A sebészet egyik atyjának emlékezete
Joseph Lister, az antiszeptikus sebészeti eljárások felfedezője 100 éve halt meg. 1912. február 10-én halt meg Joseph Lister angol sebész, aki elsőként alkalmazta a karbolsavat (fenolt) a sebészeti műszerek és sebek tisztítására. Eljárása eredményeként biztonságosabbá váltak a műtétek és csökkentek a fertőzések.
1827. április 5-én született Uptonban, egy kvéker családban. Londonban előbb művészetet tanult, majd kitüntetéssel végezte el az orvosi szakot. Amikor 1854-ben Edinburghban kezdett sebészként dolgozni, megdöbbentette, hogy milyen magas a műtéten átesett betegek halálozási aránya, mennyire gyakoriak az üszkösödések.
Ebben az időben az a hiedelem járta, hogy a rossz levegő, a "miazma" miatt fertőződnek el a sebek, ezért a kórházi szobákat többször szellőztették. Ugyanakkor a higiénia egyéb vonatkozásaira nem fordítottak figyelmet: a sebészek operáció előtt nem mostak kezet (Semmelweis!), a sebeket nem fertőtlenítették, és az sem volt ritka, hogy a boncteremben használt köpenyben fogtak munkához. A vérrel szennyezett ruházat a sebész tudását és ügyességét támasztotta alá, az orvosokat körülölelő bűzt pedig a "szokásos, jó öreg sebészeti szagnak" tartották.
Lister már a Glasgow-i Egyetem sebésztanára volt, amikor kezébe került Louis Pasteur egy tanulmánya a kórokozó baktériumok elméletéről. Ekkor jött rá, hogy a baktériumokat el kell pusztítani, mielőtt a nyílt sebbe jutnának. Pasteur erre három megoldást javasolt: a szűrést, a hőkezelést és a vegyi megoldást. Lister a harmadikat látta célravezetőnek, ezért karbolsavval, azaz fenollal kezdett kísérletezni, amelyet akkoriban a szennyvíz, a kolera és a marhavész szagának eltüntetésére használtak.
A kémiai anyagot rápermetezte a sebészeti eszközökre, a sebekre és a kötszerekre, és azt tapasztalta, hogy a műtét utáni elhalálozások aránya 45 százalékról 15 százalékra csökkent. Sebészeivel sikerült elfogadtatnia, hogy kesztyűt viseljenek, és hogy karbolsavval hígitott vízben mossanak kezet az operáció előtt és után. Azt is javasolta, hogy porózus természetű anyagokat ne használják orvosi műszerek készítésekor.
Tapasztalatairól 1867-ben jelentetett meg tanulmányt. 1869-ben sebészprofesszorként tért vissza Edinburghba, ahol egy-egy előadásán ekkor már négy-ötszáz hallgató tolongott. Lister volt a második sebész Angliában, aki agyműtétet végzett, és egy mellrákban szenvedő beteg életét az emlő sebészeti eltávolításával mentette meg. 1875-ben Németországban és az Egyesült Államokban tartott előadásokat, hogy felfedezéseit széles körben megismerjék, de orvostársait csak nehezen tudta meggyőzni.
1877-ben a Londoni Királyi Kollégium sebészének nevezték ki. 1883-ban bárói címet kapott, 1895 és 1900 között a Királyi Akadémia elnöke volt. Felesége halála után visszavonult, később szélhűdést kapott, de újra és újra kikérték tanácsát. Amikor VII. Edwardot 1902-ben két nappal a koronázása előtt vakbéllel kellett megoperálni, orvosai Listerhez fordultak, akinek utasításait a lehető legpontosabban betartották. Az akkoriban nagy kockázattal járó műtét után a király ezt mondta Listernek: "Ha ön és felfedezései nem lennének, ma nem ülnék a trónon."
Joseph Lister 1912. február 10-én halt meg, gyászszertartását a Westminster-apátságban rendezték meg. Róla nevezték el a több mint százéves múltra visszatekintő Listerine szájvizet és 1940-ben egy élősködő baktériumot, a liszteriózis fertőzés kórokozóját is.
