Szponzorált tartalom
Megcsalt a párom, ha neki más HPV-fertőzése van, mint nekem?
Fogas kérdés, de nem válóok – válaszolja dr. Benczik Márta, a SYNLAB GenoID Molekuláris Diagnosztikai laboratórium szakmai igazgatója. Hogy fordulhat elő, hogy egy pár egyik tagja HPV-vel, azaz a humán papillóma vírussal fertőzött, míg a másik tagja nem? Mi köze van mindennek a méhnyakrákhoz, a Nobel-díjhoz és a digitális technológiához? - íme a válaszok!
Ha tudjuk, hogy a méhnyakrákot a HPV okozza, akkor miért nem a HPV-teszttel kezdik a nőgyógyászok a rákszűrést? – ezen gondolkodom, amikor belépek a SYNLAB csepeli központjába. A kérdésre dr. Benczik Márta, a SYNLAB GenoID laboratórium szakmai igazgatója válaszol: „A kérdés jogos, és pont emiatt van maga a rákszűrés is megújulás alatt” – s amíg felvesszük a fehér köpenyt és a cipővédőt, azt is hozzáteszi, hogy gyakorlatilag minden méhnyakrákos eset megelőzhető lenne a fiatalok HPV elleni oltásával és a rendszeres szűréssel.
Ugyanis, miután több mint 10 éve bizonyítást nyert, és Nobel-díjat ért a felfedezés, hogy a méhnyakrákot valamelyik magas kockázatú HPV-törzs okozza (például HPV 16, 18), ezért a szakma világszerte kezdeményezi, hogy ez a vizsgálat legyen a nőgyógyászati rákszűrés protokolljának része, sőt, ha lehet, akkor az első vizsgálat! Napjainkra számos európai ország jutott el odáig, hogy a HPV-szűrés felváltotta a hagyományos citológiai vizsgálatot.
Reggel 9 óra van, a laborba most érkeznek meg a hajnalban levett vér-, és vizeletminták, sürgő csapat pakolja ki a kémcsöveket. A csepeli a SYNLAB legnagyobb, központi laboratóriuma, itt évente 45 millió mintát dolgoznak fel. A futószalagon kupakjuktól megszabadított kémcsövek tekeregnek, bennük sárga folyadék, mint megtudom ez nem vizelet, hanem az alakos testektől megtisztított szérum. Itt-ott bele-belenyúl a robot vékony tűje, aztán a minták haladnak tovább katonás rendben. Gépesített, minőségbiztosított, steril minden lépés és munkafolyamat.
Ön is elmenne erre a szűrésre? Itt bejelentkezhet...
HPV-teszt vagy citológia?
Amíg feljutunk a HPV-laborba, Dr. Benczik Márta beavat a HPV-szűrés körüli vitákba. Merthogy hosszú idő telt el addig, amíg a HPV szerepét a szakma is elismerte, de mára a technológia, a molekuláris diagnosztika helye a méhnyakrák szűrésben bizonyított.
A HPV-szűrés elterjedésében nagy segítséget jelentenek azok a nemzetközi irányelvek (guideline-ok) is, amelyek már 2015 óta elsődleges szűrésnek javasolják a HPV-tesztet a 30. életévüket betöltött nők számára. Miért? Mert a HPV-teszt hamarabb tud figyelmeztető jelzést adni arról, hogy foglalkozni kell a fertőzéssel, míg a hagyományos citológia már csak az elváltozásról ad információt, az azt megelőző lépésről, a HPV-fertőzésről csak utólag, közvetve és nem pontosan.
Megdöbbenve hallom, hogy a kenetvizsgálatot még mindig mikroszkóppal végzik a citológusok.
Látom magam előtt, amint egy sötét alagsorban épp a 127-ik leletet próbálja értelmezni a derék cito-patológus. Vajon az aznapi utolsó leletre is ugyanannyi figyelme, ideje marad, mint az elsőre? Ezzel ellentétben a molekuláris diagnosztikai módszerrel végzett HPV-tipizálás objektív, pontos, minőségbiztosított, és sokkal nagyobb érzékenységű, mint a szubjektív kenetvizsgálat.
Persze a kérdést nem tartom magamban, és a doktornő válaszol is. „Nemzetközi kutatásokból kiderül, hogy a citológus 100 elváltozásból átlag 70-et lát meg helyesen, a maradék 30-at nem fedezi fel. Ezért javasolják az ajánlások, hogy előbb a HPV-tipizálás történjen meg, és csak ha ez pozitív a magas kockázatú típusokra, akkor következzen a citológia” – ismerteti a tényeket dr. Benczik Márta.
Nálunk ez egyelőre fordítva történik: akinél elváltozást talál a citológia, annak jár - NEAK-támogatással (ez a TB, OEP új neve) - a HPV-tipizálás.
Ezt sem értem. Hiszen, ha a leletek mindössze 10 százalékában fordul elő HPV-fertőzés, akkor a maradék 90 százalékot valójában feleslegesen vizsgálják, feleslegesen tölt vele időt a megfáradt citológus? Könnyen meglehet, hogyha a HPV-szűrés lenne az elsődleges vizsgálat, még spórolna is az állam, mivel elegendő ritkábban vizsgálni, mégis megbízhatóbban lesznek kiválasztva azok, akiknek a kezelésére is költeni kell.
Eljutunk a leletezőig – ami számomra kis csalódással mindössze egy monitort jelent. Kérem, hogy mutassanak egy HPV-pozitív leletet. Hát, nem kell sokat kattintgatni, mire találunk egyet. S hogy mi a teendő, ha az ember egy ilyen leletet kap? Az esetek döntő részében a fertőzés magától elmúlik, csak azt nem tudhatjuk, kinél nem. Ezt a rendszeres HPV-teszttel lehet ellenőrizni. Ha megmarad a fertőzés, akkor viszont figyelni kell, hogy az okoz-e valamilyen elváltozást – citológiával vagy azt kiegészítve biomarker vizsgálattal.
