Ilyen egy boldog vakvezető tanuló gyerekkora

Egy kutya gyerek, hasonlóan az ember gyerekhez, játszva ismeri meg a környezetét. Felfedez, tapasztal, mindent megnéz és kipróbál, hogy megértse az őt körülvevő világot.

Ez különösen fontos a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola tenyészprogramjából kikerülő kölyköknek, akiknél önkéntes kölyöknevelőink vállalják a pótmama szerepét, hogy önzetlen szeretettel és türelemmel kísérjék végig a kölykök növekedését.

Vakvezető kutyák képzése

Ahhoz, hogy biztosítani tudják nekik ezt a boldog gyermekkort, lehetőséget kell adniuk arra, hogy a kölykök a felügyeletük mellett ismerkedjenek, játszanak a többi kutyával, és amikor csak lehet, közös programjaik legyenek. Így lesz napról napra nagyobb testileg és egyre érettebb szellemileg egy tanuló vakvezető labrador.

Az ő helyzetük nem csak annyiban speciális, hogy kis hámot viselnek, amire az van írva, hogy "vakvezető tanuló", ugyanis 2 hónapos koruktól kb. egyéves korukig önkéntes kölyöknevelőinknél laknak, akik megismertetik velük a világot, sokat játszanak, játékosan tanulnak, azután kerülnek kiképzőinkhez.

Ismerkedjünk meg azzal, milyen vakvezető tanulónak lenni

"A kölyök az kölyök, olyan, mint egy gyerek. Eszik, alszik, játszik, sétál, közben szívja magába az ingereket, tanulja a nagyvilágot. Mint a kisgyerek, játszótérre jár, ott tanul meg egy csomó mindent, elmegy anyuval boltba, postára, barátnőkhöz, ügyintézni, közben megismeri a világot" – mondta a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola szakmai vezetője, Komondi Piroska.

A leggyakorlottabb önkéntes kölyöknevelőnk, Maróthy Miklós elmondta: "Most, hogy a negyedik vakvezető tanulót nevelem, nyugodt szívvel állíthatom, hogy egy ilyen tanulónak legalább ugyanolyan szép, változatos kölyökkutya élete van, mint "civil" társainak. Legalább, hiszen a nevelő sokkal többet foglalkozik vele, mint egy átlagos kutyával. A kölyök naponta tanul valami újat, megtapasztal egy újabb részletet a nagyvilágból, mindezt rengeteg játékkal, szeretettel. A munkát, azaz a tanulást, soha nem visszük túlzásba, de nem is lehet, mert akkor már a kutya is olyan lesz, mint egy gyerek: nem fogad szót, nyafog, és ekkor pihenni hagyjuk, jó sokat."

Alapítványunk kiképzője, Királyné Barkóczi Emese arra hívta fel a figyelmet, hogy kutyáink szabadidős tevékenység közben sosem viselnek hámot, így sokszor nem ismerik fel az emberek, hogy az önfeledten ugráló labrador kölyök nem mellesleg egy vakvezető tanuló. Szűcs Marika önkéntes kölyöknevelőnk megerősítette ezt: "Pontosan így van, mert amikor ismeretlen gazdik társaságában szóba kerül, hogy Ikon egy leendő vakvezető, akkor igen meglepődnek!"

Wass M. Angéla szintén nevelőszülő ezt emelte ki: "A vakvezető tanulók mindig türelmesen várnak gazdájuk első cinkos pillantására, hogy mikor játszhatnak együtt. Tehát azok, akik nem ismerik őket, vagyis az emberek többsége, könnyen összekeverhetik a türelmet a fáradtsággal, az együtt eltöltött időt a munkával".

"A növendék minden nap legalább egy, de inkább két alkalommal szabadon sétál fél-egy órát vagy többet a haverokkal, ilyenkor szabad játék van és futkosás. Naponta egyszer-kétszer rövidebb-hosszabb ideig tanul, azt is játékosan, sok jutalomfalattal. Lényeg az, hogy ennek ideje és komolysága mindig az adott kutya terhelhetőségéhez van szabva, mindig egyéni, hogy ki mennyit dolgozik. Eleinte több rövid foglalkozás, később már hosszabbak, ki hogy halad" – foglalta össze Komondi Piroska.

Cukorbetegségből vakság: egyre többen veszítik el látásukat - kattintson tovább!

Susán Judit önkéntes kölyöknevelőnk hozzátette, hogy egy kölyökkutyát a legjobban játékosan lehet tanítani, így aztán a kölyökkor hónapjai sok-sok játékkal és mókázással telnek!

Kristó Anna önkéntes kölyöknevelőnk szerint nem mindenkinek egyértelmű, hogy a vakvezető tanulók bent vannak velük a lakásban. "Volt, aki csodálkozott azon, hogy mi családtagként kezeljük őket. Akár egy hosszú hétvégét is úgy igazítunk, ha utazunk valahova, hogy kutyabarát szállás legyen, és ők velünk nyaralnak. Együtt kirándulunk, úszunk, azután pihenünk a szálláson. Amikor családlátogatásra megyünk, jönnek a kutyák is velünk. Ha tehetnék, minden percet velünk töltenének, és meg is próbálunk minden alkalmat megragadni erre, ezért alakul ki ilyen erős kapcsolat a gazdával, mert azt tanulja meg, hogy milyen jó szórakozás együtt lenni" – mondta önkéntes kölyöknevelőnk.

Alapítványunk tapasztalt kiképzője, Nyíriné Kovács Mária azt emelte ki, hogy a feltöltődés alkalmaira is felkészítjük a kutyáinkat: "Egy nevelőgazda feladata, hogy a leendő vakvezető kutyának megtanítsa, hogyan viselkedjen a szabadon engedés, a séta, a társaival való találkozás és játék közben. Tehát a kikapcsolódás időszakára is vonatkoznak olyan szabályok, amiket más kutyákhoz hasonlóan nekik is el kell sajátítani. Erre szükség van, mivel nagy mozgásigényű kutyákról beszélünk, akiket majd a látássérült gazdik is elengednek és sétáltatnak majd."

Alapítványunk minden hónap első hétvégéjén Nyílt Tréninget tart, ahol szívesen látja a vakvezető kutya képzés és a kölyöknevelés iránt érdeklődőket. Az aktuális találkozó időpontját közösségi média oldalunkon tesszük közzé.

Tippek gyerekneveléshez: a Montessori-módszer