Biopsziás mintavétel
A biopszia diagnosztikai eljárás, melynek során apró szövetmintát vételeznek a test meghatározott részéről, és azt megfelelő előkészítés után mikroszkóp alatt megvizsgálják. A szövetmintán további vizsgálatokat is elvégezhetnek, mint például az esetleges kórokozók kitenyésztését.
Milyen esetben végeznek biopsziát?
Elsősorban a rákdiagnosztikában alkalmazzák. Újonnan felfedezett csomó, vagy daganat esetében nagy bizonyossággal kimutatható, hogy az elváltozás jó- vagy rosszindulatú (benignus, vagy malignus). Máj- és vese-biopsziát olyan betegségek esetén is végezhetnek, amikor a megfelelő kezelés kiválasztásához részletes diagnózis szükséges.
Előkészületek biopszia esetén
A legtöbb biopsziás vizsgálat nem igényel különösebb előkészületet a betegtől. Néhány esetben - a tüdőt, vagy a gyomor-bél traktust érintő mintavétel esetén – a beavatkozást éhgyomorra végzik el.
A biopsziás vizsgálat menete
A biopsziás mintavételi eljárás menete az érintett szervtől, és a daganat elhelyezkedésétől függően változó lehet. A mintavétel helyét megközelíthetik a testfelszín felől, vagy a testen belülről. Előbbi esetben megkülönböztetünk úgynevezett "nyílt" és "zárt" eljárást.
Nyílt biopszia esetén a sebész bemetszést ejt a bőrön, majd szétválasztja a szöveteket, hogy elérje a daganatot, vagy a vizsgálni kívánt szervet. A mintavétel után a bemetszés helyét gondosan lezárják. A test felszínéhez közeli daganatok esetén a beavatkozást helyi érzéstelenítésben végzik, míg a nehezebben megközelíthető helyeken található daganatoknál általános érzéstelenítésben (altatásban) végzett műtét szükséges.
Zárt eljárás esetén egy speciális tűt vezetnek át a bőrön keresztül a vizsgálni kívánt területhez, és ennek segítségével nyernek szövetmintát. Az eljárást vékonytű biopsziának nevezik. Előnye, hogy a beavatkozás helye valóban nem nagyobb egy tűszúrásnál, a fájdalom sem nagyobb, mint bármely tűszúrás esetén, így helyi érzéstelenítés is csak ritkán szükséges.
Endoszkóp segítségével az orvos feltáró műtét nélkül megtekintheti a belső szerveket, vagy a test azon részét, ahonnan a szövetmintát készül venni. Az endoszkóp merev, vagy hajlékony száloptikás (fényvezető szálakból álló) eszköz, melynek végén kamera található, és a képe monitoron követhető. Az endoszkóp végéhez olyan eszköz csatlakoztatható, amely segítségével kimetszhető egy apró szövetdarabot az adott területből.
A biopszia kísérőjeként egyéb képalkotó eljárásokat (röntgen, CT-vizsgálat, ultrahang) is alkalmazhatnak, a mintavétel helyének pontos meghatározása érdekében.
A biopszia eredménye
A kimetszett szövetmintát citológiai (sejttani) vizsgálatra küldik. Vékony metszeteket készítenek belőle, majd megfestik, hogy mikroszkóp alatt jól vizsgálható legyen. A patológus beazonosítja a mintában látható egészséges és abnormális sejteket. Amennyiben ez utóbbiak is jelen vannak, akkor meghatározza, hogy a betegség milyen stádiumban van.
Néhány esetben – például műtétek során – a kimetszett szövetdarabot azonnal megvizsgálják, hogy a sebész az eredmények alapján döntsön az operáció további menetéről. A citológiai lelet egyéb esetben a mintavételt követően pár napon belül készül el.
A biopszia lehetséges veszélyei
A biopszia viszonylag egyszerű és biztonságos eljárás. A mintavétel helyén enyhe fájdalom léphet fel az érzéstelenítő hatásának elmúltával, de ez pár napnál nem tart tovább. A szúrás helyén enyhe vérzés, érzékenység, vagy véraláfutás jelentkezhet. Vérzés, vagy fertőzés kockázata minden beavatkozásnál fennáll, de biopszia esetén ez igen csekély. Nagyon ritkán fordul elő, hogy a mintavétel alatt az adott szerv olyan súlyosan megsérül, hogy azonnali műtéti beavatkozás válik szükségessé.