Otthon is levehető a HPV-szűréshez a kenet
A gyors felismerés mellett más haszna is lenne annak, ha a HPV-szűrés lenne az elsődleges vizsgálat: a doktornő tájékoztatása szerint a HPV-szűrés biztonságossága és pontossága megengedi azt, hogy elegendő legyen három-ötévente visszahívni a pácienst, míg a citológiai alapú szűrésnél csak sokkal gyakoribb szűréssel lehetne megközelítőleg is hasonló biztonságosságot elérni. Sőt!
Ma már olyan komplex laborvizsgálatok is elérhetőek, amelynek során ugyanabból a mintából (amelyből a HPV-t kimutatták) biomarker vizsgálat is készül: ezzel a megoldással azt is azonnal ki lehet mutatni, hogy a vírus okozott-e rákos irányba induló, vagyis magas kockázatú elváltozást. Ennek nagy előnye az időnyereség, hiszen a nőnek nem kell újra visszamennie a nőgyógyászhoz kenetvételre.
Ön is elmenne erre a szűrésre? Itt bejelentkezhet...
Egyre többen kérnek magánúton ilyen komplex laborvizsgálatot, vagyis egy komplett, HPV- tipizálást és tumormarker meghatározást kaphat egy nő, akár két héten belül. De jó, ha tudjuk, hogy a HPV fertőzés megállapítására az otthoni önmintavevő HPV-szűrő szett is alkalmas.
Az otthon levett mintát a laboratórium ugyanazzal a HPV-teszttel vizsgálja, mint a nőgyógyászati mintát, és az önmintavételes mintából is az orvosi méhnyaki mintához hasonló hatékonysággal megállapítható a HPV-fertőzés a klinikai vizsgálatok eredményei alapján.
„A biomarker teszt magyar nőkkel végzett klinikailag validált technológia, a teszt gyártója több mint 6000 vizsgálattal bizonyította, hogy a citológiánál hatékonyabban tudja megmondani a tumorkockázatot a magas kockázatú HPV pozitívak körében”– magyarázza a módszer előnyét a szakértő. A módszer lényege az, hogy a sejtekben megváltozott szabályozó mechanizmusokat molekuláris diagnosztikai vizsgálattal, úgynevezett metilációs teszttel mutatják ki. Az értékek lehetnek alacsonyak, vagy tumort illetve rákmegelőző állapot kockázatát jelezve emelkedettek vagy magasak, amely nagy mértékben segítheti a nőgyógyász döntését, hogy mi legyen a következő lépés: szövettan, konizáció, vagy elég a rendszeres kontroll.
Változik a kenetvétel is
A labordiagnosztika nemcsak az eszközökben, hanem a kenetvétel módjában is változik. Benczik doktornő szerint a HPV-alapú szűrésben ma már a folyadékalapú kenetvételezés preferált. Ez abban különbözik a hagyományostól, hogy míg korábban a nőgyógyász egy üveglapra kente fel a mintát, addig az új módszernél egy folyadékkal teli kémcsőbe mossa azt bele. Ez azért jobb eljárás, mert így a kefén lévő összes minta belemosódik a folyadékba, így egy teljes, reprezentatív mintát kap vizsgálatra a labor és a citológus, míg a lapra felkent mintánál előfordulhat, hogy az érintett területről leszedett mintát nem sikerül maradéktalanul rákenni a lapra, a sejtek több réteget képeznek, így a patológiás sejtek elveszhetnek, vagy nem látszódnak jól. „Mi is ezzel a folyadékalapú mintával dolgozunk a laborban, szerződött nőgyógyász partnereinknek ehhez a mintavételi eszközt is rendelkezésükre bocsátjuk. Ebből az egy folyadékalapú mintából el tudjuk végezni a HPV-tipizálást és szükség esetén a metilációs tesztet is, akár társlaboratóriumunk által végzett citológiával, akár anélkül.” -mondja dr. Benczik Márta.
Két HPV-teszt sem egyforma: melyiket válasszuk?
A doktornő megnyugtat, minden validált HPV-teszt alkalmas arra, hogy a fertőzöttségről információt adjon. A különbség ott van, hogy egyesével tipizálják-e mind a tizennégy magas kockázatú ágenst, vagy ezek közül csak a rákok 70 százalékáért felelős két típust (HPV16, 18), és csoportba összevontan jelzik az összes egyéb rizikót.
Dr. Benczik Márta a nőgyógyászoknak azt a HPV-tesztet javasolja szűrésre, amely a hét oltási típust egyedileg is tipizálja, míg csak a maradék hét, kisebb méhnyakrák kockázatú vírustörzset detektálja csoportban. A doktornő szerint szűrésben ez bőségesen elegendő, nincs szükség mind a 14 törzs egyedi tipizálására, mert ezzel a méhnyakrákok már 90 százalékát okozó törzseket ki tudják mutatni.
(És hogy a címben feltett kérdést se felejtsük. Kifelé menet még gyorsan elárulja a doktornő, hogyha egy pár egyik tagjában kimutatnak egy új humán papillóma vírustörzset, vagy a kettejük mintája nem egyezik, az nem azt jelenti, hogy valamelyikük félrelépett, hanem azt, hogy a korábban „beszerzett vírustörzs” egy lassabban osztódó sejtet támadott meg, amely akár a házasság első éveit is képes volt átaludni…Hogy ilyenkor mi a teendő? Ajánlott rendszeresen szűrésre járni, és akár a védőoltást is beadatni a szervezetünkben nem jelenlévő HPV-törzsek ellen.)
