Befelé vagy kifelé forduló ember vagy?
Mindenki számára közismert az introvertált és extrovertált címkézés a sokkal inkább önmagukba forduló, befelé élő, és a társaságban csilló, önmagukat örökké megmutatni kívánó emberek elkülönítésére. Nem is olyan egyszerű dolog ez, ha a mélyére tekintünk. Néhány szempont, ami segíthet eldönteni, ki melyik típusba tartozik valójában, és létezik-e egyáltalán "tiszta" típus bármelyik fogalomra?!
Egészen röviden: az introvertált személyiség nemcsak arról szól, hogy valaki befelé fordul, és intenzív belső életet él. Nem is arról, hogy az illetőt zavarná a többi ember jelenléte, közelsége, társasága. Még csak arról sem, hogy kevés lenne a serkentő hatású agyi ingerület az illetőnél.
A lényeg sokkal inkább ott rejtőzik, hogy az igazi introvertált embert nem érdekli, hogy a közösségi, szociális figyelem központjában legyen, és onnan jutalmazásra várjon. Számára nem fontos a rivaldafény, nem okoz nála kielégülést, elégedettséget a "szociális siker". A kifelé élő ember, az extrovertált viszont "imád" a napfényben, más emberek szeretetében, megbecsülésében megfürödni. Ez energetizálja, ekkor tudja legjobb teljesítményét elérni, kreativitása, produktivitása ettől tetőzik, ha dícsérik, ha sikereit elismerik.
Természetesen a való világban semmi nem fekete és fehér, sok-sok árnyalat létezik e két tipizálás között is. Az emberek jelentős részénél helyzettől, szituációtól is függ, hogy éppen viselkedésükben melyik rész dominál. Ők a helyzetükbőI adódó in- vagy extrovertált személyiségek.
Vegyünk egy példát. Ha egy népes társaság jön össze vacsorázni valahol, és engem is meghívtak, nem biztos hogy nagyon fogom élvezni a részvételt. Mindannnyiunk életében előfordultak már ilyen "kényszeredett" helyzetek. Az elhárítás nem okvetlen jelenti azt, hogy én introvertált, nagyon befelé forduló lennék, aggódó, védekező, szorongó ember. Sokkal inkább azért nem szeretnék ilyen vacsorákon, bulikon részt venni, mert nem tartom fontosnak a figyelmet, nem érdekel, nem izgat a jutalmazó magatartás, a rám irányuló szociális figyelem. Számomra sokkal többet ér egy kiadós beszélgetés valakivel, mint sztorikkal és viccekkel elhalmozni a társaságot. Más esetekben, viszont lehet, hogy tetszik nekem, ha figyelnek rám.
Lássunk néhány jellemző közösségi helyzetet!
- Ismeretlen kimenetelű helyzetek, szabályok, normák nélküli környezetben
- Ha láthatóan más "súlycsoportban" vannak a társaság tagjai és az illető személy
- Ha túlzottan alázatosnak érzi magát valaki egy helyzetben
- Ha valaki erősen dominál adott közösségben
- Ha az általam megkívánt esemény valaki más érdekeivel ütközik
- Ha egy romantikus, mondjuk szerelmi kapcsolat indulhatna, de sokkal több az idegen, ismeretlen a társaságban, mint az ismerős, barát
Ami igazán fontos mindebből, hogy fel kell ismerni a nehéz, zavaró elemekkel terhelt helyzeteket, amelyek erősebben megmutathatják valakinek akár befelé – akár pedig kifelé forduló személyiségvonásait. Ugyanilyen fontos lehet a várható helyzetek, alkalmak ismerete, amikor pl. egy esemény kimenetele sokkal inkább büntető, mint jutalmazó irányú abban a közegben, társaságban ahová tartozunk. Egy vezető tudja, hogy mindez befolyásolási, meggyőzési lehetőségek forrása. Egy szülő tudja, hogy ez nagyon érzékeny pont a nevelésben, az elfogadás, vagy éppen a változtatás igénye miatt. A szerelmes társ számára pedig a szerető atmoszféra, az elfogadó intim közeg életre szólóan fontos a közös – és nem közös célok elérésére.
Könnyen beszélünk ki- és befelé forduló emberekről, ha közöttük jellemző különbségek vannak. Valójában azonban mindig figyelembe kell vennünk az adott élethelyzetetet, a történést. Ha ugyanarra az eseményre más alkalommal másképpen reagálunk, valószínűleg maga a szituáció is befolyásol minket, hogy éppen introvertált, vagy extrovertált arcunkat mutatjuk másoknak. Az ember sokszínű egyed, személyiségünk számos tényezőből, hatásból tevődik össze, ismerjük meg magunkat mások tükrében is...
Forrás: Todd B. Kashdan, Psychology Today
