Időskori panaszok, számos betegséggel

Kérdés: Tisztelt Doktor Nő/Úr! Segítségért fordulok Önökhöz édesanyám (hetven éves) életét megkeserítő, és állandó, változó intenzitással jelentkező fájdalmat okozó, eddig teljesen ki nem derített és nem kezelt betegség gyógyítása - és a fájdalom megszüntetése érdekében. Hét éve tartó jelenleg is, állandó fájdalmat okozó betegsége már nagyon megviselte, és a háziorvos sem foglalkozik már azzal, hogy kiderítse és kezelje a betegsége okát, csak a fájdalomcsillapítót és gyulladáscsökkentőket írja. Az állandó fájdalmat okozó betegsége mellett az alábbi megállapított betegségei vannak: ISZB, cukorbetegség, magas vérnyomás, bélösszenövés, hörgőszűkület, szürkehályog. Volt tüdőemboliája és trombózis a lábában, csúnya gerincferdülése és ízületi problémái is vannak. Az állandó fájdalmat okozó betegsége hét éve februárjában kezdődött, derék, farokcsont és keresztcsont körüli, végbél felé sugárzó kibírhatatlan fájdalommal. (Utólag visszagondolva ekkor télen el is csúszott és fenékre esett kétszer.) 1. 2001. márciusában idegsebésznél jártunk, MR vizsgálat történt, de nem a farokcsontról, hanem a LIV. és LV csigolyákról. Az idegsebész nem talált okot a kibírhatatlan fájdalomra. 2. 2001. májusában sebészeti kivizsgálás történt a Diósgyőri Kórházban. Röntgenlelet: A sacrumon fractura nem különíthető el. A cocygealis szelvények között durvább megtöretés nem látható. Végszelvények között durvább megtöretés nem látható. UH nagylabor: nem talált okot a betegségre. CT: a megvizsgált gerincszakaszon (sacrum és coccygeum) csontdestructiora utaló eltérés nem található. A csontszerkezet diffusan poroticus. A sacroiliacalis rés tágassága mk.o.norm. Sigmoidoscopiás vizsgálat: lument elzáródó faeces miatt csak 15 cm-ig sikerült felhatolni. Áttekintett szakaszon eltérést nem érzékeltek. Sebész szakorvos véleménye: nagy valószínűséggel a farokcsont csonthártya gyulladása okozza a fájdalmat. Kórházi kezelést kapott, Diprophos injekciókat. A kórházai kezelés után fájdalma mérséklődött, de soha nem szűnt meg, nem volt hajlandó orvoshoz menni, mert az orvosok szerint ő biztos nem is beteg, csak képzelődik. Így otthon próbálkoztunk többféle gyulladáscsökkentővel, gyógynövénnyel, fájdalomcsillapítók sokaságával. 3. 2001. augusztusában a farokcsontnál a gerinc mellett közvetlenül váladékozó lyukszerű sebek keletkeztek kibírhatatlan fájdalom mellett. Ezt is házilag, otthon kezelgettük és magától gyógyult be. 4. 2002. áprilisában fájdalmai rendkívül felerősödtek, újból sebész szakorvoshoz mentünk.(A háziorvos máshová nem küldött, és én nem tudtam mást kitalálni.) A sebész egyébként rendkívül segítőkész, és sok mindent megpróbált, véleménye: cysta dermoid. Műtéti megoldást javasolt, melynek során 7 cm hosszú, 2 cm széles, 3 cm mélységű szövetdarab eltávolítása történt meg a farokcsont magasságába a gerinc mellől. A műtét előtti napon UH vizsgálat történt a fájdalmas területen, melynek során a lágyrészekben letokolt folyadék, vagy tályog nem volt kimutatható. Szövettani vizsgálat eredménye: cysticus képlet nem igazolható, gyulladás, rosszindulatúság jelei nem lelhetők fel. A bőrös felszín alatt közvetlenül mély septumok formájában hegszövet ismerhető fel. Körülírt területen vérzéses jelek is felismerhetők a műtéti terület széli részében. 5. 2002.júliusában újabb próbálkozás, újabb fájdalomcsillapítók, és egy UH vizsgálat, melynek eredménye: A műtéti terület az UH vizsgálófej számára nehezen hozzáférhető. Amennyire így megítélhető: a műtéti feltárás felső-középső harmad határán a bőrfelszíntől caudalis irányban haladó, ferde lefutású, 23 mm hosszúságú, 7 mm szélességű echoszegény sáv látható, mely fistulajáratnak felel meg. A fenti lefutás után a bőrfelszíntől 9-10 mm mélységben a fistula elágazódik, egyik része 6 mm hosszúságban medial és caudal felé hala, a járat másik ága ferdén laterális irányba halad, és ez 2 cm hosszan követhető. A musculus gluteus maximust a járatok nem érik el. Érdemi váladékretentio a fisulajáratoknál nem látható. 6. 2002. októberében ismét a sebészeti ambulancián próbálkoztunk a kibírhatatlan fájdalom miatt. Diprophos injekciót kapott, minek hatására fájdalma keveset csökkent. Röntgenfelvétel történt: A coccygeum szelvények csak részlegesen ítélhetők meg a tömeges lágyrész miatt. Neurológiai szakvizsgálaton eltérést nem találtak. 7. 2002. novemberében orvos-természetgyógyászhoz mentünk. Az általa elvégzett biorezonanciás vizsgálat megállapítása az alábbi volt: a bőr alatt kezdődő elágazó járatok, ami a csontig érőnek észlelhető, ahol a gyulladás ráterjedt a csonthártyára. Gyulladást jelez ezen a területen, a gennyes folyamatot okozó kórokozó észlelhető. A diagnózison és a fájdalomcsillapító, szteroid gyulladáscsökkentők, injekciókon kívül más megoldást nem javasolt a kibírhatatlan fájdalom megszüntetésére. 8. 2003. októberében a hörgő problémái miatt bekerült a Koch Róbert kórházba. Itt a farokcsont körüli fájdalma miatt újabb vizsgálatokat végeztek. Alhasi UH, nem talált semmit. MRI vizsgálat történt, idegsebész véleménye: Polydiscopathia lumb. Sten.can.spin.lumb. Spondylarthrosis lub. Spondylosis lumb. Az MR vizsgálat degeneratív elváltozásokat mutat az ágyéki gerincen, mely idegseb. Teendőt nem igényel, és panaszaival nem hozható összefüggésbe. 9. 2004. májusában a fájdalom újból kibírhatatlanná vált, a vizelettel időnként vér kezdett ürülni. (tapasztalatunk szerint ilyen ürülés után a panaszai némileg mérséklődnek, mely a mai napig is így van) Újból a sebészeti ambulanciára mentünk. (Ekkor már orvos nem volt a falunkban, néha helyettesítés) A sebész javaslatára nőgyógyászati kivizsgálás, hasi UH és az urológián is UH vizsgálat történt. Itt sem találtak okot a kibírhatatlan fájdalomra. Ezek után egy ideig édesanyám orvoshoz nem volt hajlandó elmenni, sokat szenvedett, és tűrt, közben közel 20 kilót lefogyott. Egy vérvétel során megállapították 2005 szeptemberében, hogy cukorbeteg, és gyógyszeres kezelést igényel. 10. 2005. novemberében a fájdalom ismét kibírhatatlanná vált, és édesanyámnál egy CT vizsgálatot végeztek az utolsó két L.IV-V. discusokról, valamint a sacrumról, de a fájdalomra nem találtak magyarázatot. Ezen időponttól kezdve csak természetgyógyászokkal, alternatív gyógymódokkal próbálkoztunk, néha szteroid gyulladáscsökkentővel a kiírhatatlan fájdalmak jelentkezésekor. Jelenleg azonban kb. négy hónapja a vizelettőlfüggetlenül vér(kisebb mennyiségben), és ragacsos váldék szinte folyamatosan távozik. Fájdalma teljesen változó intenzitásúvá vált napi szinten. Mivel a házi orvos semmit sem javasolt, ezért urológushoz mentünk. A szakorvos megtükrözte, hasi UH-ra és laborba küldte, de ismét nem mondtak semmit , és a véres vizelet okát sem tudják. Ezekután alhasi CT vizsgálatot javasolt az urológus, ahol a méhben folyadékot találtak. Mire nőgyógyászati vizsgálatra elmentünk, egy hajnalban nagyobb mennyiségű váladék távozott el. A nőgyógyász az UH-on nem talált semmit, és a rákszűrés eredménye is negatív lett. Az orvos-természetgyógyász ismerősöm egy biorezonanciás vizsgálat alapján azt mondta, hogy a sipoly váladékozik a hüvelyen keresztül. Sumamed gyulladás csökkentőt írt, de ezt már beszedtük, és javulást nem tapasztalható. Most ismételten itt vagyunk minden magyarázat és segítség nélkül. Tisztelettel kérem Önöket amennyiben lehetőség van segítsenek.

