Szívultrahang, EKG, Holter - tudja meg, melyik, mire való és mikor van rájuk szükség
Bár mindegyik a szív működését, állapotát vizsgálja, ám mind másra való.
A szív legfontosabb noninvazív vizsgálatai: ez a kifejezés azt jelenti, hogy a szervezetbe való behatolás, szúrás, katéter bevezetése nélkül, kívülről alkalmazott műszerekkel vizsgáljuk az illető szervet, adott esetben a szívet.
A közismert EKG
Közismert vizsgáló eszköz az elektrokardiográf (EKG), mely a végtagokra és a mellkasra helyezett nedves "tappancsokkal" vezeti le, ábrázolja és nyomtatja ki a szív elektromos tevékenységének hullámformáit. A görbék elemzésével a szív ritmuszavara, vagyis az összehúzódást létrehozó ingerület keltésének, és a szíven belüli vezetésének zavarai diagnosztizálhatók, továbbá kóros ingerületek (korai ütések, un. extraszisztolék), kóros, "szárblokkos" ingerületvezetési formák és a meglassult vagy éppen felgyorsult szívműködés oka, eredete deríthető fel. A szív alaki elváltozásai, billentyűhibák, koszorúér szűkületek, lezajlott infarctusok következményei is megjelennek az EKG-n.
Különleges jelentőségű a terheléses EKG vizsgálat, melynek során fizikai terhelés, kerékpározás vagy futószalagon végzett gyorsított járás hatását vizsgáljuk az EKG alakulására, folyamatos EKG monitorozással. Ezzel a módszerrel koszorúér szűkület talaján a szívizom terhelés alatti csökkent vérellátása (angina pectoris tünetcsoport) bizonyítható vagy zárható ki.
Holter-monitor
A szívbetegség megnyilvánulásai közül komoly diagnosztikus nehézséget jelent az olyan tünetcsoport, mely csak időnként, előre nem sejthető időpontban lép fel. Ez lehet akár ritmuszavar, akár a szívizom vérellátásának átmeneti lecsökkenése. Általában nincs lehetőség az ilyen, esetleges, átmeneti jelenségek rögzítésére, hiszen ritkán áll rendelkezésre azonnal EKG készülék.
A 24 vagy 48 órás folyamatos EKG rögzítésre szolgál az ún. Holter monitorozás, melynek során a betegre fölhelyezett miniatűr készülékkel folyamatos EKG felvételre nyílik lehetőség, mely a görbe elektronikus kiértékelésére nyújt módot. A beteg naplót vezet az egész napos tevékenységéről, továbbá mód nyílik arra, hogy a fellépő panaszok illetve tünetek időpontját megjelölje a készüléken. Evvel az igen hasznos technikával bizonyítható – vagy kizárható – a beteg panaszainak és az észlelt EKG eltéréseknek az összefüggése, s így megtervezhetők a további diagnosztikus vagy terápiás (gyógyszerek, pacemaker beültetése) lépések.
Ultrahang, izotóp
Az utóbbi évtizedek nagy előrehaladása, hogy ultrahang vizsgálattal képet alkothatunk a szívről egészében, illetve az egyes struktúrák (izomzat, billentyűk) méretéről, egészséges vagy kóros működéséről (kamrafal megvastagodás, gyengült szív-összehúzódás, a billentyűk elégtelen nyitódása (szűkület, sztenózis) vagy záródása (billentyű elégtelenség) közvetlenül leképeződik és a kóros elváltozás mértéke számszerűen meghatározható.
Kiderül az is, ha a kamrafal egyes helyei lezajlott infarktus, vagy a szívizom vérellátásának helyi elégtelensége miatt a teljes összehúzódásból kiesnek. Ha a fenti eljárások bizonytalan eredményt adnak, vagy a lelet nem magyarázza a beteg panaszait, illetve a klinikai kép egészét, következő lépésként izotóp vizsgálattal győződhetünk meg arról, hogy van-e a szívizomnak olyan területe, mely nyugalomban vagy terhelés során nem jut elegendő vérhez, leggyakrabban koszorúér szűkület vagy lezajlott myocardialis infarktus miatt.
Cardio-CT
Még egy további noninvazív vizsgálat áll rendelkezésünkre a koszorúér elváltozás kiterjedésének, elhelyezkedésének, illetve esetleges többszörös előfordulásának meghatározására, a 3 dimenziós réteges röntgenfelvétel (Cardio-CT).
Amennyiben a fenti vizsgálatok pozitív eredményt nyújtanak, vagyis bizonyítottuk azt, hogy a beteg panaszai hátterében a szív valamely strukturális elváltozása áll, a további tennivalók, így szívműtét vagy katéteres beavatkozás, (pl. koszorúér tágítás, illetve a kitágított koszorúér újbóli beszűkülésének kivédése végett fémcső, stent bevezetése) megtervezéséhez – vagy akár a vizsgálattal egyidejű lebonyolításához – a fenti noninvazív vizsgálatokat már invazív (behatoló) eljárásnak kell követnie. Ennek során katéter bevezetésére kerül sor, és röntgen-árnyékot adó anyag (kontrasztanyag) befecskendezésével egyértelműen láthatóvá válik a koszorúér szűkülete, vagy a billentyű kóros formája, esetleg rendellenes összeköttetések fennállása.
Ez az eljárás – bár invazív vizsgálatként egy kissé kellemetlen, de elviselhető –, csekély, de nem elhanyagolható százalékban szövődményekkel járhat, munka- és eszköz igényes, mind az egészségügyi személyzetet, mind a beteget igénybe vevő beavatkozás. Ez az oka annak a stratégiának, hogy a fentebb részletezett noninvazív vizsgálatokkal lehetőség szerint kiszűrik azokat a betegeket, akiknek esetében nem indokolt az invazív vizsgálat, így az azzal járó megterhelések elkerülhetők.
Összegezve
- Az EKG segítségével lehet diagnosztizálni a szív ritmuszavarait, ingerületvezetési zavarokat, korai ütéseket, és a szív alaki elváltozásait.
- A terheléses EKG diagnosztizálja a koszorúér szűkületet.
- A Holter monitorozás lehetővé teszi a folyamatos EKG felvételt.
- Az ultrahangos vizsgálat részletes képet ad a szív egészének, egyes struktúráinak megismeréséhez.
- Izotóp vizsgálattal és Cardio-CT-vel további noninvazív vizsgálatokat lehet végezni a koszorúér elváltozások és a szívizom vérellátásának vizsgálatára.
Olvasta már?
- A rendszeresen vizesedő láb szívelégtelenséget is jelezhet!
- Ilyen, amikor az artériás keringészavar a szemben okoz károkat
- Komoly betegségekre utalhat, ha alacsony a pulzusa - mondja a kardiológus
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en, Tiktok-on is!
Szívultrahang-vizsgálat: mikor indokolt, és hogyan végzik?
