Hogyan segít a hipnózis rákos betegeknek? A pszichológus professzor elmagyarázza

A mélyen eltemetett traumák feldolgozása hozzájárul a gyógyulási folyamathoz és reményt adhat még a kilátástalan helyzetekben is.

Dr. Bányai Éva pszichológus, egyetemi tanár, a hipnózis kutatását forradalmasította hazánkban. Hipnózissal és a beteg-kezelő interakció vizsgálatával foglalkozik. Kiemelten fontosnak tartja a rákbetegek gyógyítását, hiszen önmaga is megküzdött ezzel a betegséggel.

A mai napig, 82 éves korában, emeritus professzorként is aktívan dolgozik. Tanít, konferenciákra jár, betegeket gyógyít, kutatja a daganatos betegségek kialakulásában és gyógyításában szerepet játszó kora gyermekkori traumákat. Saját életszeretete, kíváncsisága viszi előre, amivel pácienseit is képes feltölteni.

Tekintse meg a Pengeélen stúdiójában készült felvéltelünk

Dr. Bányai Éva megrázó őszinteséggel mesélte el, hogyan nézett szembe saját rákbetegségével, amely életének egyik legnagyobb próbatétele volt. A hipnózis szakértőjeként nemcsak testi, hanem lelki szinten is küzdött a gyógyulásért, és megmutatta, hogy a belső erő, a múlt feldolgozása és a pozitív életszemlélet mekkora hatással lehet a felépülésre.

"Doktornő, ideadná a kezét?"

A kora gyermekkori traumák feldolgozása nemcsak a lelki, hanem a testi gyógyulást is elősegítheti – akár olyan súlyos betegségek esetén is, mint a rák. Ebben az interjúban a hipnózis jelentőségéről, gyakorlati alkalmazásáról és betegeiről mesél Dr. Bányai Éva pszichológus.

Mikor kezdett el érdeklődni a hipnoterápia iránt?

– Hét és fél éves koromban keltette fel az érdeklődésem a hipnózis egy véletlen folytán. A Svábhegyen laktunk, első osztályos voltam, épp megnyertünk egy vashulladékgyűjtő versenyt. Ahogy mesélték, kislány létemre magabiztosan odamentem egy csapat nyolcadikos fiúhoz és a legnagyobb természetességgel elindultam megmutatni nekik, hol rejtőzik a vas. A tanító nénim azt mondta, hogy olyan volt, mintha hipnotizáltam volna őket. Életemben nem hallottam még ezt a szót, de iszonyúan érdekelt, hogy mit jelent – egyébként is kíváncsi természetű gyerek voltam. Édesanyám így magyarázta el nekem: amikor valaki annyira képes felkelteni egy másik ember figyelmét, hogy teljesen átadja magát, és megteszi, amit kérnek tőle, az a hipnotizálás.

Szerencsére máig megőriztem a kíváncsiságomat, ezért kutatok még 82 évesen is. Később, középiskolás koromban a Széchenyi Könyvtárban megkérdeztem, hogy létezik-e bármilyen tudományos írás a hipnózisról. Létezett, csak nem juthattam hozzá, azok indexen voltak, és kizárólag kutatók férhettek hozzá. Lényegében ezért lettem kutató.

Milyen betegségek kezelésére lehet használni a hipnoterápiát?

– Nagyon sok mindenre lehet használni, főként a pszichoszomatikus és általában a testi betegségekre, ugyanis hipnózisban el tudjuk érni a nem tudatos tartományokat, tehát a testtel való kapcsolat sokkal intenzívebb lesz. Meggyőződésem – és ezt nagyon sok minden alátámasztja –, hogy egy testi betegség, ha nincs öröklött oka, abból fakad, hogy a beteg nem tudja megfelelően feldolgozni a stresszt. Például kimutatott tény, hogy a melldaganatnak maximum tíz százalékban van genetikailag öröklött háttere. A többi kilencven százalék nem genetikai hátterű, hanem a stressz okozza, amit nem tudunk megfelelően feldolgozni.

