Harc az árnyakkal - a poszttraumás stressz
A múlt kísértő árnyéka: Poszttraumás stressz. Bárki tapasztalhat vagy átélhet olyan súlyosan traumatikus élményt, amelyet nem képes egyedül feldolgozni, csak segítséggel. Noha általában képesek vagyunk önmagunk megoldani az ilyen helyzeteket és feldolgozni a szörnyű élményeket az emberek több mint 30%-a akár éveken keresztül is komoly tünetekkel járó betegséggel él együtt, amennyiben feldolgozhatatlan traumás eseményt élt át – ezt nevezik poszttraumás stressz rendellenességnek.
A poszttraumás stresszt olyan események, élmények váltják ki, amelyek a hétköznapi tapasztalatainkat meghaladó mértékben traumatizálnak, sokkolnak minket. Ilyen esemény számtalanféle létezhet, pl. komoly betegség diagnózisa, súlyos balesetet látni, közeli hozzátartozó hirtelen vagy erőszakos halála, amikor valakit túszul ejtenek, vagy hadifogságba kerül, folytatólagos fizikai vagy szexuális bántalmak elviselése, nemi erőszak vagy kínzásnak alávetettség, de a sor még nagyon hosszan folytatható.
A posszttraumás stressz megoldásában a pszichológiai eszközök a leghatékonyabbak. A visszaemlékezés segíthet abban, hogy az eseményt pontosabban értékeljük, megértsük, mi is történt és megnyíljon az út a felépülés előtt. Egy másik taktika, amit a poszttraumás stressz esetén alkalmaznak, az elkerülés, ennek a feldolgozás terén annyi a haszna, hogy az érintett nem merül ki az élmények gyakori újraélése miatt. A felvillanó emléktöredékek ismét felidézik a történtek egy-egy kulcspillanatát, amelyek révén eldönthető, hogyan cselekednénk, ha még egyszer ilyen helyzetbe kerülnénk, illetve, lehetővé teszi ennek következményeként, hogy hasonló helyzetekben gyorsan reagálhassunk és gyorsabban dolgozhassuk fel a történteket.
A poszttraumatikus stressz fizikai tünetekkel is járhat, a túl élénk emlékképek ugyanis az adrenalinszintet magasan tartják, emiatt pedig a pihenés, ellazulás és az alvás lehetetlenné, de legalábbis roppant nehézzé válik.
A felvillanó emlékképek és a rémálmok oka az, hogy az agy emlékeket feldolgozó központja a hippocampus nem képes ellátni a feladatát, mivel olyan mértékben megnövekszik az adrenalin és egyéb stresszhormonok szintje ezen az agyterületen, ami felborítja az emlékfeldolgozás folyamatát.
A poszttraumás stressz első jelei általában 6 hónappal az eseményt követően jelentkeznek, de előfordulnak olyan esetek is, amikor mindössze néhány héttel a traumatikus élmény után már tapasztalhatók a tünetek.
A poszttraumás stressz idején az embert gyász sújtja, depressziósnak érzi magát, hangulatzavarok jelentkeznek nála, önmagát hibáztathatja és haragot érezhet. Ezek a legáltalánosabb tünetek, de további jelek is utalhatnak a poszttraumás stressz kialakulására: visszatérő, az eseménnyel összefüggő rémálmok és emlékképek, az esemény említésének és az azzal bármilyen módon összekapcsolható személyek kerülése, illetve az ezt elősegítő munka vagy tevékenységekbe való temetkezés, a folyamatos készenlét állapota is a poszttraumás stresszt jelezheti, ilyenkor az ember nem képes lazítani és aludni sem.
Fizikai tünetek is jelentkezhetnek, valós fájdalomérzet, hasmenés, szívritmuszavarok, fejfájás, de akár pánik- és félelemérzet is előfordulhat. A poszttraumás stresszel küzdők egy része pedig akár alkoholizmusba vagy kábítószer-használatba is kezdhet. A szakemberek azt javasolják, hogy a betegek minél hamarabb próbáljanak visszatérni a megszokott kerékvágásba, a mindennapi rutinjaikhoz. Ezzel együtt pedig verbálisan is kezdjék el feldolgozni a történteket, pl. úgy, hogy valakivel beszélnek róla. Segít az is, ha valamilyen sportot választanak, és több időt töltenek családjuk körében, de az is hasznosnak bizonyulhat, ha felkeresik az események helyszínét. Az egyik leghatásosabb kezelési forma a pszichoterápia, ugyanis a terápia során az események felidézésével együtt a feldolgozás felé is nagy lépéseket képes tenni a beteg a terapeuta segítségével.
Ráadásul a folyamat eredményeként az események értelmes folyamatként rögzülnek, így az agy képes lesz feldolgozni azokat, és végre más dolgok felé is tovább lehet lépni a sikeres terápiát követően. A kognitív viselkedésterápia segítségével az emlékekről egészen más módon képes gondolkodni a páciens, így a legtraumatikusabb emlékképek is kezelhetőbbé válnak. Ugyanígy a szemmozgás hatásait kihasználó kezelés is előrelendítheti az emlékek kialakítását, amely során az agynak a szem tudatos gyakorlatsorozatok szerint történő mozgásával stimulálják az agy bizonyos területeit.
Remek eszköz ugyanakkor még a csoportterápia is, ahol a hasonló élményen keresztül ment páciensek végre megtapasztalhatják, hogy nincsenek egyedül súlyos panaszukkal, és így a feldolgozás és továbblépés is elérhetőnek látszik számukra. Természetesen gyógyszeres kezelés is létezik, elsősorban antidepresszáns, szorongásoldó készítmények formájában, illetve az alvásra, lazításra képtelen betegeknél még nyugtatók és altatók is alkalmazhatók.
