti, ha közeleg a baj
A szívinfarktus az egyik leggyakoribb halálok. A legtöbbször alig van idő cselekedni, de egyes jelek már figyelmeztetnek a közelgő bajra.
A szívinfarktus a koszorúér betegség legsúlyosabb formája, mindenki által rettegett, életet veszélyeztető súlyos betegség, mely világszerte a leggyakoribb halálokok közé tartozik. A magas halálozás mellett a szívinfarktus jelentősen csökkenti a betegek életminőségét, és növeli a rokkantak számát. Mi okozza tehát, milyen betegségek és élethelyzetek vezetnek el a szívinfarktusig?
Mi a szívinfarktus?
Szívinfarktus érelmeszesedés következtében, a koszorúér belsejében kialakuló szűkület miatt következik be. Ilyenkor az ér belsejében lévő meszes plakk megreped és elzárja a véráram útját. Mivel az ér által ellátott szívizom nem kap elegendő vért és az oxigén ellátása elégtelen lesz, egy idő után végleges károsodást szenved, elhal. Szívinfarktus esetében a halálos veszélyt a szív pumpafunkciójának drasztikus romlása, ezáltal a szervezet vérellátásának megszűnése jelenti.
A szív pumpafunkciója két okból is romolhat, melyek mindegyikéért a csökkent oxigénellátás a felelős. Egyik ok az oxigénhiányos szívizom összehúzódási képességének csökkenése, másik pedig a ritmusos szívműködés ritmustalanná válása. - tájékoztat a Kardioközpont.
A szívinfarktus tünetei
A szívinfarktus kezelésének első és legfontosabb lépése a szívinfarktus tüneteinek felismerése. Ez sok esetben a tapasztalt orvosoknak is nehézséget okoz, hiszen nem minden esetben okoz tüneteket, vagy épp egyes tünetek elmaradnak. Továbbá az infarktus tünetei nagymértékben függnek a beteg korától, társbetegségeitől, az infarktus helyétől s az érintett szívizomterület nagyságától.
Jellemző szívinfarktus tünetek:
- mellkasi - jellemzően bal karba sugárzó -szorító fájdalom - ez az a tünet, amit a legtöbben ismernek;
Kevésbé ismert szívinfarktus tünetek:
- hányinger, hányás
- nehézlégzés
- eszméletvesztés
- verejtékezés
Egyes esetekben a felsorolt tünetek összetéveszthetőek a mellkasi fájdalommal, az angina pectoris-al. Nagy különbség a két állapot között, hogy az angina pectoris esetén a szív számára szükségesnél kevesebb oxigén érkezik az artériákból általában koszorúér szűkület miatt. A két betegség között a legnagyobb különbség, hogy a szívinfarktus esetében visszafordíthatatlan szívizom elhalás történik, míg a mellkasi fájdalom esetében nem.
A hibernált szívizom akkor alakul ki, amikor a koszorúér elég lassan záródik el ahhoz, hogy a szívizomszövet energia tartalékai kimerüljenek, de nem elég hosszú ideig, hogy szívizomelhalás következzen be. Így ezek a részek nem halnak el, csak beszüntetik a működésüket, „hibernálódnak”. Ha ismét normális vérellátáshoz jutnak beavatkozások útján, újra aktivizálódhatnak.
1. Érelmeszesedés (ateroszklerózis)
A szívinfarktus hátterében rendszerint az érrendszer megbetegedése, az érelmeszesedés áll. Érelmeszesedés alatt a verőerek (artériák) falának megbetegedését értjük, mely lassan, évek-évtizedek alatt alakul ki.
Az erek falának belső rétegén (endotélium) már kisgyermekkortól kezdve kimutathatók zsírlerakódások, melyek az idő múlásával növekednek, ún. plakkok alakulnak ki, melyek az erek üregét jelentősen beszűkíthetik. A plakkok később megrepedhetnek, a vérlemezkék összetapadása következtében véralvadék (trombus) képződik, mely az ér üregének teljes elzáródását okozza.
A szív koszorúerei az érelmeszesedés következtében gyakran megbetegednek, beszűkülnek majd elzáródnak. Ilyenkor a vérellátás az elzáródott érszakaszon megszűnik, és szívizomelhalás következik be: ezt nevezzük szívizominfarktusnak.
Az elhalt szívizom helyét később hegszövet foglalja el, mely nem képes a szív pumpaműködésében részt venni. Ha a heg nagysága jelentős, a pumpaműködés olyan mértékben romolhat, hogy pangásos szívelégtelenség alakul ki.
