Szponzorált tartalom
„Majd én megoldom” – ezért veszélyes, ha így gondolunk a depresszióra
Több szempontból is kockázatos döntés, ha segítség nélkül próbálunk kilábalni a hangulatzavarból. Mutatjuk, miért érdemes támogatást keresnünk az enyhe depressziós panaszainkra is.
A tagadás felemészti az erőnket
„A barátomnak, Daninak nagyon nehéz volt az elmúlt pár hónap. Rossz volt a hangulata, levert volt, nem tudott aludni, nem haladt a dolgaival, mert nehezére esett koncentrálni. Sokat fájlalta a fejét, a hátát, a nyakát. Aggasztó volt ebben az állapotban látni őt. Az ismerőseink semmit sem érzékeltek az egészből, mert a társas eseményeken Dani úgy tett, mintha minden rendben lenne – társalgott, nevetett, viccelődött a többiekkel. Utólag elmondta, hogy ez volt neki a legnehezebb: úgy érezte, senkivel nem beszélhet őszintén az őt nyomasztó, rossz érzésekről, és rettenetesen elfárasztotta, hogy erősnek kell tettetnie magát” – mondja a 25 éves Eszter.
A depresszió nagyon is valós betegség
Dani esete nem egyedi. Sokan küszködnek az enyhe depresszió tüneteivel: a levertséggel, az állandó, belső nyugtalansággal, nyomasztó gondolatokkal, és egyedül próbálnak megküzdeni a lelki nehézségeikkel. Sokan gondolják ma is úgy, hogy a hangulatzavarok „csak a fejünkben vannak”, egyfajta gyengeségnek látják, és emiatt igyekeznek eltitkolni a panaszokat. Pedig egy nagyon is valós betegségről van szó, amely gyógyítható, és amely kezeletlenül súlyosbodhat. Magyarországon például a leszázalékoláshoz vezető egyik leggyakoribb ok a major depresszió.
Ezért lehet nehéz segítséget kérni
Egyre több és egyre könnyebben elérhető mentálhigiénés-pszichológiai szolgáltatót találunk, és nagy népszerűségnek örvendenek az önsegítő könyvek, cikkek, podcastok, amelyek sokat tesznek a depresszióval kapcsolatos tévhitek lerombolásáért. Ezzel kapcsolatban azonban még bőven van tennivaló. Sokan, főleg az idősebb korosztály tagjai vagy az erősebb nem, úgy vélik, hogy a depresszió valójában puszta (akarat)gyengeség, fejben dől el, tudni kell egyedül túllenni rajta. Minél idősebb valaki, annál nehezebben látja be, ha valamiben segítségre van szüksége, nehezebben nyílik meg, bízik meg másban.
Ördögi körbe kerülhetünk
A lelki zavarokkal küzdők nem szeretnék, ha gyengének látná őket a környezetük, és elhiszik, hogy le kell tudniuk küzdeniük a panaszaikat. Nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a felszínen minden rendben legyen, belül viszont ostorozzák magukat a rossz érzéseikért. Ez rendkívül kimerítő, és folyamatos feszültséggel jár. Azaz egyfajta ördögi kör, ami fokozatosan mélyebbre sodorhat a reménytelenségbe.
Merjünk segítséget kérni!
Nemcsak emiatt csapda, ha magunk próbáljuk legyőzni a hangulatzavart. Minél tovább ragaszkodunk a gondolathoz, hogy nekünk ezt meg kell tudni oldani, annál később jutunk el segítő szakemberhez. Nem kell egyedül küzdenünk! Már az megkönnyebbülés lehet, ha van olyan ember a környezetünkben, akivel őszintén megoszthatjuk a minket nyomasztó érzéseket. Ez a személy lehet barát, közeli vagy távoli ismerős, esetleg képzett szakember, de már az is segíthet, ha naplót vezetünk, és legalább ilyen módon hangot adunk annak, ami megterhel bennünket.
