Ingerlékeny és néha dührohamai is vannak? Ezek a tünetek kiégésre utalhatnak
A burnout (kiégés) szindróma, a fizikai, érzelmi és mentális kimerülést jelentő megbetegedés napjaink terjedő jelensége.
Főképp a munkavégzéssel összefüggésben említik, de az élet bármely területén előfordulhat. A tünetegyüttes megértése, korai felismerése és megelőzése érdekében érdemes tisztába tenni a kifejezéshez tartozó igaz/hamis állításokat.
A kiégés depresszió
HAMIS
A kiégés nem depresszió, ugyanis annak jellegzetes tünete az anhedónia, vagyis a minden iránti vágy, érdeklődés elvesztése, ami a kezdeti kiégésre kezdetben nem jellemző. De tény, hogyha nem foglalkoznak vele, a burnout depresszióhoz vezethet.
Hiszen nem csak fáradtságról van szó, aminek a megszüntetéséhez a pihenés vagy a több szabadidő beiktatása elég lenne. Ez egy tág fogalom, a szakembereknek is még problémát okoz a definíció meghatározása. Egy amerikai pszichológus hármas tünetegyüttest határozott meg a kifejezéssel kapcsolatban: mély fizikai, mentális és érzelmi kimerültség, elszemélytelenedés érzése és általános cinizmus a munka világával szemben, amikor a sikerélmény elvesztése, valamint a teljesítmény csökkenése merül fel.
A burnout oka a munkahelyi túlterheltség
A kiégés mechanizmusai összetett, okai mind a személyiséghez, mind a munka világához kapcsolódnak. Indokolhatja a munka iránti mély elköteleződést, perfekcionizmust, erkölcsiséget, és az is, hogy a munka családon belül közvetített értékben gyökerezik. Másfelől ok lehet az összes pszichoszociális (foglalkozási) kockázat (PSR - terhelés/állapot/válasz) is. Ilyen lehet az erőltetett tempó, alacsony önállósági hajlam, elismerés hiánya, gyakori munkahely váltása stb. Meg kell találni a szakmai és a személyes szféra közötti egyensúlyt, a rengeteg információ, a digitális eszközök használata és a távmunka sem segít.
Ez a fizikai és érzelmi túlpörgés a munkába, a stresszes munkakörülmények krónikus megbetegedéseket idéznek elő, ugyanis a szervezet már nem tud megújulni, nem képes összeszedni magát. A stressz és a talpra állás közötti egyensúly ezen hiánya vezethet kiégéshez.
Bárkit érinthet
IGAZ ÉS HAMIS
A kiégést - főképp a pandémia időszaka alatt -, elsősorban az egészségügyi dolgozók körében azonosították nagy számmal, de bárkit érinthet, aki túl sokat fektet a munkájába. Az aktívabb, az elszántabb és kreatívabb dolgozók az érintettek. A hosszú távú állóképesség, a kitartás is az egyik közös jellemző. Ezért egyszer csak összeomlanak (kiégnek), mert többet adtak, több időt és érzelmet, indulatot fektettek a munkába, mint mások.
Egyfajta irónia, hogy kutatások szerint kiégésük után az érintettek kb. 25%-át bírálta a munkaadója a professzionalizmusuk miatt. Fontos megszabadulni a bűntudattól. A munkáltatóra nagy felelősség hárul, különösen az általa alkalmazott teljesítményfigyelő és az egyén hozzáállásának figyelembevételén keresztül.
Egyik napról a másikra következik be
HAMIS
A kiégés lassú folyamat, hónapokig, akár évekig is lappanghat. Szakmai kihívásokkal, a sikerek szakaszával kezdődik, amely nélkülözhetetlenség érzését táplálja. Egy idő után az intenzív munkaritmus hatására a test küzdeni kezd, hogy lépést tartson az elmével. Megkettőződnek az erőfeszítések, hogy továbbra is ugyanolyan színvonalon folyjon a munka. Ez nagy hajtóerőt jelent, mivel az állandó, krónikussá váló stressz alatt a szervezet már nem tud lelassulni. Hormonális probléma jelentkezik, ami a vegetatív idegrendszer problémáihoz vezet. De eljön a megbillenés pillanata, amikor a test feladja, és bánja, hogy nem figyelt eddig a jelekre.