Hogyan segít a hipnózis?

– A hipnózis a mélyebb tudati rétegeket nagyon gyorsan eléri, mert a külső ingerekről el tudja terelni a figyelmet, a figyelem beszűkül a testi folyamatokra. Nem véletlen, hogy a legtöbb hipnózis indukcióban a hipnotizőr arra szólítja fel a hipnotizálandó személyt, hogy a légzésére koncentráljon. Mivel figyelmi kapacitásunk véges, azaz nem képes az agyunk egyszerre minden ingert feldolgozni, hogyha elkezdünk arra figyelni, hogy hogyan lélegzünk (amire máskor nem figyelünk, mert a légzés szabályozása általában automatikus), akkor a legtöbb külső inger elveszíti a jelentőségét és egyre jobban koncentrálódik figyelmünk a testi folyamatainkra. A hipnotizáltak a hipnotizőr szavaira fókuszálnak, kizárják a külvilágot, és ezért sokkal hatékonyabban tudják befolyásolni testi folyamataikat Leghatékonyabban fájdalomcsillapításra, szorongás-oldásra és pszichoszomatikus betegségek gyógyítására lehet használnia hipnoterápiát. Ezt randomizált, kontrollált klinikai hatásvizsgálatok is igazolják.

Mi volt a legérdekesebb felfedezése?

– Amikor már igazán foglalkozhattam hipnóziskutatással, 1974-ben a Stanford Egyetem Hipnóziskutató Laboratóriumában sikerült bebizonyítanom, hogy aktivitásfokozással is létre lehet hozni hipnózist Ezt az eljárást „aktív-éber hipnózisnak neveztük el. Ezzel lényegében megdöntöttem a pavlovi hipnózis elméletet, miszerint ez egy alvásszerű, részleges alvás állapot lenne. Később, 1982-ben javasoltam egy olyan interakciós paradigmát – ami tényleg vadonatúj volt akkor –, hogy ne csak a hipnotizáltat regisztráljuk, hanem párhuzamosan a hipnotizőrt is. Az egész interakciót videóra vettük – ami akkor még nagyon drága mulatság volt – és regisztráltuk mindkettejük viselkedését. Az agyi elektromos aktivitást és sok testi folyamatot, pl. légzést, izomfeszülést mértük mindkét résztvevőnél. Ebből a vizsgálatból kiderült az, hogy hipnózisban nem egyoldalú a kapcsolat, tehát nem csak arról van szó, hogy a hipnotizált követi a hipnotizőr szuggesztióit, hanem a hipnotizőr olyan mértékben ráhangolódik a hipnotizáltra, hogy átveszi például az izomfeszülést és az ellazulást is. Ez teszi lehetővé azt, hogy például olyan esetekben, amikor a testi betegség hátterében egy korai, tehát a verbalitás előtti trauma áll, erre a traumára a hipnotizőr rá tud érezni. Megvannak a különböző hipnoterápiás technikák, hogy erre a nagyon korai életkorra hogyan lehet visszavinni a klienst. Nagyon érdekes élmény, hogy ilyenkor a hipnotizőr is érzi a saját testében a feszültséget. Ekkor derült ki számomra, hogy a legtöbb esetben olyan feldolgozatlan trauma áll a háttérben, ami komoly érzékenységet idéz elő a testi betegségek iránt. Gyakori, hogy ezek kora gyermekkorból, akár 2 éves kor előttről származnak.

A kutatói munkája mellett miért kezdett betegekkel foglalkozni?

