A zene becsapja a fület?
A zene becsapja a fület! Az agy egyszerűsíti a komplex zenei motívumokat azzal, hogy kivonja belőle a visszatérő adatokat, majd beazonosítja a mintákat, így nyugtatja a fület. Az új kutatás eredményeiről a BMC Research Notes című nyílt hozzáférésű folyóirat számolt be.
Már régóta feltételezik, hogy az ember tudatalattija képes felismerni mintákat összetett adatokban, és hogy alapvetően az egyszerűséget érzékeli kellemesebbnek. Dr Nicholas Hudson zenetömörítő programokat használt, hogy ezzel szemléltesse az agy képességét az audio-információk tömörítésére.
Összehasonlította a véletlenszerű zajok tömöríthetőségét többféle zenei stíluséval is (klasszikus, techno, pop és rock), és felfedezte, hogy míg a zajt csak az eredeti fájlméret 86 százalékára tudta lezsugorítani, addig a technot, a popot és a rockot 60 százalékra, Beethoven III. szimfóniáját pedig 40 százalékra.
Dr. Nicholas Hudson elmondta: "A hosszú zenei művek, bár nyilvánvalóan összetettek, erősen sűríthetők." Ez a sűríthetőség az, amire reagál az ember. Akár a klasszikusokért, akár a popzenéért van oda valaki, úgy tűnik, nem csak a meghallgatás útján választja ki kedvencét, hanem annak alapján is, hogy mennyire sűríthető.
... és a tanulság: ha egy zeneszerző halhatatlanságra vágyik, olyan darabokat kell írnia, melyek összetettnek tűnnek, de egyszerű mintákra redukálhatók. (hát erre nem tenném le a nagyesküt... a szerk., szintén zenész)
