Leszokás a dohányzásról

Kérdés: Tisztelt Doktor úr! Nagyon örülök, hogy megtaláltam ezt a lapot a neten, nekem nagyon sokat segít. Lenne egy kérdésem is: 16 éve dohányzom, (minden nap) és 4 hete elhatároztam, hogy leszokom. Az első napokban próbáltam kevesebbet szívni, vagy nem szívni, de olyan elemi erővel törtek rám az elvonási tünetek, hogy szinte semmit sem tudtam elvégezni. Remegés, szédülés, belső hidegrázás, erőtlenség, nyugtalanság jelentkezett. Vásároltam a patikában 15 mg nikotin tartalmú tapaszt. Ettől is rosszul voltam: minden nap szédültem, viszont közben nem szívtam. A közérzetem így pokoli volt és az ma is. Felhívtam a doktornőt, aki azt mondta, hogy ez túladagolási tünet, ne tegyem fel a tapaszt egy fél napig. Erre szégyellem, de muszáj volt rágyújtanom, ami persze ismételt lelki válsághoz vezetett. A patikában vettem kisebb adagú tapaszt, amitől ugyanúgy szédülök, mint a nagyobbtól, és estefelé már nagyon kívánom a cigit. Így is szenvedek, meg úgy is... Különben pedig igen stresszes alkat, és nagyon lelkizős típus vagyok. Kérem Önöket, ha valamilyen módon tudnának nekem segíteni, nagyon megköszönném. Üdvözlettel:

Válasz:

A káros szenvedélyekről történő leszoktatás ma már önálló tudomány ("addiktológia"). Művelői többnyire pszichiáterek, akik erre a területre specializálódtak. Bármennyire is hatásosak a médiareklámok: a tapaszok, rágógumik stb. használata speciálisan képzett szakorvos útmutatása nélkül aligha ér valamit. Ezért annyit tudok tanácsolni, kérjen beutalót családorvosától a lakóhelyéhez legközelebb eső addiktológiai, ennek hiányában pszichiátriai szakrendelésre. A leszokás képtelensége mögött sokszor húzódik meg olyan lelki konfliktus, aminek felismerése és célzott kezelése nélkül tartós sikerre nem számíthat!