– A doktori disszertációm egy akadémiai pályadíjat nyert, így egy akadémiák közti csereegyezménnyel jutottam ki a Stanford Egyetemre, az Egyesült Államokba. Nyolc hónap alatt két aktív-éber hipnózist vizsgáló kísérletsorozatot le tudtam futtatni 50-50 kísérleti személlyel. Emellett a Stanfordi Labor akkor futó kutatásában vettem részt, ami a Stanford Klinikai Hipnózis skálának a sztenderdizálása volt. Nagyon érdekeltek az amerikai kórházak és ott, a Palo Alto-i Veterán Kórházban sorsfordító élményben volt részem. Egy akkor 72 éves, végstádiumú gyomorrákos férfi is részt vett a kutatásban, és azért, hogy képes legyen a szavaimra figyelni, megengedte, hogy megvonják tőle a morfiumot. Hiszen az erős fájdalomcsillapítók hatására szinte kábult volt az elméje. A beteg sápadt, csontsovány volt és olyan, mintha egy szobrász mély fájdalomráncokat vésett volna az arcára. Nagyon megrendített, amikor beléptem hozzá, borzalmas látványt nyújtott. Leültem az ágya mellé, megköszöntem, hogy lehetővé tette a Hipnózis Skála vizsgálatát, és elkezdtem fölolvasni a sztenderd skála szövegét, amit a sztenderditás biztosítása miatt szó szerint föl kell olvasni. Ez összesen 25 perc, körülbelül a felénél tartottam, amikor elkezdett kipirulni ez a holtsápadt ember, a fájdalomráncai elsimultak. Amikor föloldottam a szuggesztiókat nagyon gyenge, reszkető hangon megszólalt: – Doktornő, ideadná a kezét? – Azt éreztem, hogy könnycseppek hullanak a kezemre, rám nézett és azt mondta: – Doktornő, köszönöm, hogy elhozta nekem a békét, most már emberi méltósággal tudok szembenézni a halállal, nem úgy, mint egy zombi, elkábítva, és el tudok búcsúzni a szeretteimtől. Köszönöm önnek ezt, mert most megszabadultam a fájdalomtól. – Ehhez tudni kell, hogy ebben a sztenderd skálában nincs direkt fájdalomcsökkentő szuggesztió, de ez az ellazulás élmény elég volt neki, hogy a fájdalomtól megszabaduljon. Ott és akkor elszégyelltem magam, hogy tudok egy módszert és csak játszom vele. Természetesen a kutatás egy nagyon magas szintű játék, de valójában mint minden hipotézis- tesztelés, játék.

Hazahozta Magyarországra ezt a módszert?

– A II. világháború előtt hazánkban már széles körben alkalmazták a hipnózist különböző betegségek gyógyítására: Ferenczi Sándor és Völgyesi Ferenc neve világszerte híres volt. A világháború után azonban a hipnózis a „Tiltott” kategóriába került, mert Thomas Mann „Mario és a varázsló” című művének Cipolla- figurája megalázó, káros manipulációként jelenítette meg a hipnózist, és mivel Cipolla a fasizmus metaforikus ábrázolása volt, a hipnózis összefonódott a fasizmussal, ezért tiltották. Kutatását csak azért tudtuk az ELTE Összehasonlító Élettani Tanszékén 1970-ben elkezdeni, mert a pavlovi hipnózis-elmélet mintegy „menlevelet” adott az élettani mechanizmusok feltárásához.

Stanford volt a hipnóziskutatás Mekkája, rengetegen mentünk oda tanulni a világ minden tájáról. Rendszeresen látogattak oda a hipnózis kutatásának és terápiás alkalmazásának legkiválóbb képviselői, akiktől tanulhattunk. Tisztában voltam vele, hogy sikerült annyi módszertani és elméleti tudást magamba szívnom Stanfordon, ami Magyarországon akkor egyedülálló volt. Elhatároztam, hogy mindent el fogok követni, hogy a hipnózis újra méltó helyére kerüljön itthon: harcoltam azért, hogy tovább kutathassam, hogy a terápiába is vissza lehessen hozni tiltásból. 1974. július 14-én repültem haza Amerikából és szerencsére akkoriban kezdődött Magyarországon az úgynevezett Pszichoterápiás Hétvége mozgalom, ahol különböző pszichoterápiás módszereket mutattunk be egymásnak. Pszichológusok és orvosok vettek részt ezen, tehát terapeuták éltek át saját élményű hipnózist. Kezdett a hipnózissal kapcsolatos ellenállás magasabb szinten is lazulni. Az is segített, hogy amikor egy kongresszusi előadáson beszámoltunk a Stanfordon kialakított aktív-éber hipnózisról, nagy visszhangot váltott ki a nemzetközi tudományos életben is. Vizsgálták a módszeremet és működött, ezután már terápiásan kezdték használni, először Svédországban, aztán a világ számos országában. A Budapesti Orvostudományi Egyetem Pszichiátriai Klinikáján tartottunk először hivatalos hipnózis képzést, innentől kezdett elterjedni. Ma ott tartunk, hogy Krakkóban, a Nemzetközi Hipnózis Kongresszuson mindenki gratulált, mert van utánpótlásunk kiváló fiatalokból, akik tovább viszik a tudást. Az idegtudomány most már modellként használja a hipnózist.

