Mi az angiográfia?
Az erek vizsgálatára alkalmazott eljárás, melynek során azok belső terébe (lumenbe) kontrasztanyagot juttatnak, majd röntgensugárral átvilágítják a kérdéses részt. A kontrasztanyagon nem tudnak áthatolni a sugarak, így ott fekete marad a kép (árnyékot ad). Az ilyen technikával elkészített felvétel neve: angiogram.
Angiográfiának neveznek minden, az ereket ábrázoló, invazív és nem invazív (beavatkozást nem igénylő) eljárást, mint a CT, az ultrahang és az MRI-vizsgálat. Klasszikus értelemben azonban az angiográfia a kontrasztanyag befecskendezéssel jelölt, röntgensugárzás segítségével történő érábrázolás.
Az angiográfia alkalmazási területei
Attól függően, hogy artériát, vénát, vagy nyirokeret vizsgálnak, megkülönböztetünk arterio-, flebo- és limfangiográfiát. Az eljárással kimutathatók az ereket érintő legáltalánosabb rendellenességek, mint az érszűkület, vagy érelzáródás, az érfalon található tágulatok (aneurizma), illetve a rendellenes érösszeköttetések (arteriovenosus malformatiok), valamint egy-egy terület fokozott erezettsége, amely rosszindulatú daganatra utalhat.
Szívbetegség gyanúja esetén gyakran ezzel az eljárással kutatják a szívet ellátó koszorúerek esetleges rendellenességeit. A neurológiában is általánosan alkalmazott módszer az agyi keringés vizsgálatára, illetve stroke esetén a szubarachnoidális vérzés pontos helyének megállapítására. Az alsó végtag ereinek vizsgálatára is használják sántítás, vagy lábgörcsök okának felkutatására, visszértágulat, vénabillentyű-elégtelenség kimutatására.
A diagnosztizálás mellett az angiográfia terápiás célra is felhasználható, az ilyen eljárásokat összefoglaló néven intervencionális radiológiai beavatkozásnak nevezik. Ezek alkalmasak többek között az érpályát elzáró anyagok (thrombus, embolus) eltávolítására, az érbelső átmérőjének növelésére a vérátáramlás megkönnyítése érdekében, illetve aneurizmák kezelésére.
A limfangiográfia pedig a nyirokrendszer vizsgálatára szolgáló módszer. A kontrasztanyagot ekkor a környező szövetekbe juttatják be, amely a nyirokereken keresztül eljut a vizsgálni kívánt nyirokcsomókba, így azok mérete, és az esetleges szerkezetbeli eltérések láthatóvá válnak. Az eljárást leginkább rákos megbetegedések esetén alkalmazzák.
Kontrasztanyagként vízben oldódó, a vizelettel kiürülő jód-tartalmú, a nyirokerek vizsgálatánál jódos-olajos anyagot használnak.
Az angiográfiához szükséges előkészületek
A kontrasztanyagot az érpályába katéteren keresztül juttatják be. Ehhez műtéti körülmények szükségesek, a pácienst megfelelőképpen előkészítik, és helyi érzéstelenítésben elvégzik a vizsgálatot. A beavatkozás tehát legalább egy napos kórházi tartózkodással jár, illetve el kell végezni előtte a műtét előtti általános labor és egyéb vizsgálatokat.
Az angiográfia menete
A katétert a lágyéknál vagy az alkarnál vezetik be, majd a vékony csövet egészen a vizsgálni kívánt érszakaszhoz vezetik. Ha elérkezett oda, az orvos a csövön keresztül bejuttatja a kontrasztanyagot, és elkészítik a felvételeket. Majd a vizsgálatot követően nyomókötést helyeznek a katéter bevezetésének helyére, és még néhány órán át megfigyelik a beteget.
Az angiográfia mellékhatásai és kockázatai
A vizsgálatnak lehetnek szövődményei, felléphet kontrasztanyag-allergia, érelzáródás, vagy megsérülhet az érfal. A vizsgálat során ezek azonnali beavatkozást igényelnek, a helyi kezeléstől a feltáró műtétig. Mellékhatásként a következő kellemetlen tünetek léphetnek fel: émelygés, hányinger, fémes íz érzése a szájban.
