Normális, hogy megvisel, hogy nincs annyi anyatejem, mint korábban? Vakcinainfó - Az orvos válaszol

Az érzés, hogy nem tudjuk táplálni saját babánkat igen komoly stresszforrás, rosszabb esetben a gyermekágyi depressziót is tudja súlyosbítani.

A Vakcinainfó - Az orvos válaszol csoportban egy aggódó anyuka tette fel a kérdést: mit lehet tenni, ha minden próbálkozás ellenére nincs anyateje, és mit lehet tenni azért, hogy ezt lelkileg is könnyebben tudja viselni az anya, aki szeretné még szoptatni a gyerekét:

A kérdés:

Tisztelt orvosok!

Valószínűleg a megszokottól eltérőbb a kérdésem. Igazából nem is kérdés, inkább egy kis lelkivígasz ezt kiírni magamból. Van egy 6 és fél hónapos kisfiam, aki 100% anyatejes volt mostanáig. Még kb. 2hetes volt amikor begyulladt a bölcsességfogam amit kiműtöttek, így az akkori rengeteg tejem megcsappant. Sikeresen visszahoztam, nagyon akartam. Imádok szoptatni. Tudom,hogy voltak nehézségek és néha könnyebb lett volna esetleg egy másik út. De akartam, és akarom. Kb. 2hónapja a fiam ideges volt miközben evett, azt hittem hasfajás, esetleg ismét egy növekedési ugrás, tévedtem. Alig jött tejem, sikerült ismét felturbózni, hogy elég legyen neki. Eleinte szorgalmasan fejtem volt, hogy napi 4deci ment a fagyóba. Majd jött a házimunka, hogy 3óra múlva, ha elmentem elintézni valamit, csomós lett a mellem, úgy, hogy kínszenvedés volt kimasszírozni. Ezeket elkerülvén kevesebbszer fejtem, mondván elég, hogy annyi van amennyit igényel. Nem is volt gond, úgy 1héttel ezelőttig ,a fiam véresre marta a mellem, éjszaka kel 2-3x,úgy,hogy 6hetes korától végig aludta az éjszakát. 2napja fejek, fejek.. eddig egy hajnali fejésem 20perc alatt volt 2deci,most 3x-i fejés után is csak 100ml volt összesen. Nagyon elkeseredtem. Hozzátáplálást 3hete megkezdtem, elég kevés sikerrel, nem tetszik neki. Most ott tartok, hogy könnyek között írom lassan a sorokat, mert hitegetem magam, hogy más is felnőtt már tápszeren, és nincs ezzel semmi baj. De, sajnos, itt jön a de. Én úgy érzem, hogy kudarcot vallottam. Annyira mérges, csalódott vagyok. Ez normális, hogy ennyire lelkiteherként élem ezt meg? Van még bármi mód, esély, hogy tudjam táplálni még a gyermekem anyatejjel? Az elején baba-mamás csoportba írtam egy egész posztot mennyi minden vált be, mennyi minden segített, és mennyi "bajtarsam"-nak nyújtott segítséget, és megint itt vagyok. Most nekem lenne szükségem segítségre, már nem tudom, hogy mit tehetnék. Egyetlen reményem a mothermilk kapszula, amit holnap beszerzek és imádkozom. Aludni sem tudok emiatt. Normális hogy ennyire megvisel? Hogy kételyes érzések kavarognak bennem?"

A válasz:

"Kedves Kérdező és kedves Csoporttagok! Igazán sajnálom, hogy úgy érzi, nem megy a szoptatás! Ettől valóban érezheti magát bárki rosszul, és lehet ennyire szomorú, ugyanis a szoptatás sikertelensége, vagy annak érzése komoly megkérdőjelezése tud lenni az anyai kompetenciának, holott maga a szoptatás nem az anyaság fokmérője.

Az érzés, hogy nem tudjuk táplálni saját babánkat igen komoly stresszforrás, rosszabb esetben egy gyermekágyi depressziót is tud súlyosbítani. A szoptatás sikertelensége, abbahagyása pedig gyakorlatilag szükségszerűen egy gyászreakcióval jár, gyakorlatilag mindenkinek, csak mindenki máshogy éli meg és dolgozza fel, sokan ezt elbagatellizálják, illetve elfojtják, netán támadólag lépnek fel (Ezt elsősorban a nevetőfejes reakciókat adóknak címzem).