Milyen betegeket kezel?

– Magam is átestem egy rossz prognózisú, nyirokáttétes daganatos betegségen, azóta csak rákbetegekkel dolgozom. Legfőképpen azért, mert nagyon kevesen vannak az országban olyan pszichoterapeuták, akik daganatos betegeket vállalnak. Ugyanis a ráknak van egy olyan mítosza, hogy egyenlő a halállal és magában a terapeutában is a saját halálával való szembenézést váltja ki. Mivel én szembe néztem a saját halálom lehetőségével, ezt meg tudom tenni, hitelesen tudom közvetíteni azt a reményt, hogy van kiút. Ma már ugrásszerűen fejlődik a rákkutatás és mi erre rásegítünk lélektani eszközökkel is. Rengeteget tud jelenteni, hogy a nagyon korai traumákat föltárjuk, tudatba hozzuk. A páciens fel tudja dolgozni és korrigálja ezt a korai megrázkódtatást. Ha ez sikerül, akkor reménytelen helyzetekből is van kiút.

Azelőtt mindenféle betegséggel foglalkoztam, még alkoholelvonással is, abban is nagyon hatékony a hipnoterápia. A depresszió terápiájában éppen az általam kidolgozott aktív-éber hipnózis működik nagyon jól, mert energiafokozó hatású. Például egy olyan depressziós páciens, aki hetek óta nem kelt ki az ágyból, ennek hatására fölkelt, elkezdett dolgozni. Bizonyított élettani hatása is van, megindul az endorfin termelődés, a betegnek jobb kedve lesz tőle.

Volt egy olyan 37 éves nőbetegem, akinek visszatérő depressziója volt. Hosszú évekig klasszikus pszichoanalitikus pszichoterápiával kezelték, ami nem vezetett eredményre. Én aktív-éber hipnózissal kezeltem és kevesebb, mint 1 év alatt sikerült tartósan megszabadulnia a depressziótól. Ez 1995-ben volt, azóta is tartom vele a kapcsolatot, tudok róla, és jól van.

Ami nagyon érdekes, hogy rengeteg közlekedési fóbiás ember él Magyarországon. Náluk is nagyon jól működik ez a módszer. Pánikbetegeknél, fóbiásoknál remekül alkalmazható. A pácienseket idővel meg lehet tanítani, hogy saját magukat el tudják lazítani és a stresszt önállóan kezeljék.

Milyen arányban jár sikerrel a hipnoterápia rákos betegeknél?

– Ha olyan stádiumban kér valaki segítséget, amikor már tele van a teste áttéttel, akkor a hosszú túlélésre már nem nagyon van esély. Ezt meg is mondom a betegeknek, de akkor is elvállalom a terápiájukat, hogy legalább a fájdalmat csökkenteni tudjuk. Volt olyan páciensem, aki nagyon rossz prognózisú, IV-es stádiumú, kissejtes tüdőkarcinómával keresett fel. 1990-ben műtötték a tüdejét, akkor azt mondták, hogy talán egy éve van hátra. Nála nem volt áttét. Korai szakaszban a műtét előtti este hívott fel, és kért segítséget tőlem. Nagyon megrendített az eset, mert kisgyerekei voltak, akiket fel kellett nevelnie. Odasiettem a kórházba, a műtét után azonnal elkezdtük a közös munkát. Ma is él, minden anyák napján meglátogat, mert úgy érzi, újjászületett. Ez azért sikerülhetett, mert sikerült korrigálnunk nála egy nagyon korai, perinatális traumát.

