Putyin és a Hübrisz-szindróma: nem csak politikai célok irányíthatják az orosz vezető cselekedeteit
Egy neuropszichológus szerint Putyin pszichológiai mozgatórugója a megvetés és a félelem.
A Krim elfoglalása után 2014-ben született egy cikk, ami az elmúlt napok történései fényében kifejezetten érdekes, és betekintést adhat Putyin cselekedeteit irányító gondolat - és érzelemvilágba is. A cikket Ian Robertson PhD, neuropszichológus, klinikai pszichológus írta.
A megvetés pszichológiája
A Psychology Today cikke szerint, amit az Informed szemlézett, a megvetés Putyin pszichológiájának egyik legfontosabb eleme. A neheztelés a felettesek érzelme - a megvetés az az érzelem, amelyet az alsóbbrendűeknek tartunk fenn, amíg a harag az egyenlők számára van fenntartva.
Hozzá kell tenni, hogy a politikai magatartás pszichológiai értelmezése mindig kockázatos: Ukrajna etnikai egyensúlya törékeny, és tény, hogy a krími olajtartalékok is ösztönzőek lehetnek Oroszország számára.
A Putyin pszichológiáját elemző cikk szerint az sem mindegy, hogy ki, milyen nézetben, világrendben nevelkedett, szocializálódott. Putyint marxista-lenninista világnézetben nevelték, olyan kultúrában nőtt fel, ahol a cél szentesítette az eszközt. A cikk szerzője szerint ez vezethetett oda, hogy Putyin felbonthatta az Ukrajnával kötött nemzetközi szerződést, amely garantálja függetlenségét atomfegyvereinek feladásáért cserébe.
Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy Putyin 15 éve irányítja Oroszországot, és ez idő alatt végbe mehetnek az agyban olyan neurológiai folyamatok, amik meggyőződéseket generálnak, mint például azt, hogy nélküle Oroszország nem állna helyt. Az abszolút hatalomnak van egy olyan hatása is, ami miatt nem feltétlen látja át az ember a kockázatokat, és a korlátlan hatalom a nárcizmushoz vezető út is lehet egyben.
"Egy másik világban él"
A nárcisztikus személyiségzavar egyik ismérve egyébként, hogy más embereket kevesebbnek tartunk magunknál, és mindezek érzelmi-kognitív következménye a megvetés. A grandiozitás pedig a másik ismérve a nárcizmusnak. Ha Putyin is érintett, akkor a megvetése Ukrajnával szemben abból fakadhat, hogy úgy érzi, meghiúsítják a terveit.
Egy friss jelentés szerint Angela Merkel német kancellár, aki többet beszélt Putyinnal az elmúlt hetekben, mint bármely más vezető, arról számolt be, hogy „megzavarta” Putyin. Miután beszélt vele, a jelentés azt állította, hogy nem biztos benne, hogy kapcsolatban van a valósággal, és azt mondta Obama amerikai elnöknek, hogy Putyin „egy másik világban él”.
Hübrisz-szindróma
Ian Robertson PhD, neuropszichológus, klinikai pszichológus a cikk írója szerint ez neuropszichológiai szempontból logikus: a progresszív elszigeteltség és a mások véleményének megvetése a „hübrisz-szindróma” klasszikus jelei – ez a szerzett személyiségzavar, amelyre a világ néhány vezetője érzékeny.
De mi is az a hübrisz-szindróma? A hübrisz ókori görög fogalom, amelyet leginkább a gőg, elbizakodottság szavakkal szokták fordítani. Eredetileg túlkapást, áthágást jelöl, másvalaki szférájába ártva behatolást jelentett.
A klasszikus Athénben azonban konkrét büntetőjogi fogalom is volt: az olyan erőszakos cselekedeteket jelölték vele, amelyek célja kizárólag az áldozat megszégyenítése és megalázása volt, a saját felsőbbrendűség kimutatásáért. Erkölcsileg a legnagyobb bűnt jelentette: azt a bűnt, hogy az ember elfeledkezik az istenek elsőségéről, és önmagát hiszi mindenhatónak.
Életrajzában ezt írja Putyin:
Szent kötelességemnek tartom, hogy egyesítsem Oroszország népét, világos célok és feladatok köré vonjam a polgárokat, és minden nap és minden percben emlékezzünk arra, hogy egy szülőföldünk, egy népünk és egy jövőnk van.
A cikk írója szerint Putyin jelenlegi pszichológiai pályája egy olyan történelmi sors érzése, amely arra készteti, hogy visszaszerezze a nagy orosz birodalmának járó méltóságot és tiszteletet. Ez egy olyan utazás, amely éppúgy személyes, mint politikai, mert amint a hübrisz-szindróma eluralkodik rajta, azaz számára a személyes és a nemzeti sors azonos, a vezető a nemzet sorsa egy és ugyanaz.
Olvasson tovább! Ezt tanácsolják az Ukrajnában élőknek vegyi támadás esetén
Robertson így folytatta - és ne feledjük, mindezt 2014-ben írta:
Nincs kétségem afelől, hogy Putyin személyesen megalázottnak érzi magát a Szovjetunió és birodalma bukása miatt, és hogy a hatalomtól táplálva és a kockázatra való vakságtól fogva egyre keményebben fog dolgozni, hogy ezt a megaláztatást további veszélyes kalandok révén pótolja.
Azt a kérdést boncolgatva, hogy minderre hogyan érdemes reagálnia a Nyugatnak, különösen érdekes választ adott 7 évvel ezelőtt Robertson:
Pszichológiai szempontból a legrosszabb válasz a megbékélés lenne, mert ez egyszerűen csak szítja a megvetését, és megerősíti álláspontja igazolását. Súlyos következményekkel kell járnia annak, hogy megveti a nemzetközi jogot és a szerződéseket. Ez gazdaságilag sokba fog kerülni a Nyugatnak, de a megbékélés hosszabb távú költségei miatt az erős, korai fellépés költségei utólag triviálisnak tűnnek.