A szoptatás sikere három tényező együttállása esetén várható, ez az édesanya elhatározása, a megfelelő, korszerű ismeretek birtoklása, illetve a közvetlen vagy távolabbi támogatás jelenléte. (ismét a nevető csoporttagoknak szól).

Kollégáim is többször jelezték már, és én is szeretném minden kismamának, édesanyának jelezni, hogy szoptatási, illetve egészségügyi témában tanácsot a baba-mama csoportokban NE kérjenek, ugyanis számos alkalommal a laikus, a témához nem értő, ámbár tapasztalt anyukák hatására sajnos egy aprócska problémából nagyot lehet összehozni, javaslom önöknek is, hogy sorstársi támogatás mellett (ami valóban hihetetlenül fontos, lásd fent), konkrét tanács adásától tartózkodjanak.

A posztja csak nagyon határterületi szinten orvosi kérdés, inkább szoptatási tanácsadó képzettsége szükséges. Sajnos, a szoptatási gyakorlatukból nem igazán ismertünk meg semmilyen fontos adatot, viszont pár tévhitet szeretnék eloszlatni. A tejtermelés kereslet-kínálat elvén működik, azaz amíg van kereslet, addig nem tud a tej csak úgy elfogyni, elapadni egyik napról a másikra, ez tévhit (#mítoszrombolás).

Betegség, rosszullét, szorongás, stressz hatására ÁTMENETI tejmennyiség csökkenés és a tejleadó reflex kiváltásának nehézsége jelentkezhet (ezek egymással összefüggenek), amely gyakori igény szerinti szoptatással, a kiváltó probléma kezelésével, rendre megoldható pár nap intenzív szoptatással. Itt iszonyatosan nagy segítség a bőr-bőr kontaktus, hordozás.

Miből gondolja, hogy nem elég a tej? A lefejt mennyiség NEM mutatja, hogy mennyi tejhez tud a baba hozzájutni, a sírás, elégedetlenkedés SEM jelzi, hogy feltétlenül éhes a baba. A gyakori ébredés SEM jelzi a tejmennyiséget, ez életkori sajátosság (#mítoszrombolás). Azt, hogy elég-e a tej onnan tudjuk, hogy az igény szerint szoptatott baba jelzéseire mellre kerülhet, ez első hónapokban legalább 8-10 alkalmat jelent, szoptatás után elégedett lesz, megnyugszik, szépen gyarapszik, van elég pisis és kakis pelus (6 hetes kor felett ez már kevéssé jelző, ugyanis nagy szórásban normális a székletek száma). Hat hónapos kor körül elsősorban a vizeletes pelenkák jelentős csökkenése, koncentrált vizelet jelentkezése, illetve meglassult gyarapodás, stagnálás, fogyás utalhat elégtelen bevitelre.

A fejés nagyon kétélű dolog, ha a baba megfelelően gyarapszik, tehát elég tejhez jut, egyáltalán nem szükséges (#mítoszrombolás) és hosszútávon fokozhatja a mellgyulladás kialakulásának valószínűségét (ahogy leírta, csomók keletkeztek, mikor csökkent a fejések intenzitása), éppen ezért abbahagyni is csak átgondoltan, fokozatosan szabad. A fejés, mint korábban írtam, nincs összefüggésben a valós kiszopizott mennyiséggel, csak azt mutatja, hogy hány és milyen erős tejleadó reflexet tud kiváltani a mellszívó.

Én a leírása alapján úgy gondolom, hogy nagy valószínűséggel nagy probléma nincs, pár nap elégedetlenkedés, nyűgösség bármikor, bárhol előfordulhat, ettől még ön tudja táplálni a babáját, és nagyon jó anyuka. Próbáljon megnyugodni, sokat testközelben lenni a picivel, bízzon benne, hogy tudja, mikor és mennyi tejre van szüksége, ön pedig kínálja bátran, meg fog oldódni a probléma!"

Ez is érdekelheti:

• 6 tévhit a szoptatásról - tanácsok szakértőktől kismamáknak
• Csomó a mellben szoptatás alatt - mit jelent?
• Biztonságos a szoptatás alatti oltás?

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben is!