Kiszűrhető-e olvasástanulás előtt a diszlexia?

Újabb kutatások szerint a diszlexiával összefüggő csökkent agyi aktivitás valószínűleg már azelőtt megjelenik, hogy a gyerek elkezdene olvasni tanulni.

A bal agyfélteke hátsó részének kulcsfontosságú területei kritikusak a nyelvi fejlődés szempontjából. Ha aktivitása nem megy keresztül egyfajta változáson, az az oka lehet a diszlexiának, és nem a következménye, mint ahogy azt sokáig gondolták. Az eredmények segíthetnek a korai, iskola előtti szűrésben, amikor még a leghatásosabb lehet a tanulási zavar súlyosságának csökkentése.

"Azt már tudtuk, hogy a diszlexiás gyerekek és felnőttek bal agyféltekéjének hátsó részén elváltozások figyelhetők meg" – mondta el a kutatás társszerzője, Nadine Gaab, a Harvard Orvosi Kar és a Bostoni Gyermekkorház gyermekgyógyász adjunktusa. "Azt azonban eddig nem lehetett tudni, hogy a változások az olvasási zavar eredményeképpen jönnek-e létre, vagy pedig már előzetesen fennállnak. Most kiderült, hogy már az olvasás elsajátítását megelőzően jelen van az eltérés. Ez azt jelenti, hogy vagy már így születnek a gyerekek, vagy az első öt életévben alakul ki."

A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóirat legfrissebb számában megjelent cikk 36 egészséges, 5-6 éves óvodás gyermeket vizsgált, akik még nem kezdték meg az olvasástanulást. A gyerekek fele magas kockázatúnak számított, mivel legalább egy közeli családtagjuknál is korábban diagnosztizálták a részképesség-zavart. Egyiküknek sem volt problémája a hallásával vagy a látásával, nem szenvedtek idegrendszeri vagy pszichés megbetegedésben sem.

Miután felmérték az olvasáshoz szükséges nyelvi és szókincs-képességeiket, mindegyikük részt vett egy hangfelismerő teszten. Először egy férfi vagy női hang ismételt meg kétszer egymás után egy szót, és meg kellett mondaniuk, hogy ugyanúgy hangzott-e a két szó. Majd szópárokat hallottak, és meg kellett határozniuk, hogy ugyanolyan nemű ember mondta-e őket ki. A teszt során funkcionális MRI segítségével vizsgálták agyműködésüket, különösen a hátsó rész két régióját: a bal félteke bilaterális ventrális, illetve halánték-homloklebenyi területét. Mindkettőről már korábban kimutatták, hogy szerepet játszanak az olvasási zavar kialakulásában.

Az eredmények alapján a kockázatnak kitett gyerekek esetében csökkent aktivitás mutatkozott az agy két kulcsfontosságú területén hasonló korú és intelligencia-hányadosú társaikhoz képest. A kockázati csoportba tartozó, olvasni még nem tudó gyerekek esetén nem találtak bizonyítékot a diszlexiával korábban összekapcsolt frontális lebeny aktivitásának növekedésére. Ez arra utalt, hogy az agy kompenzáló mechanizmusai nem lépnek működésbe addig, míg a gyerek el nem kezdi az olvasás elsajátítását.

"A kockázati csoportba tartozó gyerekek korai beazonosítása, az óvodában, vagy még előbb is, csökkenti a klinikai, pszichológiai és társas problémákat" – foglalta össze Gaab. "A korai jelzések felismerése segíthet a nevelőknek, tanároknak és szakembereknek, hogy támogassák az olvasási zavarban szenvedő gyerekek iskolai előmenetelét és kognitív fejlődését. Esetleg olyan módszereket fejleszthetnek ki, melyekkel csökkenthető a diszlexia súlyossága. "