Mitől anya egy anya és mikor nem gyermek már a gyermek?

Amikor felhívott, nem lepődtem meg. Hasonló típusú telefonokat gyakran kapok. Aggódó anya, aki nem érti, mi történik a „kicsi fiával”. A „kicsi fiú” történetesen már 19 éves. De lehet akár 22 vagy 25 is, nem lenne meglepő.

Az anyák nyelve jól tükrözi a neveléssel kapcsolatos szemléletmódot. A felnőtt fiút gyermekként kezelő anyák tipikus kifejezése a fiúkkal kapcsolatban: "még járunk iskolába", "nem tanulunk rendesen", "még nem választottunk magunknak hivatást". Ezek a mondatok pontosan jelzik az anya és a fia között meglévő szimbiotikus kapcsolatot. Vagyis a probléma lényegét.

Nikolett 43 éves volt, amikor úgy döntött, segítséget kér fia miatt. Nehéz döntés volt. Nem könnyű belátni a kudarcot, amikor az ember élete javát arra teszi fel, hogy tisztességesen felnevel egy gyermeket. Számtalan álmatlan éjszakát áldoz rá, még a hivatását is, nem is szólva a házasságáról, amelynek megromlásában Tamás, a 19 éves fia is szerepet játszott. Most mégis be kellett ismernie, hogy valamit nem jól csinált. Ez a beismerés erős bűntudat forrása lett. A bűntudat pedig tovább rontotta Tamással való nevelési stratégiájának hatékonyságát. Hiszen a bűntudatot csak az oldja, ha egyfolytában fia kegyeit keresi. Ahelyett, hogy megtanítaná egy csomó mindenre.

Tamás két évet fejezett be a középiskolából, majd úgy döntött, nem neki való a tanulás. Azzal a felkiáltással, hogy dolgozni megy, abbahagyta a tanulmányait. De nem ment el dolgozni. Semmit nem tett, kivéve persze azt, ami ilyenkor szinte törvényszerűen előtérbe kerül: naponta szívta a marihuánát.

(...)

A folytatást lásd itt: http://drgerevich.blog.hu/