Döntés a beteg sorsáról - a hozzátartozó felelőssége
Érzelmi terhet jelent a döntés a beteg hozzátartozó sorsáról. Komoly érzelmi következményei lehetnek valakinél, ha súlyosan beteg hozzátartozója kezeléséről, sorsáról kell döntést hoznia - állapították meg amerikai kutatók tanulmányukban.
A kritikusan beteg emberek egy ponton képtelenné válhatnak arra, hogy döntsenek további kezelésükről, sorsukról. Ezekben az esetekben a családtagokra vagy a meghatalmazottakra marad a feladat, hogy olyan kérdésekben hozzanak döntést, mint például az élet további fenntartása.
Az Annals of Internal Medicine című szakfolyóiratban megjelent cikk szerzői negyven korábbi, kis méretű tanulmány adatait tekintették át arról, hogy milyen érzelmi terhet ró ez a döntés a meghatalmazottakra.
Az esetek kisebb hányadában - elsősorban a közvetlen hozzátartozók - jelezték, hogy tapasztalatuk pozitív volt, mert ott lehettek szerettük mellett, és támogathatták döntésükkel.
Jóval többször találtak azonban a kutatók negatív hatást, a családtagok szorongtak, bűntudatuk volt vagy kétségek gyötörték őket azzal kapcsolatban, hogy jó döntést hoztak-e. A megbízottak több mint harmada számolt be valamilyen érzelmi teherről, amely néhány esetben hónapokkal, sőt évekkel az eset után is fennállt.
David Wendler kutatásvezető azonban úgy véli, ez nem kellene, hogy elbátortalanítsa az embereket attól, hogy meghatalmazottat nevezzenek meg azokra az esetekre, amikor maguk egészségügyi okból nem alkalmasak a döntésre.
A tanulmányokból az derül ki, hogy a hozzátartozókat kevésbé viselte meg egy-egy ilyen döntés, ha ismerték szerettük akaratát az életvégi ápolással kapcsolatban. "Ha valami, akkor ez arra kellene bátorítsa az embereket, hogy adjanak előzetes iránymutatást" - mondta Wendler.
Ennek egyik típusa egy olyan rendelkezés, amelyben felsorolja valaki, hogy az életet meghosszabbító kezelések közül melyeket akarja és melyeket nem. Ha a családtagok tisztában vannak ezzel az akarattal, akkor kevésbé jelent számukra negatív érzelmi terhet, ha a kritikus pillanatokban nekik kell meghozniuk a döntést. A becslések szerint azonban az amerikaiaknak csak 30 százaléka fektet írásba ilyen előzetes iránymutatást.
