Miért félünk a sötéttől? Ezek a gyökerei

Ha fél a sötéttől, ezt mindenképp próbálja ki.

Ha egy pók láttán pánikba esik, vagy hiperventillál már annak csak a gondolatától is, hogy egy liftben ragad, nincs egyedül: Az emberek ugyanis több mint 70 százaléka tapasztal irracionális félelmeket. Ezt azonban fontos megkülönböztetni a fóbiától.

- A fóbiák definíció szerint rendszeresen olyan szorongást okoznak, melyek gátolják az illető életét– magyarázza Melissa Norberg klinikai pszichológus az IFLScience-nek. Ahhoz, hogy félelmet fóbiának nevezzünk, nemcsak irracionálisnak de erősen eltúlzottnak kell lennie.

Például, ha valaki fél a kígyóktól, úgy gondolhatja, hogy ophidiofóbiában szenvedsz, pedig lehet, hogy nem. Ha valaki olyan környezetben él, ahol nincsenek kígyók, akkor nem valószínű, hogy kígyófóbiája lenne, mivel ezek a hüllők nem befolyásolják az életét. Ha azonban olyan helyre költözik, ahol gyakoriak a kígyók, és emiatt a szorongása fokozódik, vagy bizonyos tevékenységekkel ezért felhagy, akkor már megfelelhet a kígyófóbia kritériumainak.

Egyesek szerint a lakosság mindössze 3 százaléka felel meg konkrétan fóbiásnak, bár bizonyos tanulmányos szerint ez akár 24 százalék is lehet.

Miért félünk?

Az, hogy miért félünk, elsőre logikusnak tűnik, hiszen ez egy természetes reakció. Ha például őseink nem futottak volna el egy éhes kardfogú tigris elől, akkor nagy eséllyel nem élték volna túl a találkozást, így az utódnemzés is veszélybe került volna.

A fóbiák azonban másképp működnek. A kutatások eddig nem igazolták azt az elképzelést, hogy azért félünk bizonyos dolgoktól, mert ez evolúciós szempontból előnyös. Valószínűbbnek, hogy úgy lettünk kialakítva, hogy megismerjük a fenyegetést.

A veszélyek felismerésének képességét visszavezethető a genetikára, valamint a tanulásra, tapasztalatokra. Például egy gyermekfilmben láthatunk egy feketébe öltözött gonosz boszorkányt, aki éjszaka varázsol, és ezek a varázslatok bántják a hercegnőt. Ezzel máris létrejöhetnek a feltételek egy fóbia kialakulásához. Tehát mi a következtetés? Részben tanult dolog a fóbia. Igen nehéz azonban tisztázni, hogy egy irracionális félelem mennyiben ered genetikai tényezőkből, és mennyiben a tanult tapasztalatokból.

Például a túlvédő szülők gyakran olyan azt adják át a gyerekeiknek, hogy félni kell a világtól, különböző dolgoktól, de rá is erősíthetnek gyermekeik félelmeire is. Például, ha a szülő minden este a gyermekével alszik, mert az fél a sötétben, azzal azt üzeni, hogy a sötétség csak akkor biztonságos, ha ő is jelen van. Így akaratlanul hozzátesznek ahhoz, hogy a gyermek féljen a sötétben.

Félelem a sötéttől

Hogy mi váltja ki a veszélyérzetünket sötétben? Az emberek jelentős része rémisztőnek találja a sötétséget, mert ez korlátozza az érzékelésüket, így megnöveli a bizonytalanság érzését - ezt sokan rosszul viselik.

Hasonlóan más fóbiákhoz, ennek egy része is tanult eredménye lehet. Egyes kultúrákban, ahol a gyerekek gyakran egyedül alszanak, a sötétség az elszakadási érzéssel is összekapcsolódhat, így ezért tartanak tőle.

De az ember túlzott rágódása is nagy szerepet játszik benne. Akik például hajnali 4-kor ébren forgolódnak, jól tudják, hogy ekkor az elmét elárasztják az aggodalmak és a legrosszabb forgatókönyvek jelennek meg a fejünkben. Ezt még világosban is nehéz legyőzni, hát még sötétben, egyedül a csendben.

Ráadásul a tévéműsorok, könyvek és filmek rendszeresen azt az üzenetet közvetítik, hogy éjszaka, amikor sötét van, valamilyen veszély leselkedik. Szörnyek, szellemek, bűnözők és vadállatok vannak a sötétben, várva, hogy elkapjanak minket. Ez a mesékben is gyakran megjelenik, így már fiatal korban megtanuljuk társítani a szorongást keltő gondolatokat a sötétséggel.

Mikor válik fóbiává?

A sötétségtől való félelem akkor válik fóbiává, amikor az irracionális és állandó szorongássá növi ki magát, amely jelentősen befolyásolja az illető mindennapi életét. Ez a félelem intenzívvé válik, és az egyén folyamatosan attól tart, hogy sötét helyzetekkel találkozik - nem csak éjszaka. Az illető elkezdhet minden olyan helyzetet elkerülni, amelyben sötétség van, ami korlátozhatja mindennapi tevékenységeit és társadalmi életét.

A fóbiában szenvedő személy gyakran erős fizikai reakciókat is tapasztal a sötétségben, mint például szapora szívverés, izzadás, remegés, légszomj vagy akár pánikrohamok. Ezek a reakciók tovább súlyosbítják a helyzetet, hiszen az érintett személy felkészülten, félelemmel teli várakozással tekint a jövőbeli sötét helyzetekre is.

Szembenézni a félelemmel

A sötétségtől való félelem leküzdése érdekében az expozíciós terápia a leghatékonyabb módszer. Ez azt jelenti, hogy rendszeresen ki kell tenni magunkat a félelmet keltő helyzeteknek: például sötét szobákba kell menni és nem lehet rögtön kijönni onnan. A cél az, hogy megtapasztaljuk, hogy nincs valódi veszély - ez is egy tanulási folyamat. Ha nehéz, fokozatosan is lehet kezdeni: például félhomályos szobában, és fokozatosan kell haladni a teljes sötétségig. Fontos, hogy ekkor folyamatosan kérdéseket tegyünk fel magunknak arról, hogy mi történt, és mit tanultunk belőle. A terápia sikeréhez nélkülözhetetlen, hogy rendszeresen és különböző helyzetekben szembenézzünk a sötétséggel, hogy meggyőződjünk arról, hogy a sötétség valóban ártalmatlan.

Amennyiben fóbiává növi ki magát, úgy érdemes szakember segítségét kérni.

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en, Tiktok-on is!