Milyen jelek utalnak gyermekbántalmazásra, és hogyan segíthetünk felnőttként?
A gyerekek gyakran nem mondják el senkinek, ha szexuálisan bántalmazták őket, aminek számos oka van.
Nem ritka, sőt, kifejezetten gyakori, hogy a bántalmazott gyerekek senkinek nem szólnak arról, ha molesztálják, bántják őket. Ahhoz, hogy megértsük a bántalmazott gyerekeket, tudnunk kell, hogyan működik a bántalmazás, és az miként hat a bántalmazottra.
Ezért nem mondják el a gyerekek, ha bántalmazták őket
- Arra tanították őket, hogy engedelmeskedjenek a felnőtteknek.
- Megígérték, hogy titokban tartják a bántalmazást.
- Megvesztegették őket, hogy tartsák titokban (például édességet kaptak ajándékba).
- Az elkövető megfenyegette őket, hogy tartsák titokban, és félnek elmondani.
- Bűnösnek érzik magukat, mert úgy gondolják, hogy a bántalmazás az ő hibájuk.
- Szégyellik, hogy elmondják.
- Zavarban vannak, mert az elkövető olyasvalaki, akit ismernek és akiben megbíznak.
- Meg vannak győződve arról, hogy a bántalmazás normális vagy rendben van.
- Túl fiatalok ahhoz, hogy tudják, hogy a bántalmazás nem helyénvaló – különösen, ha olyasvalaki követi el, akit ismernek és akiben megbíznak.
- Nem tanították meg nekik, hogy a bántalmazás nincs rendben.
- Nem tudják, milyen szavakkal mondják el.
Hogyan segíthetünk a bántalmazott gyerekeknek?
A felnőtteknek is szükségük van a felvilágosításra. Minél többet tudunk a gyermekek szexuális zaklatásáról, arról, hogy kik az elkövetők, és hogyan reagáljunk, ha a gyermek elmondja, hogy bántalmazták. Az iskolai felvilágosításnak is jelentős szerepe van. Ez segít a gyerekeknek abban is, hogy megértsék, hogy elmondhatják a tanároknak vagy más felnőttnek az iskolában. Sok esetben ez könnyebb, mint otthon elmondani, különösen, ha a bántalmazó családtag. Fontos a bizalom és a jó kapcsolat kialakítása, hogy a gyerek tudja, számíthat a segítségünkre.
A gyerekek gyakran nem beszélnek a szexuális bántalmazásról, de néha viselkedésbeli, fizikai és érzelmi változásokat mutatnak. Sok ilyen változás nemcsak a szexuális bántalmazásra jellemző, hanem másfajta trauma vagy stressz esetén is előfordulhatnak, és életkoronként is változhatnak. Fontos azonban, hogy figyeljünk ezekre a jelekre, beszéljük meg mi történt és mielőbb segítsünk a gyermeknek.
Mik a bántalmazás viselkedésbeli jelei?
- Nem a korának megfelelően viselkedik, vagy visszatér a fiatalabb kori tevékenységekhez
- Hirtelen változások a viselkedésben
- Félelem attól, hogy egyedül maradjon egy bizonyos személlyel
- Hirtelen, megmagyarázhatatlan félelem bizonyos helyektől vagy embertípusoktól (például minden olyan embertől, akinek van egy bizonyos tulajdonsága vagy jellemzője)
- Félelem az érintéstől
- Változások az iskolai munka minőségében vagy a jegyekben
- Kábítószerhasználat
- Bűnözés
- Öncsonkítás vagy önkárosítással járó viselkedésmódok
- Túlzott játék a saját intim testrészeikkel
- Gyakori szexuális játék a barátokkal, játékokkal vagy háziállatokkal
- Gyakori szexuális tartalmú rajzok
- Szokatlan, kitartó vagy a fejlődés szempontjából nem megfelelő kérdésfeltevés az emberi szexualitásról
Ezek a változások nem feltétlenül utalnak bántalmazásra, de érdemes rájuk odafigyelni. Fontos tudni, hogy mi a természetes és egészséges a gyerekek szexuális fejlődésében. A fejlődés ezen szakaszainak ismerete segít észrevenni, ha valami probléma áll a háttérben.
Mik a bántalmazás fizikai jelei?
- A szokásosnál többet vagy kevesebbet eszik
- Alvási nehézségek
- Széklet- vagy vizelet visszatartási problémák
- Gyomorfájás
- Fizikai fájdalom vagy viszketés a nemi szervek területén
- Vérrel vagy más váladékkal szennyezett alsónemű
- Végbélvérzés
- Járási vagy ülési nehézségek
Ha a gyermek a fent felsorolt fizikai tünetek bármelyikét mutatja, azonnal vigye orvoshoz!
Mik a bántalmazás érzelmi jelei?
- Súlyos szorongás (például rémálmok vagy ragaszkodás).
- Depresszió (például visszahúzódás, alacsony önértékelés, öngyilkossági gondolatok vagy kísérlet, gyakori sírás).
- Szélsőséges düh (például dühkitörések, agresszió vagy fokozott ingerlékenység).
Serdülőkorban a túlfűtött szexuális érdeklődés, a kihívó szexuális magatartás, a nem kívánt terhesség, a szexuális partnerek gyakori váltogatása és a prostitúció hátterében szintén meghúzódhat szexuális bántalmazás.
A szexuális bántalmazás súlyos formája a prostitúcióra való kényszerítés és a gyermekkereskedelem.
Beszéljen gyerekorvossal vagy védőnővel, ha a gyermek az említett érzelmi jelek bármelyikét mutatja!
Mit tehetünk szexuális bántalmazás vagy kizsákmányolás esetén?
Hazánkban számos állami és civil szervezet nyújt segítséget ezekben az esetekben, azonban ehhez a bántalmazott személyeknek (vagy gondviselőjüknek) kell megtenniük az első lépést.
Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) elsőrendű célja, hogy segítséget nyújtson a kapcsolati erőszak, a gyermekbántalmazás, a prostitúció és az emberkereskedelem áldozatainak, és szükség esetén gondoskodjon az elhelyezésükről. Az OKIT a nap 24 órájában elérhető a 06-80-20-55-20-as telefonszámon.
Számos egyesület nyújt segítséget bántalmazott nőknek, többek között a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE), valamint a Patent Egyesület. Ezek az egyesületek segélyvonalakat tartanak fenn, amelyeken keresztül információval, jogi természetű kérdések megválaszolásával támogatják az áldozatokat. Krízisambulanciájukon pszichológus szakemberek állnak az érintett személyek rendelkezésére.
Sértegetés, lehangolás: kiabálni a gyermekkel ugyanolyan káros, mint a fizikai bántalmazás!
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