Válasz:

Tisztelt Asszonyom! 1. A sebésznek akkor is igaza volt, ha ezt szövettan nem támasztotta alá, a kórelőzmény egyértelműen dermoid cisztára utal. 2. A műtét helyén vérellátási zavar miatt a szövetek elfolyósodása (szekvesztráció) jött létre, ami spontán ürül a külvilág felé (sipoly). 3. A cukorbetegség, koszorúér-betegség, magas vérnyomás, stb. kardiológus és diabetológus kompetenciája, bizonyára édesanyját gondozzák ezek miatt. 4. Természetgyógyász ezen nem tud segíteni. 5. A sipolyjáratot röntgen kontrasztanyaggal fel kellene tölteni és lefényképezni (fisztulográfia), hogy a pontos anatómiai viszonyokkal tisztában legyünk. 6. A tályog (szekveszter sebészi megnyitás és kitakarítást igényelhet 7. A beteg alapvető emberi joga, ami hazánkban 2005. óta törvény, a hatékony fájdalomcsillapítás. Ennek a betegtől való megtagadása MŰHIBA, BŰNCSELEKMÉNY. Ma már fájdalomcsillapításra morfin sem tagadható meg, ha a beteg állapota ezt igényli. 8. Senki sem gondoskodott a csonthiány pótlásáról, a nyilvánvaló csontritkulás kezeléséről. Erre az ún. biszfoszfonát gyógyszerek alkalmasak. Vajon ilyet miért nem kapott a beteg? A szteroid gyulladásgátló csak fokozza a csontritkulást és a cukorbajt. Javasoljuk, hogy fentiek ismeretében forduljanak országos központhoz, az Országos Idegsebészeti Intézethez (Bp. XIV. ker. Amerikai út).