Passzív tévézés - és táplálkozási zavarok?
A passzív tévézés és a táplálkozási zavarok kapcsolata. Azok a szülők, akik szeretnék csökkenteni a televízió gyerekekre gyakorolt negatív hatását, első lépésként általában kikapcsolják a készüléket. Egy új tanulmány szerint azonban ez lehet, hogy kevés. Úgy tűnik, hogy az indirekt médiahatás (például, ha a barátaik sokat tévéznek) sokkal károsabb lehet a tinédzserek testképére.
A Harvard Orvosi Karán a Globális Egészségügy és Társadalmi Orvostani tanszék kutatói megvizsgálták a médiafogyasztás és a táplálkozási zavarok közti összefüggést a Fidzsi-szigeteken lakó tizenéves lányok körében. Meglepő megállapításra jutottak. A résztvevőknek nem is kellett otthon tévézniük ahhoz, hogy megemelkedjen körükben a táplálkozási zavarok tüneteinek szintje.
Valójában a legtöbbet az nyomta a latba, hogy az illető lány barátai és iskolatársai közül hányan tévéztek. Ezzel ellentétben a direkt hatás nem számított független faktornak, mikor figyelembe vettek olyan tényezőket, mint a városi lakhely, a testalkat, vagy más hatások. Úgy tűnt, hogy a hozzáállás változása a passzívan tévéző csoportban sokkal erősebb faktor, mint azoknál, akik valóban nézték a műsorokat. A társak tévézése 60 százalékkal emelte az esélyt a táplálkozási zavarra, függetlenül attól, hogy az adott lány maga nézett-e tévét.
A vezető szerző, Anne Becker elmondta, hogy ez a tanulmány kísérelte meg elsőként meghatározni a társas hálózatok szerepét a médiafogyasztás táplálkozási zavarokra gyakorolt negatív következményeinek terjedésében. "Az eredményeink arra utalnak, hogy a társas hálózatok nem csak kevéssé hatnak a táplálkozási zavarokra, de valódi aggodalomra adnak okot." – mondta. "Aki szülőként fontolgatja a kulturális hatások visszaszorítását a gyermeknevelésben, nem elég, ha egyszerűen kikapcsolja a tévét. Ha be akar avatkozni, közösségi vagy társas szinten érdemes megtenni."
Becker reméli, hogy a cikk majd vitát indít el a felelősségteljes műsorközlés és a médiatartalmak szabályozása terén, hogy megelőzzék a passzív hatásokat. "Egész idáig nagyon nehéz volt rávenni a médiatartalmak alkotóit, hogy üljenek le, és gondolják végig, mivel tudnák megnyugtatni az embereket, hogy termékeik nem károsak a gyerekekre."
A kutatónak ez a második tanulmánya, mely a média fidzsi lakókra gyakorolt hatásait vizsgálta. A helyszín ideálisnak bizonyult ehhez, mivel a televíziós adások csak a 90-es években indultak, a régiók pedig jelentősen eltérnek egymástól a médiahasználatban. Néhány elmaradottabb vidéken még elektromos áram, mobiltelefon, tévé és internet sem volt a 2007-es adatgyűjtés időpontjában. Az első tanulmánya a táplálkozási zavarok terjedését mutatta azután, hogy 1995-ben megkezdődött a szigeten a televíziós sugárzás.
A Fidzsi-szigetek azért is egy különösen érdekes eset, mert a hagyományaik a hatalmas testalkatot részesíti előnyben, éles ellentétben a nyugati műsorok által közvetített ideállal. A lányok gyakran példaképeknek tekintik a színésznőket, a sikert pedig társítják a soványsággal. Valószínűleg ez okozta a fidzsi tinédzserlányok körében az étkezési zavarok megjelenését és terjedését. Egész eddig azonban nem tudták, hogy ebből mennyi írható az egyén társas hálózatának számlájára.
Nicholas Christakis, orvosi szociológia-professzor tanulmányozta az egészségügyi problémák társas hálózatokon keresztül történő terjedését. "Nem kellene azon meglepődnünk, hogy sokkal nagyobb a média indirekt hatása, mint gondolnánk. Sokan nem figyelnek oda rá, de arra igen, hogy mit mondanak a barátaik. Ez egy olyan átszűrődési folyamat, ami a társas hálózatok sajátossága."
