TIC

Kérdés: Kedves Doktor Nő/Doktor Úr!

6 éves unokám 32 hétre, császármetszéssel jött e világra, mert édesanyjának terhességi mérgezése lett. Inkubátorban volt pár napig, zárójelentésében semmi szervi hibát nem dokumentáltak akkor, amikor hazahozhattuk. Persze később derültek ki nehézségek, de lányom minden kezelésre, tornára, foglalkozásra elhordta és viszi még most is, ahova kell. Most nagy a problémánk, úgy érzem tehetetlenek vagyunk. Az unokám víg kedélyű, cserfes kislány volt, talán annyi rossz volt benne, hogy félt az erős zajtól, nehezen szerzett barátokat az óvodában, nehezen illeszkedett be a közösségbe, kicsit akaratos volt. Már régebben is volt olyan szokása, hogy kezét ökölbe szorította, és azt a hasához verte egymás után többször. Nem igazán szóltunk érte, vagy foglalkoztunk vele, és egy idő után el is hagyta. Most 3 hete egyik napról a másikra különböző akaratlagos mozgásokat végez, mint fej mozgatása igen-nem irányba... egy bizonyos helyre többször visszanézés... kezein az ujjait nyújtja, behajlítja... menet közben megáll pillanatra, lábat lóbál, és megy tovább... újabban ütögeti a homlokát is, amiért ilyen. /mondja ő/ Igazán le sem tudok írni mindent, mert sok félét "produkál". Ha fekszik, akkor emelgeti magát, és közben halk hangot hallat. Amikor ilyen tünetei vannak, akkor mintha nem is köztünk lenne, sőt ideges lesz ha szólunk hozzá. Sosem rakta el a holmit maga után, most rendre azt teszi, sőt még rám is rám szól. Nem érdekli a játék, a meséskönyv, szóval ő nem az a gyerek aki volt 1 hónappal ezelőtt. Vittük neurológushoz, készítettek EEG felvételt nála, még epilepsziára is megnézték. Az eredmény jó, azt mondták semmi elváltozás, korának megfelelő görbékkel. Elmondásuk szerint a gyereket érhette valami, ezért van ez, és pszichológushoz küldtek bennünket. Ez eddig rendben is van, mert már voltak is egy beszélgetésen. A kérdésem az lenne, hogy tényleg létezik-e olyan erős, külső hatás (nem vonom kétségbe kezelőorvosa szavait), ami miatt a gyerek így megváltozik? Segíthet-e a beszélgetés rajta, és ha igen, mikor? Nem lehet hogy ezek a tünetek egy súlyosabb betegség kezdetei? Van-e/kell-e tovább vinnünk vizsgálatra, ha igen, akkor hova? Nagyon félek/félünk, hisz félelmetes az egész látvány, és nagyon sajnáljuk. Tisztában van azzal amit tesz, mert anyukájától kérdezi hogy haragszol érte? Kérem segítsenek, adjanak tanácsot, hova vihetjük még el a kislányt. Vagy nyugtassanak meg hogy elmúlik ez is. Igazából én attól félek, hogy valami visszafordíthatatlan dolog történik az agyában, az idegrendszerében. Előre is köszönöm válaszukat.

Válasz:

Kedves aggódó Nagymama !

Nagyon helyes, hogy minden javasolt kezelésre, tornára, foglakoztatásra viszi a kislányt az édesanyja. Az is helyes és megnyugtató, hogy nem vártak hónapokat az új jelenségek okának kiderítésére, hanem a legfontosabb szakvizsgálatokra elvitték őt. Fontos lesz a gyermekpszihológussal való kapcsolattartás.

De nagyon fontos, hogy a gyermek szülei is beszélgessenek a kislánnyal. Biztos vagyok benne, hogy jó a kapcsolatuk egymással - talán hamarabb, könnyebben megnyílik a kis lelke, és elmondja, érte-e valami kellemetlen élmény - megijesztette-e valaki vagy valami, látott-e valami számára ijesztő képet, dolgot, cselekedetet - sajnos a mostani gyermekek ki vannak téve ennek a könnyen elérhető internetes, televíziós, esetleg rádiós "élményeknek". Vagy ha nem is ő látta, társai mesélhettek valami ijesztőt.

Egész biztos, hogy a kívántnál 8 héttel előbb történt születése, fejletlensége, a sok kezelés, sokféle - segítő, de mégis idegen - emberrel való találkozás jóval érzékenyebbé tette őt lelkileg. Eddigi élete során szoros kapcsolata alakult ki Édesanyjával, Önnel is - nem erőltetve, óvatosan, nyugodt körülmények között próbálják meg kideríteni ezeket. Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog. Mesélés közben be lehet illeszteni kérdéseket - Te mit gondolsz erről, Te mit tettél volna, stb.... - amikre adott válaszaiból lehet következtetni a kisleány lelkére.

Természetesen ne szakítsák meg a szakmai kezeléseket, ellenőrzéseket - és mindenről informálják a gyerekorvost is.

Minden jót kívánva, üdvözlettel: Dr. Kiss Terézia Mária, neurológus szakorvos