Veszettség tünetei: figyelem, csak lappangási időben gyógyítható!
A veszettség rendkívül veszélyes, gyógyíthatatlan, halálos kimenetelű fertőző betegség.
A lappangási ideje nagyon hosszú, és bár jellegzetes tünetei vannak, ha ezeket észleljük, a beteg sajnos már menthetetlen.
Most vált hírré egy 60 éves férfi 2019-es halálhíre, aki agyvelőgyulladásban halt meg, de a betegség eredetét akkor nem tudták feltárni az orvosok. A Necker Kórház és a Pasteur Intézet kutatói emiatt összefogtak, és a férfi halála után folytatott genetikai elemzések kimutatták, hogy a lyssavírus európai denevérek terjesztette változata fertőzte meg. Kiderült, hogy a férfi otthonában kapta el a betegséget, mivel házának padlásán denevérek fészkeltek.
A veszettség tünetei: a kezdeti stádiumtól a bénulásig
A veszettséget a legtöbb esetben fertőzött állat harapásán, karmolásán keresztül kaphatjuk el, az állat nyálával kerül a szervezetbe a vírus, majd hosszú, akár hónapokig, sőt évekig tartó lappangási időszak következik. A lappangási idő függ a harapás méretétől, a seb súlyosságától („mélységétől”), illetve attól is, hogy hol található a harapás. Minél távolabb található a seb a test középpontjától, annál hosszabb lappangási időre számíthatunk. A lappangási idő alatt a vírus elszaporodik a sebet körülvevő szövetekben, majd az idegek hálózatán keresztül a központi idegrendszerbe, majd az agyba jut, és ott rendkívül súlyos gyulladást okoz.
A hosszú lappangási idő alatt tünetek általában nem jelentkeznek, maximum a harapott vagy karmolt sebnél tapasztalható viszketés, bizsergés vagy fájdalom, ám ez nem utal egyértelműen a veszettségre. A jellegzetes tünetek már a központi idegrendszer érintettségét jelzik, és hamar, néhány nap alatt nagyon súlyossá válhatnak. A betegség első szakaszának tünetei lehetnek a láz, az álmatlanság, az étvágytalanság, a hangulatingadozás, a gyengeség. A viselkedés is megváltozhat, a betegre szokatlan izgatottság, ingerlékenység, zavarodottság lehet a jellemző, hallucinálhat is.
A következő, ún. dühöngési szakasz izomgörcsökkel, az öntudat elvesztésével, magas lázzal, remegéssel és fokozott nyáltermelődéssel jár együtt. A veszettségre nagyon jellemző a hidrofóbia, vagyis a víziszony. Az elnevezés azonban nem pontos, mert nem magától a víztől fél a beteg, hanem a nyelési folyamattól, melyet erős, fájdalmas görcsök akadályoznak, és a beteg már akkor sem képes inni, amikor nagyon szomjas.
A hidrofóbia, a nyelési nehézségek és a fokozott nyáltermelődés mind a betegség terjedését segíti elő, hiszen a vírusok a nyálcseppeken keresztül jutnak át egyik szervezetből a másikba. A második szakasz nagyjából 1-3 napig tart, a harmadik, legrövidebb szakasz ezzel szemben általában csak néhány óráig. A görcsök és az izgatottság elmúlik, a beteg egyre gyengébbé válik, a végtagok fokozatosan megbénulnak, a beteg elveszíti az eszméletét, kómába esik, majd bekövetkezik a halál.
A veszettség kezelése
A veszettség jelen tudásunk szerint gyógyíthatatlan, pontosabban, a betegség kezelése csak a lappangási időszakban lehetséges, vagyis még mielőtt a tünetek jelentkeznének. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy amennyiben veszettséggyanús állattal kerültünk kapcsolatba, megharapott vagy megkarmolt minket egy idegen állat, a sebet minél hamarabb és minél alaposabban ki kell tisztítani, fertőtleníteni, majd haladéktalanul orvoshoz kell fordulni, hogy az ún. posztexpozíciós oltássorozatot megkapjuk.
