A gyógyfürdőkben is megbetegedhetünk? Itt az igazság
Valóban hemzsegnek a baktériumok a gyógyvizekben?
Az agráriumban világszerte felhasznált több száz növényvédő szert már évtizedek óta mérik az ivóvízben, és a mikrobiológiai, illetve kémiai vizsgálatokhoz hasonlóan ezekre a molekulákra is szigorú határértékeket jelölnek ki.
Dr. Szigeti Tamás János, a WESSSLING Hunagary Kft. független laboratórium szakértője segített abban, hogy végignézzük, mely paramétereket vizsgálnak a vízben!
Növényvédő szerek, köztük a sok vitát kiváltott glifozát
Számos más növényvédő szer mellett az idén januártól a glifozátot is vizsgálni kell az ivóvízben. A glifozát – különösen a genetikailag módosított növények esetében – a mai napig rendkívül elterjedt gyomirtó szer, és sajnos az emberre sem veszélytelen: többek között a központi idegrendszer genetikai elváltozásait, a koponyát formáló sejtek pusztulását, az ízületek porcainak deformálódását, illetve születési rendellenességeket okozhat.
Szigeti Tamás elmondta, hogy a vizsgálólaboratóriumok tapasztalata megnyugtató, eszerint a növényvédő szerek csak nagyon kis mennyiségben mutathatók ki. Ez nem jelent veszélyt, hiszen amennyiben ez az érték messze a határérték alatt van, semmi ok az aggodalomra.
Legionella: a fürdők "réme"
Az uszodák, fürdők, termálstrandok, hotelek medencéi esetében ugyancsak sok tennivalója van mind a létesítmények fenntartójának, mind pedig a laboratóriumi szakembernek. Másképp kell üzemeltetni a gyógy- és termálmedencéket, és másképp azokat, ahol úszunk, tehát jó eséllyel merítjük be a fejünket is. Ebben az esetben sokkal szigorúbbak a határértékek.
A termálvíz kitűnő táptalaj a baktériumoknak, amely mikroorganizmusok előszeretettel fogyasztják a bőrünkről leoldódó szennyeződéseket is… Az ammónia, nitrit és nitrát mellett folyamatosan mérni kell klórozás melléktermékeit (hypo, aktív klór esetén például a klórozott szénhidrogéneket), klór-dioxid esetén pedig a kloritot kell rendszeresen ellenőrizni, hogy ne legyen túl magas a szintje. A Na, K, Ca, Mg a vízben jól oldódó fémek (ivóvízben és fürdővizekben is ezekből van a legtöbb a fémek közül), ezek maradnak oldott állapotban a vízben, nem jelentenek veszélyt. A toxikus fémek eleve nem oldódnak jól vízben, a modern szűrési technológiák pedig elég hatékonyan szűrik ki azokat. Ha nem megfelelően végzik a szűrést, akkor látszik, hogy a víz zavarossá válik.
A vizsgálatokat a jogszabályok által előírt gyakorisággal kell elvégezni, főleg a mikrobiológiai vizsgálatokat. A medencékben különös figyelmet fordítanak a telepszámok vizsgálatára 22 és 37 Celsius fokon is, a Clostridium és a Clostridium perfingens, valamint a Pseudomonas aeruginosa, az Enterococcus, a D-csoportú Streptococcus, az Escherichia coli, a Salmonella, az Enterococcus faecalis baktériumokra, illetve a Legionellára.
A Legionella természetes élőhelyeken elsősorban a meleg vizű forrásokban, tengerekben, tavakban, folyókban, tározókban fordul elő, épített vizes környezetben pedig ott jelenthet elsősorban kockázatot, ahol úgynevezett aeroszol (az áramló levegőben lévő folyadékcseppek) keletkezhet.
Ez igaz gyakorlatilag bármelyik épített vízrendszerre, ám elsősorban kockázatot a hűtőtornyokban, a nagy épületek (kórházak, szállodák, irodaházak, oktatási és szociális intézmények) hideg- és melegvíz-rendszereiben, légkondicionáló berendezéseknél, központi hűtőknél jelenthet. De érdemes figyelmet fordítani a kerti locsolókra, vízcsapokra, az öntözőrendszerekre, a szökőkutakra, a légnedvesítő berendezésekre (párásítókra), a zuhanyzókra és még a szaunákra is. Gyakran fordul elő emellett a gyógyfürdőkben.
Még a mikroműanyagot is megmérik!
A környezetbe kikerült és a környezeti elemekben található, 5 mm átmérőnél kisebb méretű műanyag részecskéket mikroműanyagoknak nevezik. A Dunában találták a legtöbb mikroműanyagot az eddig vizsgált hazai folyók közül: köbméterenként 50 részecskét. A független laboratóriumokat üzemeltető WESSLING Hungary Kft. nemrég lebonyolított Parányi Plasztiktalány projektje során a Tisza után vizsgálták a Duna és mellékfolyóinak mikroműanyag-szennyezését is.
A vizsgálat sajnos megerősítette, hogy a mikroműanyag a magyar folyókban is jelen van, általában a legnagyobb mennyiségben a fogyasztási cikkekhez, csomagolóanyagokhoz felhasznált polietilén, polipropilén és polisztirol volt kimutatható.
Na és mi a helyzet a hormonokkal? Értelmezhető-e nulla határérték?
A gyógyszermaradványokkal kapcsolatos hiedelmek és pánik elkerülése végett a laboratóriumi szakemberek rendszerint azt szokták kiemelni, nulla határérték nem létezik! Az alsó méréshatár az analitikai technika fejlődésével ugyan folyamatosan egyre lejjebb szorítható, azonban a nullát sohasem éri el, mert nulla értéket nem lehet mérni, még akkor sem, hogyha egyre kisebb lépésekben – elméletileg – a végtelenségig közelíthetünk hozzá - vélekedett Szigeti Tamás is.
A káros anyagok legfeljebb megengedhető mennyiségét tekintélyes biztonsági szorzóval látják el, és egységre – víz esetében – literre vetítik. Ha például egy közösség határértéken lévő arzéntartalmú vizet iszik egész életen (azaz 80 éven) át, akkor közülük csak minden egymilliomodik embernél léphet fel valamilyen életveszélyes egészségkárosodás kockázata.
Vizsgálatok kimutatták - műanyag van az ember szervezetében! Kattintson tovább a részletekért!
A kimutathatósági határon lévő – vagyis egy 5 ng/l hormontartalmú – gyógyszert tartalmazó vízből a becslések szerint több ezer köbmétert kell meginni ahhoz, hogy egy tablettányi hormon bekerüljön a szervezetbe. Ez napi három liter „hormonos” víz fogyasztása esetén évente jelent egy köbmétert, ezer évig kellene tehát élni, ahhoz, hogy egy tablettányi hormon bekerüljön a szervezetünkbe.
forrás: laboratorium.hu