2. Magas vérnyomás (hipertónia)
A magas vérnyomású egyének között nagyobb számban fordul elő szívinfarktus, mint a normális vagy alacsony vérnyomásúak között. A magas vérnyomást önálló megbetegedésnek, és az érelmeszesedés egyik legfontosabb kockázati tényezőjének tartjuk. A vérnyomás értékét higanymilliméterben (Hgmm) fejezzük ki, és két számmal jellemezzük:
- a felső érték az ún. szisztolés vérnyomás, melyet a szív összehúzódása alatt mérünk,
- az alsó érték a diasztolés vérnyomás, mely a szív elernyedése alatti értéket jelenti.
A nyugalmi állapotban mért vérnyomást 140/90 Hgmm-ig fogadjuk el normálisnak, bármely életkorban mérve (hibás az a régi felfogás, miszerint a vérnyomás normális értéke 100 + az életkor).
Ha magasabb a vérnyomás, több mérést kell végezni eltérő időpontokban, mivel gyakran előfordul, hogy az újabb méréskor már normális vérnyomás mérhető, és csak az első orvosi vizsgálat izgalma váltotta ki a magasabb vérnyomásértéket („fehérköpeny jelenség”).
Amennyiben legalább három alkalommal a normális felső értéknél magasabb vérnyomást mérünk, akkor megállapítható a magas vérnyomás betegség, és további vizsgálatokra, rendszeres ellenőrzésre, illetve kezelésre van szükség. A magas vérnyomás legfőbb veszélye, hogy tartós fennállása esetén az érrendszer és bizonyos szervek (agy, szem, szív és a vese) súlyosan károsodnak.
Emiatt a magas vérnyomás hosszú távú, legtöbbször az élet végéig tartó kezelést és gondozást igényel. A vérnyomás “beállítása” mind a kezelőorvos, mind a beteg türelmét igényli, mert a legmegfelelőbb gyógyszer kiválasztása mindig a beteg egyéni válaszreakciójától függ és ennek megállapítása hosszabb időt vehet igénybe.
A magas vérnyomás gyógyszeres kezelése mellett fontos a nem gyógyszeres kezelés hangsúlyozása is, így a dohányzás abbahagyása, túlsúly esetén a testsúly csökkentése, a rendszeres fizikai aktivitás és a konyhasóbevitel mérséklése.
3. Dohányzás
A veszélyeztető tényezők közül a dohányzás az érelmeszesedés talán egyik legjelentősebb rizikófaktora. Az erős dohányosok (napi 20 cigaretta felett) között háromszor annyi szívinfarktus fordul elő, mint a nem dohányzók körében.
A dohányzók száma sajnos ma is egyre nő, különösen a nők és a fiatalok körében terjed ez a káros szenvedély. Valószínűleg ennek a ténynek is szerepe van abban, hogy a szívinfarktus az utóbbi időben nők és a fiatalabb korosztályok körében is egyre gyakoribbá vált.
A dohányzás káros szív-és érrendszeri hatásaiért a cigarettában lévő számtalan alkotóelem közül elsősorban a nikotin, a szénmonoxid és a kátrány felelős. Fontos tudni, hogy az érelmeszesedés kockázatát nemcsak az aktív, hanem a passzív dohányzás is fokozza, ezért mindent meg kell tenni a nem dohányzók védelmében.
A dohányzásról való leszokás csökkenti a szív-és érrendszeri rizikót. Ha a szívinfarktust elszenvedett betegek abbahagyják a dohányzást, az egy éven belüli újabb infarktus kockázata kb. felére csökken azokhoz képest, akik tovább folytatják azt az infarktust követően is.
4. Cukorbetegség (diabétesz mellitusz)
Az érelmeszesedés cukorbetegekben gyakrabban és már fiatalabb korban észlelhető, mint a hasonló korú, de cukorbetegségben nem szenvedő egyénekben. A cukorbetegek nagy része elhízott és gyakoribb közöttük a magas vérnyomás előfordulása is, mely az érelmeszesedés kockázatát tovább fokozza. Nemcsak az ismert cukorbetegség jelent veszélyt az érbetegség kialakulására, hanem az ún. „rejtett cukorbetegség” is, amely csak laboratóriumi vizsgálattal (cukorterhelési próbákkal) mutatható ki.
A vércukor normális éhgyomori felső értéke 6 mmol/l. Cukorbetegség esetén különösen fontos az előírt diéta és a kezelés pontos betartása, az ideális testsúly elérése vagy megőrzése, a rendszeres testmozgás valamint a folyamatos ellenőrzés és gondozás.
