Ikerbabák: több a születési rendellenesség
Majdnem megkétszereződött a születési rendellenességek előfordulási aránya az ikerszüléseknél - kettes és hármas ikreknél egyaránt - az 1980-as évek óta - derült ki egy nemzetközi tanulmányból, amely tizennégy európai ország adatait dolgozta fel.
A BJOG: An International Journal of Obstetrics and Gynaecology című folyóiratban közölt tanulmány készítői több mint 5,4 millió szülés adatait elemezték az 1984 és 2007 közötti időszakból. Az észak-írországi Ulsteri Egyetem munkatársaként dolgozó Helen Dolk és kollégái tizennégy európai országra terjesztették ki tanulmányukat.
A vizsgált huszonnégy év alatt nagyjából 50 százalékkal növekedett az ikervárandósságok száma. Az 5,4 millióból összesen három százalék volt ikerszülés. Az összes szülésnél regisztrált 148 359 jelentős születési rendellenesség nagyjából négy százaléka az ikerként világra jött csecsemőket érintette.
Az eredmények szerint a vizsgált időszakban nagyjából megkétszereződött az ikerszüléseknél jelentkező születési rendellenességek aránya, és a 2000-2003 közötti időszakban mintegy tizenkét születési rendellenesség jutott tízezer ikerszülésre. A legnagyobb növekedést a nem kromoszomális abnormalitás okozta rendellenességeknél, például a fizikai deformáltságnál tapasztalták a kutatók. Ennek aránya a kezdeti - 1985 és 1987 közötti - tízezer ikerszülésre jutó hatról, tizenegyre növekedett a tanulmány végére.
Összességében nézve a születési rendellenességek előfordulásának kockázata nagyjából 27 százalékkal volt magasabb az ikerbabák esetében, mint az egyedül világra jött csecsemőknél. A szakemberek szerint a növekedés részben a lombikbébi-kezelések egyre gyakoribb alkalmazására vezethető vissza: az eljárás ugyanis a születési rendellenességek fokozottabb kockázatával jár együtt.
A szakemberek szerint a kezelésen áteső nőknek érdemes lenne megfontolniuk, hogy mindössze egyetlen embriót ültettessenek be: bár ez nem csökkenti feltétlenül a születési rendellenességek kialakulásának kockázatát, befolyásolhatja a szülés kimenetelét és kevesebb terhet rak a kezelésben résztvevőkre.
