Kínzó emlékek ellenszere a Tetris?
Mindeddig csak a sci-fi történetekben volt lehetőség arra, hogy a fájdalmas emlékeket kitöröljék az emberi elméből, ám az elmúlt években a neurológiai folyamatok biokémiai alapjainak kutatása egyre közelebb jutott ahhoz, hogy egy ilyen jövőkép akár valósággá is válhasson.
A kutatások ma már olyan szinten állnak, hogy a bátrabb szakemberek már olyan megoldásokat is elképzelhetőnek tartanak, amelyekkel fóbiák vagy a poszttraumás stressz is gyógyíthatóvá válhat. Az Oxfordi Egyetem Pszichiátriai Kutatóintézetének munkatársa, Dr. Emily Holmes poszttraumás stressz területén végzett munkája során arra jutott, az emlékformálódás és –előhívás folyamatának legújabb biokémiai ismeretei alapján arra lehet következtetni, egy traumatikus élmény után 6 órára van szükség ahhoz, hogy az emlékkép rögzüljön. A poszttraumás stressz szindróma során a betegeket olyan kínzóan elevennek tűnő emlékképek gyötrik, amelyek a mindennapi életbe való visszatérést nagymértékben megnehezítik.
Dr. Holmes és kollégái éppen ezért azt vizsgálták, ismerve, hogy 6 órán belül a rögzülés megtörténik, hogy van-e lehetőség arra, hogy a folyamatot megakadályozzák. Kísérleteik során a tetris néven ismert népszerű logikai játékot hívták segítségül, miközben traumatikus, baleseteket és egykori filmhíradók képsorait vetítették – köztük olyan igazán sokkoló képseket, mint egy gyermek vízbefulladását - a kutatásukban résztvevő önként jelentkezők számára. A résztvevők egyik csoportjától azt kérték, a képsorok után csak üljenek csendesen, míg a másik csoport tagjaitól azt, játszanak tetrist.
Az eredmények azt mutatták, a tetrist játszó csoport esetében feleannyi emlékkép jött elő később az elborzasztó felvételekről, mint az inaktív csoport tagjainál, ráadásul a tetrisező résztvevők emlékképei kevésbé voltak borzalmasak és életszerűek. Dr. Holmes szerint a tetris azért kiváló eszköz a rögzülés megakadályozásában, illetve a bevésődés hatékonyságának csökkentésében, mert ugyanazokat az agyterületeket dolgoztatja, amelyek a memória formálódásában szerepet játszanak – a gondolatok és cselekedetek vezérléséért és a vizuális információk feldolgozásáért felelős régiókat. Ezeknek a funkcióknak a megzavarása a traumatikus eseményt követő 6 órában sikeresen csökkenti az emlék bevésődését és a később előhívott emlékkép életszerűségét.
A biokémiai folyamatok jobb megismerése szintén újabb lehetőséget teremthet a fájdalmas emlékek kitörlésére. A New York-i Állami Egyetem kutatója, Dr. Todd Sacktor kollégáival egy bizonyos protein, a KPM-zéta szerepét vizsgálta, amely, a szinaptikus pontokon afféle ragasztóként működik az emlékek rögzülésének folyamatában. Dr. Sacktor és munkatársai egy másik vegyülettel egereken végzett kísérletek során sikerrel blokkolták a KPM-zéta proteint, amellyel kitörölték a kísérleti egerek agyából egy enyhe áramütés emlékeit.
A kutatások örvendetessége mellett azonban az emlékképek, a memória befolyásolásának lehetősége azonban komoly etikai aggályokat is felvet, hiszen több tudós rámutatott az ilyen kutatások kapcsán: éppen emlékeink azok, amelyek mentén a személyiségünk formálódik, vagyis az emlékeink tesznek minkat embereket azzá, akik vagyunk.
