Orvostörténet: Az inzulin atyja
1941. február 21-én halt meg Frederick Grant Banting Nobel-díjas kanadai orvos, az inzulin egyik felfedezője, aki sok millió cukorbeteg életét mentette meg. Nincs ma sem "unikális" gyógyszer a cukorbetegségre, de Bantingnak köszönhetően a cukorbetegek hosszabb és teljesebb életet élhetnek.
Banting 1891. november 14-én született az Ontario tartománybeli Allistonban. A Torontói Egyetemen gyógyszerészetet tanult, és amikor 1916-ban megszerezte diplomáját, szinte azonnal csatlakozott a Kanadai Hadsereg orvosi egységéhez. Az I. világháború idején Franciaországban szolgált. 1918-ban megsebesült a Cambrai-nál vívott csatában, amiért 1919-ben kitüntetést kapott. Kanadába visszatérve ortopédiát tanult két évig, majd ortopéd sebészorvosként praktizált.
Orvosi praxisa mellett a katedrát is kipróbálta: 1920 és 1921 között részmunkaidőben ortopédiát tanított, majd a Torontói Egyetemen előadásokat tartott gyógyszertanból és doktori címét is megszerezte.
Miközben Banting azon aggódott, hogy várószobája sokszor üresen tátong, még nem is sejtette, hogy már nem sok választja el a világhírnévtől. Amikor elveszítette cukorbetegségben szenvedő legjobb barátját, a tragédia nem hagyta nyugodni, szenvedélyesen vetette bele magát a betegség feltérképezésébe. Naunyn, Minkowski, Opie, Schafer és más tudósok eredményei azt bizonyították, hogy a cukorbetegséget egy fehérjehormon hiánya okozza, amely a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben választódik ki. Ennek a hormonnak Schafer az inzulin nevet adta és azt gondolta, hogy a cukor anyagcserét ez ellenőrzi, tehát a hiánya a cukor felhalmozódásához vezet a vérben, így a vércukorszint megemelkedik.
Az volt a kérdés, hogyan lehet inzulint kivonni a hasnyálmirigyből. Banting elhatározta, hogy kísérleteket fog végezni és ehhez támogatókat keresett. Felkeltette J.J.R. Macleod érdeklődését, aki a Torontói Egyetem élettani professzora volt, és egy laboratóriumot bocsátott a rendelkezésére. Segédet is kapott Charles Best személyében, aki ekkor még orvostanhallgatóként dolgozott mellette.
Kutyákon kezdtek kísérletezni: eltávolították a hasnyálmirigyüket, amelyből kivonatot készítettek és beadták a közben cukorbeteggé vált kutyáknak. Az állatokat így sikerült életben tartani. Ez volt az inzulin felfedezésének pillanata. Banting és Best ezután saját magán próbálta ki a felfedezést, mielőtt embereken kísérleteztek volna. 1922-ben Banting első betege egy 13 éves diabéteszes fiú volt, akinek az injekció hatására drámaian javult az állapota, majd egy barátja következett, akinek olyan látványos volt a gyógyulása, hogy a családja azt hitte, csoda történt.
1923-ban az inzulin felfedezésért Banting és Macleod orvosi (fiziológiai) Nobel-díjat kapott. Banting díját megosztotta hűséges segítőjével, Besttel. Ugyanebben az évben a Torontói Egyetem új tanszéket hívott életre, amelyet Bantingról és Bestről neveztek el. A híres felfedezőt 1934-ben lovaggá ütötték.
Tragikus körülmények között halt meg. 1941. február 21-én a kanadai hadsereg összekötőtisztjeként Új-Foundland fölött repülőszerencsétlenségben lelte halálát.
