Lesz-e a jó gyerekből jó szülő?
A friss szülők közül kevésbé képesek alkalmazkodni az új szerepkörhöz azok, akik úgy vélik, hogy azt várják el tőlük, legyenek tökéletes anyák és apák - derült ki egy új kutatásból.
Az anyák alábecsülték saját szülői képességeiket, az apákat pedig jobban stresszelte a helyzet akkor, ha aggódtak amiatt, mások mit szólnak gyermeknevelési szokásaikhoz. Aki azonban belső kényszerből törekedett a minél jobb teljesítményre, annak a perfekcionizmus az előnyére vált.
Az Ohio Állami Egyetem emberi fejlődés- és családtudományi tanszékének egykori hallgatója, Meghan Lee végzett kutatásokat a témában. Eredményeiről a Personality and Individual Differences című folyóirat online változata számolt be. Elsők közt mutatta ki, hogy a tökéletességre való törekvés miként érinti az első gyermeküket nevelő szülőket. "Ez egy ellentmondásos dolog. Ha valaki azt hiszi, hogy azért kell a legjobbat nyújtania, mert különben mások megszólják, az nem tesz jót az új szerepkörhöz való alkalmazkodásnak. Aki mások elvárásait tartja szem előtt, az kezdetben jelenthet némi előnyt, de általánosságban nem feltétlenül jó" – mondta el Lee.
Munkáját Sarah Schoppe-Sullivan docenssel és Claire Kamp Dush adjunktussal együtt végezte. 182 párt vizsgáltak meg, akik 2008 és 2010 között vállalták első gyermeküket. A terhesség harmadik harmadában az apa és az anya is kérdőívet töltött ki, hogy megmérjék, mennyire akarnak mások igényeinek megfelelni, és mennyire vezérlik őket saját elvárásaik. A gyermek születését követő három hónap elteltével arról kérdezték őket, miként alkalmazkodta a szülői feladatkörhöz. Az eredményekből az derült ki, hogy a tökéletességre való tendenciák összefüggnek az alkalmazkodás mértékével. A társadalmi elvárásokat szem előtt tartó anyukák kevéssé bizonyultak hatékonynak.
"Ez azt jelenti, hogy nem volt annyi önbizalmuk a képességeiket illetően" – magyarázta Schoppe-Sullivan. Az apák esetében a külső kontrollos beállítódás magasabb stressz-szinttel járt. A saját elvárásaikat szem előtt tartó anyák elégedettebbek voltak magukkal, de a teljesítményüket és a stresszt nem befolyásolta. A hasonlóan gondolkodó apák jobban beilleszkedtek új szerepkörükbe. A kutatók két személyiségvonást mértek fel: a lelkiismeretességet és az idegességet, ezért biztosak abban, hogy a szülői alkalmazkodás valóban kapcsolatban áll a perfekcionizmussal, de más tényezőkkel nem.
A kutatás adataiból nem derült ki, hogy az apáknál miért áldásosabb, ha a saját elvárásaiknak szeretnének megfelelni. Az egyik ok lehet az, hogy ezek az apák nagy mértékben kiveszik a részüket a csecsemő gondozásából. Schoppe-Sullivan szerint azonban az is lehet, hogy az apákra nem hárul akkora teher ezzel kapcsolatban. "Néhány apa lehet, hogy magasra helyezi a lécet saját maga előtt, de nem biztos, hogy olyan nehéz ezeket teljesíteni, mint az anyának. Az apáktól általában nem várják el, hogy ugyanolyan mértékben vegyék ki részüket a gondozásból és nevelésből, mint az anyák. Mi lesz az alkalmazkodással, ha felmerülnek az első problémák, és elkövetik az első hibákat, ami törvényszerűen bekövetkezik friss szülők esetén? Lehet, hogy a belülről fakadó tökéletességre törekvés többé nem válik be. Ezt még nem tudhatjuk" – jegyezte meg Lee.
