Pszichés tünetek

Kérdés: Tisztelt Doktornő / Doktor Úr!

A problémámat nem tudom röviden megfogalmazni, mert nagyon összetett. A kislányunk 15 éves múlt. A gimnázium 9. osztályos tanulója. Általános iskolában nagyon jó tanuló volt, vidám, életerős, sok baráttal. A negatív változás az iskolaváltás során kezdődött. Lehangolt, rosszkedvű, stresszes, robbanékony, fáradékony, magába zárkózó, nem tud koncentrálni sem az iskolában, sem otthon a tanulásra, amire minimális időt fordít. A jegyei is nagyot romlottak. Elmondása szerint egyedül érzi magát az iskolában, mindenki piszkálja, nem tudja sokszor ki ő, stb... Hiányzik neki a korábbi iskolai osztálya, mert az olyan volt, mint egy nagy család. Úgy érzi, elveszített mindenkit az új iskola révén. Mostanság volt már rosszul is az iskolában: gombócérzet a torokban, mellkasi fájdalom érzet és nehézlégzés is, amik szerintem már egyértelműen pszichés tünetek. Sajnos a két éve beindult menszeszével is problémák vannak: elhúzódó, akár 10-12 napos bő vérzés, majd pecsételés, ami szintén befolyásolja közérzetét. Ebben tettünk lépéseket, már voltunk nőgyógyásznál, de a probléma még fennáll. Egy hónapja kórházban is volt, mert egy napon minden előjel nélkül 39 fokos láza lett, majd a hátát fájlalta, utána fájt a mellkasa, jött a nehézlégzés, lezsibbadt a nyelve, és úgy érezte hátracsúszik, lenyeli. Erőtlenül lett betámogatva a gyerekosztályra, ahol kapott vénásan valami injekciót, és 2 perc alatt máris kezdett jobban lenni. Mi a nőgyógyász által javasolt addig 5 napja szedett vérzéscsillapító gyógyszer (Dicynone 3x1 tabl.) allergiás mellékhatására gondoltunk, amire a kórházban nem kaptunk választ. Javasolták neurológiai kivizsgálását, amire csak március végén kerül sor. Azóta a lányunk fél a gyógyszerektől, fél, hogy megint rosszul lesz. Ezek még jobban fokozzák a problémát. Nem akar orvosi segítséget, szerinte neki kell megoldania – a szerinte csak kamaszkori változásokból adódó – nehézségeket. Viszont van egy másik súlyos probléma is. A feleségemnek mentális betegsége van, skizofrén. A lányunk tudja, hogy az anyja gyúgyszereket szed, amit pszichiáter ír fel neki. A betegségből adódóan sajnos látott már sok mindent a lányunk. Mi sosem mondtuk neki, hogy mi a konkrét betegsége az anyjának, de azt is el tudom képzelni, hogy már rájött, és olvashatott is róla. Ezeket, ha így van, elnyomja magában, mert sosem kérdezett ezzel kapcsolatban semmit. Azt is tudhatja, hogy akár genetikai úton örökölhette is. Ettől mi is rettegünk. Félünk, hogy a sok örlődéstől egyszer csak összeomlik. Még egyszer kiemelném, hogy szakemberhez nem akar menni, mert szerinte nincs nagy baja, szerinte én akarom betegnek beállítani, a sok aggódással én csinálok belőle beteget. Kérdéseim: Hogy vegyem rá, hogy külső segítség kell? Pszichológushoz, pszichiáterhez, vagy pszicho terapeutához kell forduljunk? Szeretnék végeztetni egy laborvizsgálatot is arra vonatkozóan, hogy genetikai úton örökölhette-e a skizofréniát. Persze úgy, hogy a vizsgálat okát ő ne tudja. Ezt hol kérhetem? Vagy csak magánúton lehetséges?

Válaszát előre is köszönöm.

Válasz:

Tisztelt Uram!

A 15 éves leányával kapcsolatban jelentkező tünetek, jelenségek és történések valóban komplexek és egyik a másikat valószínűleg lelkileg erősíti. A kisleány érzékeny korban van, amikor vélt, vagy valós jelenségek a tapasztalatlan, bizonytalan lelki állapot következtében felerősödhetnek, és ennek következtében váratlan és szokatlan jelenségeket eredményezhetnek. Mindenképpen javasolnám pszichológussal való kapcsolat felvételét. Ő ismételt beszélgetések során fel tudja tárni mindazon belső, rejtett feszültségeket, amik a leányban felgyülemlettek, és amelyekről talán tudatosan ő sem tud. Ami a skizofréniát illeti, nem ismerek jelenleg olyan vérben lévő anyagot, aminek a kimutatása a hajlamot, vagy a betegséget igazolná. A menses zavar még elfogadható korosztályos jelenségnek, emiatt különösen nem kell aggódni. Viszont vezessen a gyermek úgynevezett "menses naptárt", ahová bejegyzi az aktuáis vérzés kezdetét, erejét, és végét. Ez fontos információ lehet a később őt vizsgáló szakemberek részére.

Javaslom továbbá, hogy sportoljon rendszeresen, javítandó a fizikai állóképességét. Mindezeket szerintem kellő empátiával meg lehet vele beszélni. A Dicynone nem okoz ilyen mellékhatásokat, viszont a serdülés alatti ún. vegetatív (akaratunktól független) idegrendszeri labilitás tud váratlan helyzetekben ájuláshoz vezetni. Ez ugyancsak korosztályos jelenség, ami majd múlik. Türelemmel az említett problémák zöme meg fog oldódni.

Üdvözlettel: Dr. Blatniczky László, csecsemő-gyermekgyógyász, endokrinológus szakorvos