Van Gogh depressziója miatt vágta le a saját fülét
Súlyos depresszióval küzdött, na de miért vágta le a saját fülét az impresszionisták legnagyobb festője? Tényleg elmebeteg volt?
A Párizstól harminc kilométerre található Auvers-sur-Oise számos impresszionista festőt megihletett macskaköves szűk utcáival, több száz éves kőházaival és virágos kertjeivel, a dombon magasodó kastélyával és gótikus templomával, és hát persze a települést körülölelő fényárban úszó búzamezőivel. Világhírűvé azonban a kalandos élete utolsó két hónapját itt töltő Vincent van Gogh tette.
Melankóliája elől menekült
A holland festő 37 éves korában, 1890. május 20-án Camille Pissarro javaslatára érkezett a bukolikus francia kisvárosba, ahol alig hetven nap alatt közel nyolcvan képet festett, és több tucat rajzott készített. A településen élő műértő orvos barátja, a zsenialitását azonnal felismerő Gachet doktor tanácsára menekült egyre inkább elhatalmasodó melankóliája elől a folyamatos munkába. Az elmúlt 120 évben alig változott Auvers-sur-Oise valamennyi nevezetességét megörökítette festményein. Az ezekről készített reprodukciók megtekinthetők az eredeti helyszíneken: a polgármesteri hivatal előtt, a templomtéren vagy a híres búzamezőkön, ahol azokat van Gogh megfestette.
Túlzott költekezés is lehet a mániás depresszió jele, kattintson!
Se mosdó, se fűtés: ilyen volt a művész szobája
A festő a település központjában található Ravoux fogadóban lakott, és annak egyik padlásszobájában halt meg.
1985 nyarán a Danone multinacionális élelmiszeripari vállalatcsoport akkori marketingigazgatója, Dominique-Charles Janssens balesetet szenvedett a kávéházként működő épület előtt. Később a rendőrségi jegyzőkönyvből tudta meg, hogy voltaképpen "van Gogh háza" előtt rohantak a gépkocsijába. Lábadozása alatt belevetette magát a festő levelezésébe, majd az irodalmi élmény hatására megvette az épületet, és korabeli fotók alapján hat év alatt helyreállíttatta az egykori fogadót.
Az épület földszintjén 1993 óta a piros kockás terítős étterem kínálja ismét a hagyományos francia gasztronómia ínyencségeit, ott, ahol a sarki asztal a holland művészzseni törzshelye volt. Az emeleten pedig megtekinthető a festő egykori manzárdszobája: a nyolc egykori kiadó szobából a legkisebb, az, amelyben nem volt se mosdó, se fűtés. A helyiség az évtizedek alatt érintetlen maradt, ugyanis a babona szerint egy öngyilkos szobája szerencsétlenséget hoz, így a helyiek meg sem merték közelíteni.
A napraforgómezőben végzett magával
Az általánosan elfogadott feltevés szerint van Gogh a búzatáblában 1890. július 27-én revolverrel öngyilkossági kísérletet követett el, majd hazavánszorgott a fogadóba, ahol két nappal később belehalt hasi sérülésébe.
A rideg hangulatú, festetlen szobában, ahol két napig haldoklott, jelenleg csak egy szék található. "Ez egy olyan ember világa, aki mindent elrontott az életében. Temetői hangulatot áraszt" - magyarázta az MTI-Pressnek Dominique-Charles Janssens, aki gondosan óvja a fogadó intim és meghitt jellegét.
Mi is vezetett az öngyilkossági kísérletig, vagy annak előzményéhez a füllevágásig?
Elmebeteg volt-e Van Gogh, vagy a kreatív zseni és a pszichésen beteg lélek közötti fázisban leledzett? A mai napig vitákat generálnak az elmeállapotáról szóló kutatói feltevések, millió spekulációt magával vonva.
Az epilepsziától a skrizofénián a Meniére-betegségen át a szifiliszig, már minden variáció elhangzott betegségével kapcsolatban. Néhány orvos a festő, pszichopatológiai tüneteit, mint a hallucinációit és emlékezetkieséseit a jelentős abszintfogyasztásra és a hosszú évek alultápláltságára vezetik vissza.
Tény, hogy harminc éves korához közeledve, már állandó mániás depresszióval küszködött, ami az évek során csak erősödött. Amit végleg megpecsételt, hogy nem tudja megvalósítani az Arlesben tervezett művészkolóniáját, - mivel az egyetlen művész, aki élt a meghívással, Gauguin volt.
Így kerülhetett sor, hogy az idegileg rettenetes állapotban lévő Van Gogh egy Gauguinnal történt veszekedés után levágta a fülét. Ekkor szembesült maga is beszámíthatatlanságával, és önként kezeltette magát a Saint-Rémy-de-Provence-i elmegyógyintézetben.
A pozitív állapotváltozás azonban nem sokáig tartott, mert Auvers-sur Oise-be költözése után depressziója egyre rosszabbodott, és két hónapra rá öngyilkossági kísérletébe belehalt. Alig töltötte be 37.-ik életévét.
