Örökbe fogadva...

„Sokat rugdostam a pocakodban anyu?” - ehhez hasonló nehéz kérdések helyes válaszaiból kell felkészülnie az örökbefogadó szülőknek.

Amikor a világ kitárul egy gyermek előtt, akkor kíváncsivá válik többek között az eredetére is. Az örökbefogadott gyerekeket különösen érdekli, hogy kik a szüleik, miért nem ők nevelik, mi történhetett velük.

Az örökbefogadás Magyarországon még a mai napig is tabu. Érthetetlen módon az emberek (legalábbis tudat alatt) szégyellik azt, hogy nincs vér szerinti kapcsolat köztük és gyermekeik között. Ez a fajta negatív attitűd az, ami megakadályozza a szülőket, hogy idejében tisztázzák szemük fényével, hogy mi az igazság. Nem létezik olyan titok, ami előbb vagy utóbb ki ne derülne, éppen ezért természetes módon kell kezelni a témát a családban és nem szabad elkerülni.

Ha megpróbáljuk eltitkolni, akkor valószínűleg a lehető legrosszabb pillanatban fog kibukni a titok, ami akár ahhoz is vezethet, hogy gyermekünk világgá megy, hogy megkeresse a vér szerinti szüleit. Szerencsére az örökbefogadást megelőző tréningeken ebben is segítenek a leendő szülők számára, hogyan is fogjanak hozzá a nagy beszélgetésekhez.

Természetes dolog ugyanakkor, hogy azok a gyerekek is kíváncsiak lesznek a vér szerinti szüleikre, akik kezdettől fogva tudják, hogy örökbe fogadták őket, de részükről ez csupán a világra való nyitottság jele.

Egy 1972-es kutatás megcáfolta azt a hazánkban is igen népszerű tévhitet, hogy az örökbefogadott gyerekekkel több gond van, gyakrabban lesznek bűnözők, hiperaktívak és kapcsolataikban bizalmatlanok, mint biológiai szüleikkel élő társaik. Kiderült, hogy ez még akkor sem igaz, ha a vér szerinti szülők kriminális tevékenységeket követtek el.

Úgy tűnik, hogy az örökbefogadott gyerekek viselkedésére éppúgy hatással van a genetika, mint a környezet. Crowe kutatásai szerint nem állítható, hogy az örökbefogadott gyerekek nehezebben kezelhetőek vagy depresszívebbek, mint vér szerinti családjukkal élő társaik. Természetesnek tekinthető az, hogy fantáziálnak a biológiai családjukról, de ez nem jelenti azt, hogy kevésbé biztonságosan kötődnek nevelőszüleikhez.

Az eredeti cikk itt olvasható:

Szerző: Saly-Szabó Lilla