Megkeresik a trauma idejét?

– Nem kell feltétlenül megtudni mikor történt az a korai trauma. Az egyik nagyon jól alkalmazható hipnoterápiás módszer az affektus-híd technika. A jelenlegi tünetek a híd egyik pillére és ennek mentén visszamegyünk akár méhen belüli életig. Ennél a tüdődaganatos betegnél egy olyan traumára derült fény, miszerint az anyja kötőtűvel akarta elhajtani magzat korában. Beugrott neki egy kép, hogy egy sárkány a földalatti labirintus minden ágából tüzet okád rá. Egész éjszaka ott ültem mellette, fogtam a kezét, és biztattam, mert éreztem, hogy ez most élet-halál küzdelem. Végül egy kővel megdobta ezt a képzeletbeli sárkányt, így lett vége. Én akkor azt hittem, hogy ez a sárkány a rák, de később az apja elmesélte a történteket. Akkoriban még tiltott volt az abortusz. Amikor lezártuk a pszichoterápiát, mindketten éreztük, hogy ez a nap volt a fordulópont. Azt mondta, tudja, hogy őt nem igazán szerette az anyja, de amikor ott ültem az ágya mellett egész éjjel, és végig segítettem ezen a belső folyamaton, úgy érezte, legalább van egy nő, aki mellette van és szereti annyira, hogy a maga érdekeit félretéve segíti. A szeretet szülte újjá.

Mennyire hangolódik rá a pácienseire?

– Nagyon. Szinte zsigeri szinten összekapcsolódom velük. Például egy fekélyes vastagbélgyulladásos betegemnél, amikor egy 2 éves kori traumájához érkeztünk, a testemben beleszúrt a fájdalom oda, ahol neki voltak fájdalmai. Emiatt indítottam el az interakciós kutatást, hogy megértsem ezeket a mechanizmusokat. Ezért nagyon fontos, hogy amikor hipnotizálok, jó formában és egészséges legyek. Amikor rákos voltam, nem hipnotizáltam.

Honnan meríti az erejét?

– Nagyon szeretek élni, és mindennek tudok örülni. Ha süt a nap, akkor annak, ha esik az eső, akkor annak, hogy nem kell locsolnom. Nagyon szeretem a zenét, a szépirodalmat, a táncot, a mozgást, ez is feltölt. És úgy érzem, még sok elintézendő dolgom van, ami értelmet ad az életemnek. Szerencsére ezt az életszeretetet át tudom adni a pácienseimnek.

Névjegy: Dr. Bányai Éva

Széchenyi-díjas pszichológus, professor emeritus, az ELTE PPK oktatója (Budapest, 1942. december 9.) Széchenyi-díjas magyar pszichológus, hipnóziskutató egyetemi tanár az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar (ELTE-PPK) Pszichológiai Intézetében az Affektív Pszichológia Tanszéken. Az ELTE Pszichológiai Doktori Iskola törzstagja, a Magatartáspszichológiai Program kidolgozója és első vezetője. A Magyar Hipnózis Egyesület örökös tiszteletbeli elnöke, a Magyar Pszichológiai Társaság volt elnöke, első női elnöke volt az Európai Hipnózis Társaságnak (European Society of Hypnosis) és a Nemzetközi Hipnózis Társaságnak (International Society of Hypnosis). A hipnózissal kapcsolatos iskolateremtő munkásságáért több magyar és nemzetközi elismerésben részesült (pl.: Szent-Györgyi Albert díj, a Society for Clinical and Experimental Hypnosis, a legrégibb, legnagyobb presztizsű amerikai hipnózis társaság „Living Human Treasure Award-ja (Élő Emberi Kincs Díja)”).

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en, Tiktok-on is!

Dr. Piczkó Katalin: két kapu nyílt meg előttem: tudtam, mindenképp fenekestől felfordul az életem