Hazugság vagy tévedés? Mit mond a gyermek?
Nem tudják a felnőttek egyértelműen megállapítani, hogy ha egy gyerek nem mond igazat, akkor hazudik-e vagy csupán tévesek az információi. A téma főleg az olyan fizikai- és szexuális bántalmazások bírósági tárgyalásaikor lehet fontos, amelyek a gyermekek tanúvallomására is alapoznak.
Korábbi kutatások azt is megállapították, hogy azt is nehéz eldönteni, egy másik felnőtt hazudik-e...
"Mindez megnehezíti az iskolás kornál fiatalabb gyerekek állításainak megfelelő értelmezését" – vélekedett Stephen Ceci, az amerikai Humánökológiai Főiskola emberi fejlődéstani professzora valamint Yi Shao, aki az Oklahomai Egyetemen oktat pszichológiát. Az Applied Cognitive Psychology című lapban megjelent tanulmány az első ebben a témában.
A gyerekek vagy szándékosan nem mondanak igazat, vagy azért, mert direkt úgy teszik fel nekik a kérdéseket, hogy ezzel befolyásolják az emlékezetüket. Ez utóbbi szokott a leggyakoribb oka lenni annak, ha a kicsi mást mond, mint a valóság.
A kísérlet során 24 gyerek igazmondását mérték fel a "Simon mondja" nevű játék után. Egyharmadukat arra kérték, ne azt mondják, amit valóban tettek a játék folyamán, másik egyharmaduknak pedig befolyásoló kérdéseket tettek fel (Például "Ugye Dóri – egy kitömött állat – megérintette a térdedet?" – pedig ez nem volt igaz.) A fennmaradó egyharmadot semleges dolgokról kérdezték.
A kétféle "hazugságot" máshogy értelmezték a megfigyelő főiskolai hallgatók, ugyanis a befolyásoló kérdésekre adott válaszokról hamarabb felismerték, hogy nem igazak, mint a szándékos füllentésről. Amikor azonban a felnőtteknek az volt a feladatuk, hogy kiderítsék az igazságot, már sokkal nehezebb dolguk volt. A valóságosnál sokkal jobban hittek a kicsik igazmondásában.
"Az ember arra van programozva, hogy elhiggye, amit mondanak neki" – magyarázta Ceci. Ezért a bírók általában a gyerekeknek nem csak az igaz, hanem a hamis állításait sem kérdőjelezik meg. A befolyásoló kérdések egyébként is jól ismert eszközei a tanúk manipulálásának a tárgyalóteremben.
"A gyerekek ilyen esetben maguk is elhiszik, hogy igazat mondanak. Ezt a legnehezebb kiszűrni, mivel a gyerek saját emlékezete is megváltozik, így nem fedezhetőek fel rajta a hazugságra jellemző arcvonások. Nem egészen ezt az eredményt vártuk, így még további kutatásokra is szükség van, mielőtt tapasztalatainkat a gyakorlatban is alkalmazni lehet" – vonták le a következtetést a kutatók.
