Hogyan válunk anyává? Anyai ösztön és az oxitocin
Az idegrendszer kutatása során felismerték milyen jelentős hatást gyakorol az oxitocin nevű hormon azon agysejtekre, amelyek a szociális viselkedéssel kapcsolatosak. Ez a felismerés közelebb vihet néhány viselkedészavar, és agysérülés következményeinek megértéséhez.
A new-yorki Langone Medical Center kutatói állatmodelleken tanulmányozták az oxitocin jellemző hatásait, és megtalálták azt a mechanizmust, amely révén az állat anyai "ösztöne" utódja szükséglete, igényei szerint cselekszik. Az eredmények nyilvánvalóan nem vihetők át 100%-ban emberre, de iránymutatást mégis adnak.
Az oxitocint eddig az elégedettség, kielégültség hormonjaként tartották nyilván, főként a szexualitással, az orgazmussal kapcsolatosan, valamint a szoptatás szabályozása, és az anya-gyermek kapcsolat összefüggéseiben. A szociális viselkedésre gyakorolt hatása azonban korábban nem volt ismeretes.
A kutatók vezetője erről így nyilatkozik: "megfigyeléseink szerint az oxitocin nem elsősorban szerelemhormon, hanem főként az agyi szignálok felerősítésére – vagy éppen gyengítésére szolgál. Az oxitocin jelenléte erősíti az agyban feldolgozásra kerülő szociális információt. Ez azt is jelentheti, hogy a későbbiekben alkalmazást nyerhet (gyógyszerként) egyes pszichés zavarok kezelésében, mint pl. a szociális szorongás, fóbia, a poszt-traumás stressz, beszédzavarok, vagy a gyermekkori bántalmazást követő pszichés problémák."
Az egereken végzett kísérletek során feltérképezték, hogy az oxitocin-receptorsejtek a bal agyféltekében találhatóak. Azt találták, hogy a hormon kontrollálja a szociális információ mennyiségét, és arra is hat, hogy az anyaállat milyen mértékben reagál a kicsinyek sírására, bármely reakciójára.
Egy másik kísérletben, utódok nélküli nőstény egereket vizsgáltak. Arra a meglepő tapasztalatra jutottak, hogy a "szűz" agy is reagál a beadott oxitocinra, és ezek a nőstények is reagáltak pl. az alomból kiesett kicsinyek sírására. Hamar megtanulták, hogyan kell a bajba jutott utódokat visszahelyezni eredeti helyükre – mintha csak ők lettek volna az anyaállatok...
Ez a fajta tanult viselkedés rögzült, akkor is megmaradt, amikor későbben az állatok oxitocin-receptorait gátolták. "Teljesen meglepő volt számunkra ezeket az állatokat látni amelyek nem tudták, hogy oldjanak meg egy adott helyzetet, és oxitocin beadását követően viszont azonnal megoldották..."
A kutatók kísérleteik során antitestekkel jelölt oxitocint használtak, amely speciális mikroszkópos eljárás révén mutatta az agyi kötődést.
"Munkánk következő része már humán vizsgálat lesz, a szülés időszakával kapcsolatosan vizsgáljuk az oxitocin hatásait" – tette hozzá a kutatás vezetője.
Forrás, további információ
http://www.sciencedaily.com/releases/2015/04/150415133158.htm
