Életünk a tervek, megvalósítások és veszteségélmények között

Az ewiCare rendelő Magyarországon egyedülálló egészségügyi szolgáltatást nyújt azáltal, hogy nemcsak egyszeri, hanem tartós megoldást is kínál az érintett betegek számára.

A visszatérően felgyülemlő, súlyos betegségre utaló has-, illetve mellüregi folyadék eltávolítására a csapolás mellett tartós katéter beültetését is végzi (ennek számos előnyéről itt olvashat). Ez utóbbinak a célja a tünetek biztonságos kezelésén túl a csapolás otthoni, családi körben történő, méltóságot biztosító elvégzése. A rendelőnek tehát a magyarországi palliatív ellátásban hiánypótló szerepe van. Jelen írással egy cikksorozat indul, mely bemutatja a hospice, home care, palliatív gondozás fontos vetületeit, azokhoz kapcsolódva pedig a rendelő által nyújtott szolgáltatást. A sorozat célja az, hogy segítséget nyújtson betegek és hozzátartozók számára a súlyos betegség miatt kialakult élethelyzet különböző problémáihoz, szakaszaihoz – ezért nem csak azokat az olvasókat várja, akik a fent említett tünettel rendelkeznek (vagy akiknek ilyen tünettel rendelkező családtagjuk van).

Lelki-fizikai működésünk szerves része az, hogy magunk (és mások) vonatkozásában terveket szövünk, illetve arra törekszünk, hogy ezeket megvalósítsuk. Terveinkkel jólétünk kialakítását célozzuk meg, ennek elemeiként legtöbbször a családra, munkahelyre, egészségre, anyagi biztonságra, jól működő kapcsolati hálóra szoktunk gondolni. Ugyanakkor pedig mindannyian tapasztaltuk már azt, hogy egyik vagy másik területen nem elképzeléseink szerint alakul az életünk, mintegy kiesik a kezünkből az a kontroll, amit az adott terület fölött szeretnénk gyakorolni. Úgy érezzük, hogy elveszítettünk valami nagyon értékeset, a keletkezett hiányt, űrt pedig a lehető leghamarabb szeretnénk megszüntetni.

Más szavakkal: veszteségélmények nem szerepelnek a terveink között...

Viszont érezzük, hogy nem lehet elhárítani őket – mintha arra késztetnének, hogy megküzdjünk sűrű, nehézkes állagukkal. Ezen a szövevényes terepen nem látszik azonnal, hogy ez valójában egy nyereséges élethelyzet lehet, hogy épp egy hatékony életstratégia lehetőségei nyílnak meg, másként fogalmazva: hogy épp befektetés történik (még ha ez a befektetés hozzájárulásunk nélkül, kész tényként, tolakodóan is jelentkezik). Nem könnyű észrevenni, hogy a megküzdés későbbi (könnyebb vagy nehezebb) kihívásokhoz jó megalapozásul szolgálhat azzal, hogy képes „kamatot”, „nyereséget” termelni. Erre konkrét példát az alábbiakban fogunk látni.

A veszteségélmények közül is kiemelkedő jelentőségű az a pillanat, amikor nyugtalanító tünetek miatti kivizsgálások nyomán valamilyen súlyos betegségre derül fény.

Ez az a szituáció, amelyben a korábbi veszteségélményekkel kapcsolatos megküzdés (nemcsak a betegé, hanem a hozzátartozóké is) hasznossá válhat, mivel a betegség az élet minden területét érintheti; a függetlenség, testkép, önbizalom, kapcsolatok, otthoni és nyilvános szerepek, anyagi biztonság, munkaképesség, életmód, jövőkép, a halhatatlanság képzete, alvás, szabadidős tevékenységek vetületeit változó mértékben, hullámzó érzelmeket produkálva veszi igénybe. Emiatt a várható „torlódás” miatt a diagnózis megismerése után szükséges időt hagyni a szomorkodásra, a betegség testi és lelki velejáróihoz való alkalmazkodásra. Számítani kell arra, hogy a diagnózis megismerése önmagában is okozhat tüneteket (pl. alvászavar, étvágytalanság, rossz emésztés, hányinger, hányás, székürítés zavarai, gyors fogyás, fáradékonyság, csökkent testmozgás, fulladásérzés, borzongás). Az egészség átmeneti vagy tartós, esetleg végleges elvesztésének elfogadása nehéz a beteg és a hozzátartozók számára egyaránt. Mindezek mellett viszont fontos tudni azt is, hogy az ember nagyfokú lelki alkalmazkodóképességgel rendelkezik, mely ilyen helyzetben arra késztetheti, hogy (szakember segítségével is) felmérje a különböző szükségleteket, és az újonnan felmerült problémákhoz mérten megpróbálja kialakítani a lehető legmegfelelőbb életkereteket.

A cikket erre a linkre kattintva olvashatja tovább.