Ezekkel a vizsgálatokkal deríthető ki a szédüléses panaszok oka
Gyakorlatilag majdnem minden szédülést panaszoló páciensnél szükséges bizonyos vizsgálatokat elvégezni.
A szédülés egy nehezen megfogható tünet, a hátterében sokféle ok állhat, így a beteg részletes kikérdezése és az adekvát vizsgálatok elengedhetetlenek. Így tehát a kivizsgálás mindig az alapos anamnézisfelvétellel (kórelőzmények megismerésével) kezdődik, majd az orvos ezalapján dönti el, hogy milyen további vizsgálatokra lehet még szükség.
Milyen vizsgálatokra van szükség szédüléses panaszok esetén?
A szédülés egy gyakori, de sokszor zavarba ejtő panasz: nehéz körülírni, az okát pedig még nehezebb megtalálni. Van, aki forgó érzésként írja le, más inkább egyensúlyvesztésként, lebegésként, vagy éppen ájulás előtti állapotként éli meg. Épp ezért az orvosi kivizsgálás első és legfontosabb lépése a panaszok pontos megértése.
Az orvos minden esetben részletesen kikérdezi Önt:
- mikor kezdődött a szédülés,
- mennyi ideig tart,
- milyen helyzetben vagy mozdulatra jelentkezik,
- van-e kísérő tünet (például fülzúgás, halláscsökkenés, hányinger, fejfájás),
- illetve milyen gyógyszereket szed.
Mindez segít abban, hogy a szédülés hátterében belső fül eredetű probléma, idegrendszeri zavar vagy keringési rendellenesség áll-e.
Fizikális vizsgálatok
Amennyiben szükséges, az első beszélgetést egy általános fizikális vizsgálat követi, amely során az orvos ellenőrzi az egyensúlyi reflexeket, a szemmozgásokat, valamint a végtagok koordinációját is. Ezután eldől, hogy neurológiai vagy inkább fül-orr-gégészeti irányban folytatódjon a kivizsgálás.
Ellenőrző vizsgálatok
Ha például a szédüléshez halláscsökkenés vagy fülzúgás társul, akkor mindenképpen indokolt a hallásvizsgálat, illetve a belső fül egyensúlyi rendszerének célzott vizsgálata. Ezeket sokszor speciális eszközökkel, például videonystagmográfiával végzik, mely során a szemmozgást figyelik és az egyensúlyproblémával kapcsolatos tüneteket vizsgálják.
Más esetekben, főként idősebb betegeknél, érdemes lehet a szív működését is ellenőrizni. EKG, szívultrahang vagy 24 órás ritmusmonitorozás (ún. Holter-vizsgálat) segíthet kimutatni esetleges ritmuszavarokat, melyek időnként szédülést okoznak.
A laboratóriumi vérvizsgálatok szintén fontosak lehetnek: például a vércukorszint, a vérszegénység jelei, vagy a pajzsmirigy működése mind-mind befolyásolhatják az általános közérzetet és egyensúlyt.
Ha a tünetek súlyosak, hirtelen jelentkeztek, vagy az idegrendszer érintettségére utaló jelek kísérik őket (például kettős látás, zsibbadás, beszédzavar), akkor képalkotó vizsgálat – agyi MRI vagy CT – is szükségessé válhat. Ilyenkor a cél az, hogy kizárják az agyi vérkeringési zavarokat, daganatot, vagy más neurológiai kórképeket.
Végül fontos megemlíteni, hogy a szédülés gyakran több szervrendszer együttes érintettsége miatt alakul ki, különösen idősebb korban. Éppen ezért nem ritka, hogy a kivizsgálás során több szakorvos együttműködésére van szükség – neurológus, fül-orr-gégész, kardiológus vagy belgyógyász is részt vehet benne.
Amennyiben Önnél visszatérő vagy erős szédülés jelentkezik, ne halogassa a háziorvossal való konzultációt. A jól irányított vizsgálatok segítenek abban, hogy mielőbb kiderüljön a panaszok oka, és a megfelelő kezelés is elindulhasson.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
Helyzetfüggő szédülés: ezzel az egyszerű gyakorlattal gyorsan megszüntetheti
