Kiderült, kik voltak a spanyolnátha járvány legelső áldozatai 1918-ban
A spanyolnáthát okozó influenzavírus proteinjét négy olyan elhunyt katona szövetmintáiban fedezték fel, akik hónapokkal azelőtt haltak meg, hogy a tomboló világjárvány kitört volna.
Hatvannyolc, 1918-ban légúti fertőzésben elhunyt amerikai katona szövetmintáinak vizsgálata azt tanúsítja, hogy a spanyolnátha kórokozója, amely ötvenmillió ember életét követelte, négy hónappal a világjárvány kitörése előtt már jelen volt az Egyesült Államokban.
A kutatásról az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS-ban (Proceedings of the National Academy of Sciences) jelent meg tanulmány.
Az amerikai Nemzeti Allergológiai és Járványtani Intézet (NAID) kutatói Jeffrey K. Tabenbergerrel az élen 1918 óta őrzött szövetmintákat vizsgáltak. A spanyolnáthát okozó influenzavírus proteinjét és genetikai anyagát harminchét elhunyt katona szövetmintáiban fedezték fel, beleértve azt a négy férfit, akik 1918 májusa és augusztusa közötti időszakban halt meg, hónapokkal azelőtt, hogy a világjárvány elérte volna csúcspontját. Ők a pandémia legkorábbi ismert áldozatai - olvasható a Medicalxpress hírportálon.
A világjárvány előtti esetekben a betegség lefolyása, valamint a kórokozó által okozott szövetkárosodás semmiben sem különbözött a kór szövettani képétől és klinikai tüneteitől, amelyeket a pandémia csúcspontján leírtak.
Mint Tabenberger kiemelte, a vizsgálatok eredményei azt bizonyítják, hogy a kórokozó nem alakult át drámaian, ami megmagyarázná a világjárvány szokatlanul magas halálozási adatait.
A kutatók kimutatták, hogy a vírus nem csupán a felső légutakban replikálódott, hanem a légzőrendszer alsóbb szakaszaiban is. A szövetminták vizsgálata azt is kiderítette, hogy az Egyesült Államokban a vírusnak két variánsa cirkulált, bár a betegség klinikai tünetei mindkettő esetében azonosak voltak, ahogy nem különbözött egymástól a replikálódásuk módja és helye sem.
Mind a 68 vizsgált esetben bakteriális infekció társult a vírusfertőzéshez. A Tabenberger vezette kutatócsoport írta le, hogy milyen szerepe volt a bakteriális tüdőgyulladásnak a szokatlanul magas halálozási rátában.
A tanulmány szerzői rámutattak, hogy az új adatok tanúsága szerint a bakteriális infekciók kulcsszerepet játszhatnak, ha bármilyen vírusfertőzéshez társulnak. Ennek fényében a közegészségügyi szerveknek mindenkor fel kell készülniük arra, hogy megelőzzék, diagnosztizálják és kezeljék a társult bakteriális társinfekciókat a jövőbeni járványok idején.
Spanyolnátha: a második hullám volt a legpusztítóbb
A spanyolnátha járvány nevével ellentétben az Egyesült Államokban kezdődött 1918 január-februárban, ahol egyre több ember vált egy új betegség áldozatává, melynek tünetei fejfájás, légzési nehézségek, köhögés és magas láz voltak.
Pár hónappal később Belgiumban, Franciaországban és Németországban is jelentkeztek a fenti tünetek betegeknél, májusban egy spanyolországi vallásos ünnepséggel pedig robbanásszerű terjedésbe kezdett a titokzatos kór.
A történelem egyik legpusztítóbb járványa fontos viszonyítási pont a történészeknek, akik a múltbéli járványokból próbálnak tanulságokat levonni, melyek segíthetnek a jelenkoriak, mint a mostani koronavírus, elleni küzdelemben.
A történelem ismétli önmagát
Olyan, mintha egy időgépbe kerültünk volna, minden, amit a múltban vizsgáltunk, napról napra valósággá válik - mondta az Euronewsnak Laura and María Lara Martínez.
A történész testvérpár az 1918-as spanyolnáthajárványt tanulmányozta az elmúlt két évben, és számukra a párhuzam az akkori helyzet, és a mostani pandémia közt az elejétől fogva világos volt.
1918-ban az emberek azt mondták, hogy csak egy "kisebb megfázásról van szó", és ahogy 2020-ban több országban, úgy egy évszázada is gyorsan túlterhelté váltak az egészségügyi ellátórendszerek a súlyosan érintett országokban, emelte ki a két történész.
Az egy évszázaddal ezelőtt bevetett korlátozások nagyon hasonlóak a most bevezetettekhez: bezárták az iskolákat és a színházakat, és lezárták a határokat. A közterületeket fertőtlenítették, és az USA-ban akár százdolláros bírságot kiszabhattak arra, aki nem viselt maszkot.
A fő terjesztők a járványt nem komolyan vevők voltak
1918-ban (is) hamar rájöttek arra, hogy a tömegben gyorsan terjed a vírus.
Kijárási korlátozásokat vezettek be, és olyan megelőző intézkedéseket alkalmaztak, melyek a történelem során már beváltak
- mondta az Euronewsnak egy másik történész, Jamue Claret Miranda. Ezek közé tartoztak a higiéniai intézkedések és minden fertőzésgyanús ember karanténba helyezése.
Az embereknek meg kellett küzdenie a babonákkal is, és azzal, hogy sokan nem ismerték fel a helyzet súlyosságát - emelte ki a történész. Zamorában például a püspök misét hirdetett, Madridban a hatóságok nem voltak hajlandóak lemondani a San Isidro ünnepét. A baj az ünnep után egy héttel kezdődött, május 22-e körül, az újságokban arról írtak, hogy megfáztak az emberek. Emiatt az eset miatt keresztelték a betegséget spanyolnáthának, annak ellenére, hogy a nulladik beteget amerikában, egy kansasi katonai bázison azonosították.
