Unaloműző stratégiák
A nyár megérkeztével a szülők idegeire mennek a gyerekek: „Unatkozom… (mit csináljak…?)”. Sok szülő a lustaságáért rója meg gyermekét, vagy mert nem tudják biztosítani maguknak a szórakozást, a "hasznos" elfoglaltságot. Egy újabb kutatás azt javasolja, hogy kezeljük másképpen a dolgokat.
Azok a gyerekek, akik az unalom miatt panaszkodnak nem szükségszerűen lusták, hanem lehet, hogy feszült, negatív állapotban vannak, írja a 2012-es tanulmány. Frusztráltak és küzdenek, szeretnék lefoglalni magukat, gyakran megeshet, hogy nem tudják összpontosítani a figyelmüket, vagy nem tudnak semmilyen kielégítő tevékenységet végezni.
"Az unalomnak rengeteg szociális jelentése lehet."- mondja egy amerikai professzor. "Mikor a gyerekek az unalom miatt panaszkodnak, a szülők megrémülnek és azon kezdenek gondolkodni "Mi baj van vele?" Vagy saját szülői képességeiket kérdőjelezik meg, gondolván, nem sikerült gyereküket úgy felnevelni, hogy megfelelő tulajdonságokkal és készségekkel rendelkezzenek."- mondta a professzor.
"Ehelyett a szülő vegyen egy nagy levegőt és próbáljon megnyugodni, hogy hathatósan segíthessen gyermekének a megoldás felkutatásában."
Számos unatkozó fiatal mutatja a stressz pszichológiai tüneteit, mint pl. felgyorsult szívfrekvencia, magasabb kortizon-szint. Más tanulmányok szerint az unalom a körömrágással és a bánatevéssel is kapcsolatos.
A gyerekek az unatkozást kifogásként is használhatják. Ha például nem tudják strukturálni az időt, vagy nem akarnak egy kellemetlennek ígérkező feladatot végrehajtani, akkor is az unalmat hozzák fel mentségül.
Az ideges szülők, gondviselők gyakran túlkompenzálják az ügyet, hogy lekössék a gyerekek figyelmét, például akciófilmekkel. "Egy dolgot biztos ne tegyen: Ne próbálja elrejteni az unalmat pótcselekvéssel, fokozott stimulációval."
A gyerekek gyakran menekülnek az unalomtól a számítógépes játékok világába. A videójátékkal játszó középiskolás tanulók 92%-a az unatkozást hozza fel indokként.
Jó választás lehet, ha az unalmat arra használjuk ki, hogy bátorítsuk a gyereket, minél kezdeményezőbb felnőtt válhasson belőle. " Maguknak kell rádöbbenniük, hogy ez így nem helyes, tenniük kell valamit ellene "- mondja egy neurológus.
Érdemes a gyermekre úgy időt szánnunk, hogy leülünk csak vele, szemtől-szemben beszélgetni. Meg kell kérdezni tőle, mi váltotta ki belőle ezeket az érzéseket, és figyelmesen végighallgatni anélkül, hogy félbeszakítanánk vagy bírálnánk. Időt kell hagynunk neki, hogy ő maga gondolkozzon el azon, mi lehetne a jó megoldás.
A testi kontaktus nagyon fontos. A kisgyermek megölelése, vagy egy nagyfiú hajának összeborzolása is enyhítheti a frusztráció érzését.
A kisgyerekeknek, akik még túlságosan ragaszkodnak szüleikhez, szükségük lehet "mankókra", hogy megtanuljanak a szülőktől függetlenül játszani. Abban az esetben ha pl. az egyke gyermek nem hajlandó egyedül játszani próbáljuk meg a következőt: "Üljünk le vele és kezdjünk el játszani egy történetet. Egy kis idő után megmondjuk neki, hogy el kell mennie vacsorát csinálni, majd ellépünk tőle. A gyerek lassan megtanulja, hogy maga készítse el a történeteit, így önállóbbá válhat"- javasolja egy pszichológus.
Hasznos találmány lehet az "Unaloműző Üveg". Egy üvegbe tegyünk papírcetliket, amikre kedvelt tevékenységeit írassuk fel, hogy amikor eljön az idő, legyen számos ötlete az unalom ellen. Ez az eszköz pl. a speciális helyzetben lévő bébiszittereknek is rendkívül hasznos lehet.
Egy négygyermekes apuka terve ez volt: "A nyár megérkezésével elkezdtek panaszkodni, hogy mennyire unatkoznak. Először vettem nekik néhány új társasjátékot, vagy kiküldtem őket a szabadba játszani. Van mikor már az őrületbe kergetnek a panaszkodásukkal. Olyankor edzést szoktam tartani nekik. Miután befejezzük, úgy kifáradnak, hogy már nem akarnak többet panaszkodni."