A sokk ekkor a tagadás fázisában van, személytől függő különböző megnyilvánulásokat produkál: pl. az érintett képtelen felkelni, pánikroham jelentkezhet, rossz a közérzete, sőt, akár hirtelen testi tünet, esetleg bénulás is lehet. Ez a fordulópont gyakran egy kiváltó ok után következik be, amely lehet hirtelen terhelésnövekedés, munkahelyi vezetőváltás, indokolatlanul rossz munkaértékelés, etikai konfliktus, erőforrás-csökkenés, váratlan félreállítás stb.
A tüneteket könnyű felismerni
HAMIS
De mielőtt elérné a kiégés utolsó szakaszát, a test a túlhajtottság jeleit küldi. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) több mint 130 ilyen tünetet azonosított. Ezek érintik mind a kognitív készségeket (növekvő koncentrációs nehézségek, memóriazavarok, halogatás megjelenése, döntéshozatali nehézségek), mind pedig az érzelmi szférát (nagyfokú szomorúság, ingerlékenység, dührohamok, vagy az érzelmek hiánya, értéktelenség érzés), továbbá fizikai kimerülést is eredményeznek (alvási rendellenességek, intenzív fáradtság, izomfájdalom, migrén, emésztési zavarok, fül-orr-gégészeti vagy bőrgyógyászati problémák).
A tünetek sokfélesége megnehezíti a diagnózist, különösen azért, mert az érintett személy egy ponton túl már nem képes bizonyos figyelmeztető jeleket észlelni. Nem is szólva a tagadásról, ugyanis a kiégést még mindig túl gyakran a gyengeség beismeréseként érzékelik.
3 kérdés a pszichológushoz
1. A dolgozónak sürgősen betegszabadságot kell adni?
Alapvető fontosságú a diagnózis és a munka szüneteltetésének elfogadása. Vannak, akik megkönnyebbülésként, mások ítéletként élik meg, és bűntudatot éreznek, sőt szégyellik magukat. A szakemberek a felmérésekből azt látják, hogy sokan mennek dolgozni a burnout-szindrómások közül. A szakmai környezetből való kivonás azonban elengedhetetlen a gyógyuláshoz. A cél a teljes kikapcsolódás és pihenés legyen. A testet és a szellemet a leállással kell pihentetni, hogy felépüljön a kiégés nyomán, és regenerálódjon.
2. Tanácsos elkezdeni a pszichológiai kezelést?
Erősen ajánlott a kezelőorvos és egy pszichológus vagy pszichiáter általi nyomon követés. A gyakorlatban a munkába állástól való félelem a leállás első napjától kezdődik, ez akadályozza a szellemi pihenést, noha az szükséges a gyógyulási időszakban. Fontos a beszélgetés, kapcsolattartás másokkal, az elzárkózás helyett. Hasznos segítség lehet a gyógyszeres kezelés is, a pszichológus vagy pszichiáter pedig képes lesz felmérni, hogy szükséges-e a munkában való leállás meghosszabbítása.
3. Hogyan lehet elkerülni a visszaesést?
Akkor kell ismét folytatni a munkát, amikor a kiégésből gyógyult személy úgy érzi, fizikailag és pszichésen készen áll rá. A munkába való idő előtti visszatérés, az orvossal folytatott konzultáció nélkül kockázatos. Szükséges, hogy megfelelő körülmények között kezdődjön az újrakezdés. Ez lehet például egy újrakezdési beszélgetés megszervezése a munkahelyi vezetővel. Alapvetően fontos önismereti munka végzése, hogy ne kezdjük úgy ismét, mint korábban, hiszen az azonos okok ugyanazokat a hatásokat váltják ki. Át kell gondolni a karrierről alkotott véleményt, az idő jobb beosztását - több énidő -, és fontos, hogy újraalkossa az egyén a munkához való viszonyát.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!
Ingerlékeny és dührohamai is vannak? Ezek a kiégés jelei