5. Elhízás (obezitás)
Az elhízás korunk egyik népbetegsége. A kövérség gyakran társul egyéb veszélyeztető tényezőkkel, így a kövérek között több a magas vérnyomású, a magas vérkoleszterin szintű egyén és gyakoribb a cukorbetegség is.
A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a 30%-nál nagyobb testsúlytöbblet már jelentős kockázatot jelent az érelmeszesedés szempontjából. Az is ismert, hogy a kövér emberek szívizominfarktusának halálozási aránya a duplája a soványakénak.
A megfelelő testsúlyt az egyszerű testsúlymérés mellett ma az ún. testtömeg index (BMI = Body Mass Index) alapján szokás meghatározni. Ezt a számot úgy kapjuk meg, hogy a kilogrammban mért testsúlyt elosztjuk a testmagasság (méter) négyzetével (az érték táblázatból leolvasható).
A BMI normális értéke: 20-25 között van, 25-30 közötti értéknél túlsúlyról, 30 felett elhízásról beszélünk. Egy másik érték a derék körfogat, amivel különösen az érbetegségre hajlamosító ún. hasi vagy „alma” típusú elhízás jellemezhető. Ennek a normális felső értéke férfiaknál: 102 cm, nőknél: 88 cm.
A hasra lokalizálódó elhízás (alma típus) különösen veszélyes, mert gyakran társul magas vérnyomás sal, magas vérzsír szinttel és magas vércukorral.
Az elhízás kezelésének legfontosabb módja a kalória bevitel csökkentése (diétával) és az energia leadás növelése (a mozgás növelésével).
6. A testmozgás hiánya
Régóta ismert, hogy a fizikai munkát végzők és a rendszeresen sportolók között a szívinfarktus előfordulása és halálozása alacsonyabb, mint az ülő foglalkozásúaknál. A fizikailag inaktív egyéneknél gyakoribb az elhízás, a magas vérnyomás és a cukorbetegség, ami jelentős mértékben fokozza az érelmeszesedés kockázatát.
Ezért minden korosztályban javasolt a rendszeres fizikai aktivitás: a hét minél több napján legalább félórás fizikai aktivitás végzése. Az egészséges embereknek heti 4-5 alkalommal 30-45 percen át javasolt olyan fizikai aktivitás végzése, amelynek során az átlagos maximális szívfrekvenciájuk 60-75%-át elérik (a maximális szívfrekvencia = 220 - életkor). Ha már szív- és érrendszeri betegség áll fenn, akkor a terhelhetőség mértékét előzetes terheléses vizsgálat alapján a kezelőorvos állapítja meg.
7. Stressz
Régi megfigyelés, hogy a szívinfarktus gyakoribb a vezető beosztású férfiak körében, mint a „beosztottjaik” között., Ezért nevezték el a koszorúér betegséget a vezetők betegségének („menedzser-betegség”).
A felmérések valóban igazolták, hogy az állandóan dolgozó, túlfűtött, becsvágyó, pihenésre időt nem szánó emberek, tehát az úgynevezett „A”-típusú személyiségek, gyakrabban kapnak szívinfarktust, mint a nyugodt, kiegyensúlyozott természetű, mindenre ráérő típusúak („B” -típusú személyiségek).
Stressz: ott robban, ahol nem is gondolná. Kattintson tovább
A pszichés stressz hatások ellen nem könnyű védekezni, azonban kellő odafigyeléssel mégis gyakran elkerülhetők, vagy fizikai tréninggel, rendszeres kikapcsolódással oldhatók a feszült helyzetek.
8. Örökletes tényezők
Az érbetegségek kiváltásában szereplő kockázati tényezők és a szívinfarktus halmozódhat egy családon belül. „Öröklődhetnek” egy családon belül az étkezési és egyéb életviteli szokások is, pl. az egészségtelen táplálkozás, a dohányzás, a mozgásszegény életmód vagy a feszült, túlhajszolt munkatempó.
Az öröklésnek részben genetikailag, részben a szokások következtében jelentős szerepe lehet a koszorúér betegség kialakulásában. Örökletes tényezők gyanúja esetén fontos, hogy valamennyi családtag kivizsgálása és megfelelő kezelése megtörténjen.
Olvasta már?
- A szívbetegségek kockázata tényleg zöldségekkel? A kardiológus válaszol
- Magas vérnyomás: 7 módszer, amivel az orvos szerint is csökkentheti otthon
- Életmentő csodagél - szívroham után alkalmaznák
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en, Tiktok-on is!
Diéta cukorbetegeknek: orvos mondja el, mi tévhit, és mi fontos szabály
