Ember a kép mögött

A közösségi oldalakon közzétett személyes fotókra adott kommentek időnként károsan érinthetik mentális egészségünket. A közösségi oldalakon megosztott különféle mobilos "önfotók", pózok, ruhás és félmeztelen képek számos veszélyforrást rejtenek magukban, befolyásolhatják karrierünket, emberi kapcsolatainkat. Ez a közkeletű facebook – exhibicionizmus.

Nemcsak az intimebb pillanatok, partik, nyaralások közzététele válhat kellemetlenné adott helyzetben, de veszélyeztetheti a magunkról alkotott önképet, testképet is.

Hogy e problémát jobban megértsük, lássuk, mit jelent az objektifikáció, tárgyiasulás fogalma a pszichológiában. Általánosan úgy írható körül, hogy az a tendencia, amikor valakit nem személyként (érző, gondolkodó lényként) tekintünk, hanem mint egy fizikai létezőt, kvázi "objektumot", tárgyat. Más esetben a személy tárgyiasulása szexuális tárggyá válást jelent, azaz szexuális örömérzést generál másokban.

Ilyenkor a lefotózott személy erotikát, szexualitást sugárzó, és a fénykép eleve arra irányul, hogy az illető (általában nő) hangsúlyozni kívánja saját szexualitását.

Nők esetén ez a tendencia sokkal nagyobb hangsúlyt kap, hiszen egy vonzó, attraktív és dekoratív nő fotójával sok minden "eladható", ruházat, fehérnemű, szinte bármilyen áru, termék. Minél nagyobb a dekoltázs, minél hosszabbak a combok, annál jobban megy az értékesítés...

A férfiak nagy része, mint vizuális beállítódású, valójában "ugrik" is a női fotókra, és sok nő úgy gondolja, hogy ő maga is attól lesz jó és kívánatos, ha úgy fog kinézni a hátköznapokban is mint a fehérnemű- vagy erotikus modellek.

Az igazi gond ott kezdődik, amikor a nő úgy tekint saját magára, mint szexuális tárgyra. Önértékelése attól függ, hogy mennyire szexi, mennyire szép, kedves, barátságos, attraktív. Más gond, hogy sok férfi valóban úgy tekint majd a nőkre mint szexuális tárgyakra – hiszen a reklámok és a pornó világában így kondicionálódott. A férfi szexista lesz, nem tiszteli a nőt, fizikailag bántalmazza, vagy macsó módra atyáskodik fölötte, védelmezi, mintha a nő csak gyenge lehetne stb.

Az objektifikációval foglalkozó kutatók szerint kiterjedt irodalma van annak, hogy a nők önértékelését mennyire rontja, rombolja hogy lényegében alig többnek tekintik magukat (vagy mások tekintik őket) mint szexuális tárgynak.

A közösségi média számtalan lehetőséget nyújt bárkinek szavakkal, képekkel, zenével, videóval stb. illusztrálni önmagát. Az online társkereső oldalakon a potenciális partner ellenőrizheti, mint állít valaki magáról, milyen az érdeklődése, a családi háttere stb. Már ez alapján lehet dönteni, nagy valószínűséggel – és kellő embnerismerettel. A céges HR-es szakemberek is belenéznek a közösségi média oldalaiba, ahol időnként meglepő dolgokkal találkoznak, felvételi döntéseiket ez is befolyásolhatja. Mindenkinek tudnia kell, hogy a kitett fotókkal, magunk megmutatásával elég sokat elárulunk valódi önmagunkról.

A valódi kutatási adat azonban elég kevés e témában. Idén két holland kutató (Dian de Vries és Jochen Peter) jelentetett meg tanulmányt minderről. Úgy vélik, hogy az interneten kifejtett aktivitás és a hagyományosan a "tárgyiasulás" irányába ható motívumok együttese a nőket igen erősen befolyásolja fizikai, külső tulajdonságaik hangsúlyozására. A vizsgálat egyik részében, 18-25 év közötti fiatal nőket egy fogyasztói felmérésbe vontak be, a feladat az volt, hogy parfümreklámokat nézzenek át, ahol fehérneműkbe öltözött nők mutatták be a kozmetikumokat. A tárgyiasulást úgy kívánták lemérni, hogy a vizsgálatban résztvevőket megkérték, válasszanak avatart (aki nem ismerné, fantáziakép az online világban), amelyet láthat az online közösség, vagy nem láthat senki. Négy lehetőség volt: látható, nem látható mások számára, illetve tárgyiasult, vagy nem tárgyiasult hirdetések.

A várakozásnak megfelelően a kutatók azt találták, hogy azok a fiatal nők, akik egy tárgyiasult modell mellett voksoltak, saját magukat is hajlamosak voltak tárgyként látni. Ez abból is kiderült, hogy saját maguk leírására a "gyönyörű vagyok, nagyon szép vagyok" és hasonló kifejezéseket használtak, és érdeklődésük igen erősen a kozmetikumok és a divat világára irányult.

Ezt követően kicsit mélyebbre is ásott a két kutató, a média és az egyén viszonylatában: hogyan látnak minket mások? Jellemző módon, a közösségi média a küllemre ad, az emberi tulajdonságok meglehetősen háttérbe szorulnak. A szexuális tárggyá válás innen már csak lépésekre van, hiszen úgy tekintünk egymásra, hogy semmi más nem érdekel, csak a külső.

Ebben leginkább fiatal nők érintettek a legérzékenyebb módon, hiszen identitásuk még alakulóban, de bármely életkorú nőben komoly zavarok keletkezhetnek ebben a vonatkozásban, ha a mások részéről érkező üzenetek, kommentek állandóan és folyamatosan erről szólnak. Egy idősebb hölgy azt is gondolhatja, ha már túl van az "eladási fázison", hogy ő már nem jó, mint szexuális tárgy, hiszen nem elég szexi...

A kutatók azt állítják, hogy persze nemcsak nőket érint az eltárgyiasulás problémája, de nők körében ez sokkal fontosabb kérdés, mint a férfiaknál. A vizsgálatnak azonban fentieken túl, mégis van pozitív üzenete.

Önmagunk eltárgyiasítása gyakran tudattalan reakció, a reklám és a közösségi média, a fotók világában. Ha mindezt megtanuljuk helyén kezelni, megküzdhetünk vele, személyessé tehetjük magunkat, és másokat is. "Az ember a kép mögött" humanista gondolkodásunk fontos részévé kell váljon.

http://www.psychologytoday.com/blog/fulfillment-any-age/201312/your-body-display-social-media-and-your-self-image